A kácsi Lyukaskő hieroglifái

Varga Géza küldte be 2018. 03. 23., p - 08:52 időpontban

Balogh Sándor hívta fel a figyelmemet a kácsi Lyukaskő sziklába vésett jeleire, amelyért itt is köszönetet mondok. Az akadémikus "tudomány" érdektelenségének és szakmai görcseinek köszönhetően eddig erről a fontos írásemlékünkről szinte semmit sem tudtunk.

 

A környezetéből kiemelkedő szikla egykor pogány áldozóhely volt, amire a tetején lévő lyukak és csatornák mellett a sziklába vésett kicsiny üreg, a mellette lévő lépcső és a három nagyméretű, kőbe vésett hieroglifa utal. 

 

 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

1. ábra. A kácsi Lyukaskő és hieroglifái (Balogh Sándor fényképe és rajza)

 

 

Sem az ősvallással, sem az írásunkkal kapcsolatos nemzet- és tudományellenes akadémikus álláspont nem kedvezett a kácsi Lyukaskő megismerésének.

 

Az akadémikus "tudomány" közelmúltban is hangoztatott dogmái szerint magyar ősvallás nem is létezett, még e megnevezés használata is eleve tudománytalan. A szerzők szerint a pogány magyaroknak ősvallása nem volt, legfeljebb népi hiedelmekről (értsd: ostoba babonákról) lehet beszélni. 

 

Hasonló megalapozatlan akadémikus dogmákkal kísérelték meg hamis mederbe terelni a magyar írástörténet kutatását is. Száz évig próbálták elhitetni,  persze minden komolyan vehető alátámasztás hiányában, hogy a székely írást - ha az nem a humanisták kitalációja csupán - akkor az ótürköktől vettük át. Ezt az ótürk származtatást 1993-ban a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk száműzte a lomtárba, mert azt követően Róna-Tas András, Sándor Klára és a nyomukban még néhányan elismerték, hogy a székely írás eredete számukra egy rejtély.  Ma már a székely írás létezését és régi voltát elismerik, azonban a szó- és mondatjeleinkről továbbra sem hajlandók tudni. Pedig ezek létezését Veit Gailel 1500-as évekből származó híradása is bizonyítja.

 

Az akadémikus tagadás évtizedei után ideje számba venni a hieroglifikus (ősvallási jelentőségű, szójeles) írásemlékeinket (ezekről a nemrég megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben adok számot). Közöttük az eredeti környezettel együtt megmaradt kácsi Lyukaskő sziklavésete kiemelkedő helyet foglal el.

 

A környezet jellegzetes eleme a mesterségesen vésett odú, amelyben eredetileg halottat, idolt, vagy ősvallási jelképet helyezhettek el. A mellette lévő lépcső a szertartások során a magasba vezető út szimbóluma lehetett, amint a rovátkolt törzsű szibériai sámánfák is.  A táltos ezen a kőbe faragott lépcsőn ment fel képletesen az égiekhez. 


Bár a kácsi Lyukaskövet nem tekintik kaptárkőnek (talán a fülkék eltérő mérete miatt?), az mégis kétségtelen, hogy vélük egy emlékcsoportba tartozik. A Lyukaskő szerepének megértése segít a kaptárkövek szerepének megértésében is, mert e kettő lényege azonos.



Az Óg hieroglifa

 

A sziklaodu fölé a magyar hieroglif írás Óg jelét vésték. Az akrofónia során ebből a jelből keletkezett a székely írás "o/ó" betűje. Az Ószövetségben is szereplő Óg király a görög Heraklésszel azonos. Amint a görögök Heraklészt tartották a szkíták ősapjának, később Óg úr leszármazottait nevezték ogur népeknek. 


Az Óg hieroglifa az égbolt ívét ábrázolja, amiből következően a sziklaodú az ég jelképe lehetett. Ennek a szimbolikája egy temetés esetén érthető: azt jelenti, hogy az oda temetett, vagy a jelképeivel ott felidézett elhunyt az égbe költözött. 

 

Hasonló szimbolikát a sztyeppén is találunk. Szergej Botalov tájékoztat a bajszos kurgánokról (2. és 3. ábra). Ez egy Óg hieroglifával azonosítható, földből és kőből alkotott geoglifát jelent, a csúcspontjában lévő sírral. 

 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 2. ábra. Kazahsztáni "bajszos kurgán" (Szegej Botalov nyomán)

 

 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 3. ábra. Három hieroglifából álló geoglifa Kazahsztánból (Szegej Botalov nyomán), olvasata: Óg a Lyukó (a bőség forrása) és a Nap

 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 

4. ábra. Az őriszentpéteri tál még az eredeti vízszintes állásában őrizte meg az Óg hieroglifát

 

 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 

5. ábra. Az Óg hieroglifából keletkezett a székely írás "o/ó" betűje, amely a rovástechnológia miatt függőlegesre fordult

 

 

 

Az Ak hieroglifa


Az Ak hieroglifa a Tejúttal, égig érő fával azonosított isten (a görögöknél Heraklész) egyik nevét jelöli. Azért hullám alakú, mert vizet ábrázol. Az eredeti hangalakja az Ak volt, aminek a helyére egy mai olvasatba az érthetőség kedvéért a patak, vagy a Heraklész szót kell tenni, de egykor az Ak ugyanezeket (az égi patakkal azonos ősatyát, Heraklészt) jelentette.


 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 6. ábra. A szárazdi avar szíjvégen a két hieroglifából álló Ak országa mondat olvasható

 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 7. ábra. A székely írás Ak jele nem változott betűvé, mindvégig megmaradt az Ak (patak, Heraklész) szójeleként


 

Az Ég hieroglifa


Az ég hieroglifa képi tartalma az ég boltozatát középen alátámasztó, Istennel azonos világoszlop (égig érő fa, Tejút).


 

A kácsi Lyukaskő hieroglifái

 8. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó világmodelljének négy sarkán látható az ég hieroglifa (az égbe vezető út jele), az ábra jobb alsó sarkában látható a székely írás ebből keletkezett "g" betűje

 

 

 

 A kácsi Lyukaskő sziklafeliratának olvasata


Az Óg, Ak és ég hieroglifák olvasata: Óg Ak az égben (mai magyarsággal: Óg patak az égben). 


Berze Nagy János írja, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa (a Tejút) azonos az Istennel. Ez érthetővé teszi a sziklafelirat olvasatát, amely szerint Óg király, az ogur népek névadója, azonos az égi folyóval. 


További megerősítését jelenti az olvasatnak az az Ipolyi Arnold által megőrzött adat, miszerint a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról (tehát az elhunyt, Istenhez költözött hőseikről), akkor a Tejútra tekintenek. Ezek az adatok együttesen magyarázzák meg, hogy miért emeltek Óg jelhez hasonló geoglifákat a halottaik köré a kazahsztáni sztyeppén egykor élt eleink.

 

Új hozzászólás