Stoffán György: CSERNOCH JÁNOS, a méltatlanul elfeledett hercegprímás

Stoffán György küldte be 2018. 01. 14., v - 13:39 időpontban

Megkésve emlékezem meg magam is a nagy hercegprímásról, hiszen 2017-ben volt 90. esztendeje, hogy meghalt Csernoch János hercegprímás. Annak a drámai kornak volt esztergomi bíboros-érseke (1912-1927), amelyben Magyarország, Ausztria oldalán elvesztette az I. világháborút, majd egy időre kommunisták prédájává vált, végül a Magyar Királyság területét kétharmad részben, alacsony kulturális és szellemi szinten lévő, európainak akkor még nem nevezhető államok vették birtokukba.

Csernoch prímás már a világháború utolsó évében látta ezt a veszélyt és igyekezett is fölhívni a figyelmet a várható tragédiára. A kommunista diktatúra idején a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsát figyelmeztette a békeszerződés várható kimenetelére, ám azok, nem lévén semmilyen kötődésük Magyarországhoz és a magyar identitáshoz, figyelmen kívül hagyták a „Tanácsköztársaság hercegprímásának" intését.

 Prímássága alatt kétszer is részt vehetett pápaválasztáson, 1914-ben (XV. Benedek) és 1922-ben (XI Pius). Mindkét alkalmat arra használta, hogy rávegye bíboros-társait Magyarország érdekeinek, hazájukban való szolgálatára. Ez több esetben meg is történt. Amikor 1926-ban részt vett a, chicagói Eucharisztikus Kongresszuson, beszédeiben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az amerikai kormány lépéseket tegyen Magyarország, Szent István országa újraegyesítése érdekében. Franklin D. Roosevelt, aki 1933 és 1945 között volt az USA elnöke, többször hivatkozott is Csernoch János hercegprímás chicagói kérésére, s ennek szellemében ellenezte Észak-Erdély Romániához csatolását. Roosevelt elnök és utóda Truman azzal indokolták - többek között - Észak-Erdély Magyarországnál maradását, hogy ott minden kulturális és társadalmi értéket a keresztény magyarság teremtett meg, s ezeket az értékeket a román műveletlenség és gyűlölet meg fogja semmisíteni. (A történelem igazolta a két nagy amerikai elnököt.)

 A békeszerződés tárgyalásának ideje alatt Csernoch prímás óriási erőfeszítéseket tett hazája megmentéséért. A Magyarországon állomásozó Sir George Clark entente-megbízotthoz írt memorandumában a következőket közli:

Kötelességemnek tartanám, hogy mint a magyar katholikus egyház feje, Önnél, mint a szövetséges hatalmak megbízottjánál tiszteletemet tegyem. Azonban a román megszálló csapatok részéről támasztott nehézségek miatt az Esztergomból Budapestre való utazásra nem vállalkozhatom. Kegyeskedjék ezért megengedni, hogy röviden írásban adhassam elő, amit személyesen mondani szeretnék.

Nézetem szerint a jelenlegi magyar kormányt kellene a választásokig meghagyni, a román csapatokat Magyarország területéről elrendelni, a politikai választásokat mielőbb megtartani s az új kormonyt és az új alkotmányt a választások eredményétől függővé tenni. A mostani kormány az ország lakosságának óriási többségét képviseli, a szabad választást garantálja, a választandó képviselőkből álló nemzetgyűlés határozatainak nem prejudikál, sőt amennyiben a békekötés még a választások előtt történnék, a békekötésért is felelősséget vállalhat. Az ország lakosságának nagy többsége ma a nemzeti és keresztény politikát sürgeti. úgy a magasabb intelligencia, mint a polgárság, a földmívesek és a munkásság megundorodott a proletárdiktatúrától, amelynek fölidézésében és fenntartásában részesek voltak a magyar szociáldemokraták, akik a kommunistákkal közös pártot alkottak és legjobb vezéreiket, tömegeiket és szakszervezeteiket átengedték a proletárdiktatúra támogatására. A kijózanodott munkásság a proletárdiktatúra után nem akar többé hallani a szociáldemokrata vezérekről és elvekről, amelyek végeredményben azonosak a kommunista elvekkel. Csatlakozott a nemzeti irányú keresztényszociális munkásmozgalomhoz. Kevesen maradtak a szociáldemokrata táborban. Tehát a munkásságot a kormányban ma jogosan csak a keresztényszocális vezetők képviselhetik. A földművesek mindig keresztények és nemzetiek voltak. Őket a mostani kormányban a keresztény és nemzeti irányú földművelésügyi és a kisgazdaminiszter képviselik. Nagyatádi Szabó István túlságos koncessziókat tett a szociáldemokrata és kommunista iránynak. Azért ma a földmíves osztálynak nem jogosult képviselője.

A polgárság liberális frakciója, amely Országos Nemzeti Párt neve előtt ismeretes, kevés hívővel bír, s annak programja majdnem teljesen azonos a Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával. Inkább személyi ambíciók választják el a két pártot, s a liberális frakció egyes embereinek kompromittáltsága, amit ezek nem akarnak beismerni.

Ma a kormány kiegészítésének szükségességét el nem ismerhetem. Ha a polgárság liberális frakciója meg tud egyezni a kormánnyal, ők is részt vehetnek a kormányzásban, tiszta múltú emberek által. De a szociáldemokrata pártiak kormányba való fölvétele ellen az egész ország hangosan és szenvedélyesen tiltakoznék, mert saját hóhérait nem akarja a nyakára ültetni, s nem tűrheti ezeknek erőszakos, nemzetietlen és keresztényellenes uralmát. A keresztény kormány nem akarja a szociáldemokraták működését megakadályozni, de velük együtt nem kormányozhat. Amily elkeseredett és izgatott a nép a szociáldemokratákkal szemben, oly indulatos a zsidósággal szemben. Zsidók voltak a szociáldemokrácia és a kommunizmus vezérei, akik a magyar népet hihetetlenül megkínozták. Nem lehet a népre ráerőszakolni, hogy most újra zsidók uralkodjanak rajta, ha ezek egyenkint nem is hibásak. Nincs szó zsidóüldözésről vagy pogromokról, amelyeket mindenki elítél, hanem a zsidók nemzetietlen és kereszténygyűlölő törekvéseinek korlátozásáról, amely nélkül a keresztény Magyarország nem állhat fönn. Egyébként a zsidóság a merő számarány alapján sem igényelheti a kormányzásban való részvételt. Elvben nem záratnak ki, de egyelőre lehetetlen a zsidók részvétele a kormányzásban, ha a belső békét akarjuk.

A kath. egyház sohasem hirdette a zsidógyűlöletet, hanem védelmezte a zsidókat a nép haragja ellen. Sok katholikus pap életének kockázatával védte a zsidókat, pedig a commune ideje alatt sok katholikus papot megöltek, csak azért mert pap. Ha a papság vezetné a népet a zsidók ellen, akkor végpusztulás várna a zsidókra. Magyarország pszichológiáját csak az érti meg, aki végigélte a commune borzalmait, a szociáldemokraták és zsidók nemzeti és vallásos érzést gázoló barbárságát.

Ami Magyarország államformáját illeti, annak eldöntését a választásokból kikerülő nemzetgyűlésre kell bízni. Jövendő politikánk is a választásoktól és a békekötéstől függ. A választások szabadságát az entente kénviselői ellenőrizhetik. Magyarország természetesen nem veheti megnyugvással tudomásul határainak megcsonkítását és több millió magyarnak lekapcsolását, valamint olyan nemzetiségek lekapcsolását, akik Magyarország mellett maradni akarnak.

A magyar nép, amely becsületesen teljesítette kötelességét, vallásos és hős volt, nem érdemel mások politikájáért nemzeti és gazdasági létét tönkretevő békét. Ilyen béke nem volna béke. A jó Isten dönti el, igazunk volt-e vagy sem, de az bizonyos, hogy jóhiszeműek voltunk a harcban és adott szavunkat megtartottuk, amíg magyarok kormányoztak minket. Soha nem tudnók megérteni, hogy az igazság követelné tönkretételünket.

Egy ezeréves országnak földarabolása oly tragédia, amely visszahatással van a világ sorsára. Egy nép csak pillanatig nyugodhatik meg az erőszakban, állandó megnyugvást csak az igazság teremthet. Az igazság pedig az, hogy a nemzeteket ne erőszakkal csatolják egyik államból a másikba. Kívánjuk, hogy Magyarországtól ne szakítsanak el senkit, megkérdezése nélkül. Föltolakodott vezérek nyilatkozatai semmit sem érnek. Nyilatkozzék a nép, szabad népszavazással. A teljesen szabad népszavazás eredményében meg tudnánk nyugodni, bármily fájdalommal is. De amikor látjuk az elszakítandó népek ragaszkodását a keresztény Magyarországhoz, amely a különböző népeknek szabadságát úgy fogja védeni, amint azt a régi keresztény magyar királyok védték, akkor nem tehetünk egyebet, mint könyörögni a szövetséges hatalmak képviselőinél: fontolják meg a tervüket és biztosítsák a Magyarország történelmi határain belül lakó magyar és nem magyar nyelvű népének a teljes szabadságot annak eldöntésében, hogy a magyar államhoz akar-e tartozni vagy más államhoz. Ilyen szabad akaratnyilvánítás alapján álló békekötés meghozná a külső és a belső békét. Mint katholikus főpap, fölhasználom az alkalmat ama kérésem előterjesztésére is, hogy a megszálló csehek, románok és szerbek utasíttassanak, hogy a katholikus püspökök lelki jurisdictiojának gyakorlását ne akadályozzák, az egyházi birtokokat le ne foglalják, és jogos élvezőiktől el ne vonják.

 

Fogadja kötelező tiszteletemet:        

Csernoch János Magyarország prímása

Esztergom, 1919. okt. 29.

          

A memorandumot november 30-án adta át a hercegprímás személyesen Clarknak francia fordításban is, aki megígérte, hogy a levélben foglaltaknak érvényt szerez, lehetőségeihez mérten. Sajnos azonban Clark lehetőségei szűkre szabottnak bizonyultak…

Csernoch prímásról számos humoros anekdota is maradt fenn. Ízes, "tótországi" akcentusát is sokan említik különböző emlékiratokban. 

Egy alkalommal a Kormányzó Úr megbízásából küldöttség kereste föl Csernoch prímást Esztergomban, Gömbös Gyula vezetésével, aki biztosította őt, hogy bármit kér, a kormányzó teljesíti a kérését. Csernoch gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: – „Nem kérek én mást, á máguk kormányzójától, csák ázt, hogy áz utódom is kátolikus lehessen…” 

Amikor Párizsban járt, és a mellé rendelt francia idegenvezető megmutatta neki az asztalt, amelyen a „béke”szerződést aláírták, odaszólt az őt kísérő szolgájának: – Há ez á bárbár elfordul, hoggyozd le ezt áz asztalt”. (Hogy a cselekmény megtörtént-e, arról nem szól a fáma.) 

Más alkalommal a vitézi rend tagjai keresték fel esztergomi palotájában, és kértek tőle földterületet a vitézi rend számára. Ő, az érseki palota ablakához hívta a díszes társaságot, s Párkány felé mutatva azt mondta: – „Ná ázt szerezzék visszá… Onnán káphátnák májd fődet.” 

kuHalála nagy veszteség volt a nemzet számára, amit a temetéséről fennmaradt filmhíradó - http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8727 - és a síremlékén olvasható felirat is bizonyít. Csupán a hálátlan és az eltelt  évtizedek alatt szándékosan elbutított utókor felejtette el egyik legnagyobb és a nemzetéért erején felül küzdő hercegprímását.

Új hozzászólás