A bukaresti béke

Cabe Ferrant küldte be 2018. 05. 07., h - 16:35 időpontban

A Román Királyság és a központi hatalmak 1918. május. 7-én, Bukarestben kötötték meg a különbékét. A békeszerződés csak két helyen nem aratott osztatlan elismerést: a Román Királyságban és külföldön. Külföldön leginkább azért, mert az okmány aláírásával Románia megszegte az antantnak tett ígéretét, miszerint nem köt különbékét.

Romániában pedig igen kevesen örültek Dobrudzsa elveszítésének. Igaz, helyette megkapták Besszarábiát, azaz országuk alig károsult területileg. De elveszítették Dobrudzsát! A bolgároké lett… Egy 5600 négyzetkilométernyi sáv a Kárpátok mentén, pedig a Monarchiáé. Ráadásul mindenféle kiegészítő gazdasági szerződéseket is kellett kötniük, amelyek nem igazán nekik kedveztek. Nem véletlen, hogy a bukaresti békeszerződést közönségesen „rablóbéke” néven emlegették a Román Királyságban.

De hogy is kezdődött?

Közel 102 esztendővel ezelőtt, 1916. augusztus 27-én. Románia az antant oldalán belépett az I. világháborúba és megindította hadoszlopait Erdély elfoglalására.

Arról az apróságról természetesen ne feledkezzünk meg, hogy Románia a Nagy Háború kitörésekor még a központi hatalmak szövetségese volt, de aztán változott a világ, fejlődött a tudomány és legfőképp: sikerült titkos egyezményt kötni az antanttal. Területekért (v. ö. Erdély) cserébe Románia vállalta, hogy 1916. augusztus 28.-ig hadat üzen a központi hatalmaknak és megtámadja Magyarországot. Több körülmény is kezükre játszott abban, hogy számukra kedvezőnek ítéljék meg a helyzetet. Az 1916. júniusi, az oroszok által indított Bruszilov-offenzívát, - amely talán a háború legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő támadása volt a keleti fronton -, a tengelyhatalmak csak súlyos veszteségek és területvesztések árán tudták megállítani. Augusztus közepén az olaszok is támadtak Isonzónál, és a VI. isonzói csata azzal járt, hogy végre sikerült áttörniük a frontot. A Monarchiát két oldalról is keményen szorongatták.

Ennél jobb pillanat nem is jöhet, hogy hadat üzenjen Ausztria-Magyarországnak - vélhette Ion I. C. Brătianu, a román miniszterelnök.  És azok az erdélyi földek oly csábítók… Könnyű győzelmet remélve, augusztus 27-én hadat üzent a Monarchiának.

Az akkor rendelkezésre álló román haderő nagyobbik fele meg is indult Erdély elfoglalására. Azért csak ennyi, mert tartottak a Monarchia déli szövetségeseinek válaszlépésétől. Amely nem is maradt el a későbbiekben.

A román betörés Erdélybe kezdetben sikeres volt. Egyrészt mert teljesen készületlenül érte a románokban, addig, mint szövetségeseikben bízó központi hatalmakat, másrészt a román csapatok elől menekülő lakosság - sokan tartottak az 1848-49-es szabadságharc idején történt atrocitások megismétlődésétől - valóságos forgalmi dugót okozott a vasútvonalakon.

A katonai erők felvonultatása mindenütt akadozott. Így járt például az Arz Artúr vezette, Kolozsváron állomásozó I. osztrák-magyar hadsereg is. Már a támadás másnapján megindították az ellentámadásukat, de seregtestek mozgatása - a civil lakosságra való tekintettel - nagy nehézséget okozott.

A román támadás után, szeptember elsejéig sorra üzentek hadat Romániának a központi hatalmak országai: Németország, Törökország és Bulgária. A két irányból, délről és északról egyaránt érkező „áldásnak” a román csapatok nemigen tudtak ellenállni, „hősiesen” kiegyenesítették arcvonalaikat és elszakadtak a „gyáván” előrenyomuló ellenségtől. Október 25-ére a német és az osztrák-magyar csapatok felszabadították Erdélyt. Igaz, a románoknak sikerült még egy offenzívát indítaniuk, de december 1-re bebizonyosodott: ez a háború elveszett számukra. A központi hatalmak csapatai 1916. december 6-án bevonultak Bukarestre. Bár utóbb még folytak csatározások, ez már egyértelműen jelezte: Románia elveszítette a háborút.

Erich von Falkenhayn lovassága bevonul Bukarestbe 1916. december 6-án
Erich von Falkenhayn lovassága bevonul Bukarestbe 1916. december 6-án. (Wikipédia)

Ugyan 1918. május hetedikén Bukarestben megkötötték a különbékét, de késöbb tettek róla, hogy a helyzet ne alakuljon oly nagyon kedvezőtlenül számukra.

Egyetlen nappal a Nagy Háború befejezése előtt, 1918. november 10-én, példátlan bátorsággal újfent hadat üzentek Németországnak. Így egy Trianon nevű francia helységben a győztesek oldalán ülhettek, mikor határokat helyeztek át, országokat daraboltak szét, újrarajzolva Európa térképét.

Források: Multkor.hu; Wikipédia.hu; Szek-helyek.ro; Foter.ro;
Kép: Alexandru Marghiloman román miniszterelnök aláírja a békeszerződést (Wikipédia)

Új hozzászólás