Beszámoló egy erdélyi könyvbemutató után…

Szőnyi Balázs küldte be 2018. 05. 15., k - 20:51 időpontban
Beszámoló egy erdélyi könyvbemutató után…

 

Nagy sikerrel mutatta be legújabb könyvét Stoffán György, Háromszék vármegyében – mai nevén Kovászna megye – Kézdivásárhelyen az egykori Kaszinóban, amely ma Vigadó néven szolgálja egyik legszebb magyar kisvárosunk kulturális életét. A Kaszinóban Boldog IV. Károly magyar király is megfordult, amikor 1916-ban, a világháború tragédiáját kihasználva, a románon először megpróbálták megszállni Erdélyt. Az a megszállás azonban nem volt tartós, mert akkor sikerült hamar eltávolítani a heteken keresztül gyilkoló és a székelyeket durván megalázó, vérszomjas, bocskoros sereget. A magyar király a mai Polgármesteri Hivatal és a mai OTP épülete előtt tartott csapatszemlét, ezt követően a Kaszinóban időzött, ahol a város vezetése látta vendégül. Délután üdvözölte a város lakosságát, és a Katonaneveldébe távozott, ahonnan rövid megbeszélés után, katonai konvojjal hagyat el a várost. 

A „Volt egyszer egy keresztény Európa” kézdivásárhelyi bemutatkozása, érdekes, családias beszélgetés keretében zajlott, amelynek bölcs irányítója Bedő Zoltán közíró volt. Érdekes, mert a könyv bátor és szókimondó, témája pedig – sajnos –, napjainkban kimeríthetetlen. A könyvbemutatón képviseltette magát a város értelmisége: a római katolikus egyház képviselője, valamint, tanítók, tanárok írók, újságírók, politikusok, vitézek és lovagok, valamint a szerző sok évtizedes háromszéki baráti köre.

Stoffán nem ismeretlen az erdélyi kulturális és politikai élet résztvevői előtt, hiszen eddig hat könyvét mutatta be először Erdélyben. Magyarországon is immár harminc-egynehány éve harcol budai svábként a székelység érdekeiért, s még az sem tántorította el, hogy emiatt egzisztenciája is sokszor került veszélybe, és néhányszor pont azok csapták be, akikért évtizedek óta keményen kiállt. Igaz, e történetek szereplői Magyarországon élő, vagy hivatalosan, magyar állami megbízást teljesítő és Magyarországon dolgozó jellemtelen hivatalnokok. Az író azonban csak legyint az effélékre, mert szerinte az igazi érték Erdélyben él, szülőföldjét soha nem hagyta el, és amit mond, arra mindenképpen számítani lehet. A többi selejt – mondja beszélgetésünk során. A könyvbemutatóról kérdeztem, így utolsó kérdésemben is visszakanyarodom ehhez az ünnepi eseményhez: – Milyen érzésekkel jött el Háromszékről? 

Igen komplikált dolog választ adnom, mert nemcsak a könyvbemutató hagyott nyomot bennem mostani erdélyi utam során, hanem sok egyéb gondolat is felmerült. Panasz és csalódottság, a magárahagyatottság érzése uralkodik a székelység körében. Nem igazi az a törődés, amelyről a hazai média beszámol, mert erősen érezhető egyfajta különbségtétel több ügyet illetően. Vannak olyan hivatalos személyek, akiket Magyarországra hívtak dolgozni a székelyek érdekében, de sokszor előfordul, hogy ezek az emberek saját magukat és saját családjukat helyezik az általuk képviselni hivatottak fölé. Például egy budapesti kutatóintézet vezetője rendszeresen csak azt az iskolai osztályt – még csak nem is az iskolát! – támogatja, amelybe saját gyermeke jár… vagy… olyanok kapnak fizetést Budapestről, akik soha semmit senkiért nem tettel… De arról is hallanom kellett, hogy számos fontos kérdésben a magyar kormány vagy nem tesz semmit, vagy magára hagyja az érintetteket. Egy székely vállalkozó, aki magyar állampolgár nem használhatja például Erdélyben készített termékein a PÁLINKA szót, mert a magyarok büntetik érte. Ugyanis a pálinka védett névként szerepel. A könyvbemutató örömén kívül ez az utam nem töltött el semmilyen jó érzéssel. Mert a nagy szavakon kívül az utóbbi időben semmi nem jut a végekre… De… ez már egy újabb könyv tartalma lesz, ahol részletesen és névvel, történetekkel fogom bemutatni a most hallott és rögzített visszásságokat… 

 

Beszámoló egy erdélyi könyvbemutató után…

Szőnyi Balázs

Új hozzászólás

You must have Javascript enabled to use this form.