Fajtánk szolgálata

HungaryFirst küldte be 2018. 05. 18., p - 21:14 időpontban

Amióta Magyarországot elhagytam, két ízben kaptam új állampolgárságot. Előbb az Egyesült Királyság, utóbb - 12 évvel ezelőtt - az Egyesült Államok polgára lettem. Az angol állampolgárságot igazoló okmányomat a fiatal királynő írta alá uralkodásának első évében, az amerikait meg Hawaiiban virágfüzérek illatozása és 24 ágyúlövés közben vettem át. De mindkét alkalommal lelkemben dörömbölt az elfojthatatlan igazság, hogy szívem mélyén magyar vagyok és magyar maradok. Állampolgársági jogviszonyt lehet cserélni, szívet kitépni lehetetlen.

Mindkét országtól meghatottan és hálásan vettem, hogy befogadott, ugyanakkor azonban annak is tudatában voltam, hogy tanultságban, munkakészségben, emberi értékben igencsak adtam annyit, mint amennyit kaptam. Erről azóta meg is győződtem . Ezért vállaltam, hogy arról beszéljek, mi módon és mely foglalkozási ágakban lehet fajtánkat, a magyarságot, amelynek szívben, s lélekben állampolgársági kapcsolataink felcserélése után is szerves részei maradtunk, legjobban szolgálni az idegenben.

Négy országon át vezető vándorlásom során sokféle foglalkozású emberrel találkoztam. Volt lehetőségem megfigyelni és leszűrni, hogy ki, hol és mit tud a magyarságnak adni.

Az első pillanatban a legtermészetesebb dolognak látszik, hogy a diplomáciai pályán nyílik fajtánk szolgálatára legtöbb lehetőség, ezért a fiataloknak elsősorban erre a pályára érdemes készülniük. Kereken ki kell azonban mondanom, hogy ez a látszat a magyar élet huszadik századbeli tévhite csupán, mert a diplomáciai pálya zárt kör, amelynek mintegy hetven éve lefektetett alapjait és irányelveit jószándékú és tiszta szemű magyar egyelőre nem törheti meg.

A második sok reménnyel kecsegtető pálya a tanári, mégpedig elsősorban a történelemtanári, amelyen a múlt eseményeinek tanulságaival foglalkozó egyén a legegyszerűbben bírhatja az ifjúság érzékeny lelkét a világ mai rendjével szemben jobb, új belátásra. A történelemtanárnak kétségtelenül joga van döngetni az ajtón; ha azonban azt a képet, amelyet a tan- és kézikönyveket író idősebb egyetemi és főiskolai tanárok rajzoltak a magyarságról, meg akarja változtatni: akkor ne csak azt kérjük Istentől, hogy adjon neki erőt, tudást és türelmet, hanem azért is imádkozzunk, hogy csoda is kísérje, kövesse munkásságát, mert a nélkül nem sokra jut.

Sokkal nagyobb lehetősége van a könyvtárosnak, aki közvetlen kapcsolatba kerülhet egyénenként is olvasóival, és felhasználhat írást, képet, előadást véleményük irányítására. Neki nyílik legtöbb alkalma, hogy jó magot vessen, s még életében lásson gyenge kalászt szárba szökkenni. Nem vitás, hogy bizonyos adottságok az ő kezét is megkötik, de a könyvet, amelyet gondozására bíztak, nemcsak a polc legalján lehet őrizni, hanem a kiállítási szekrénybe is lehet helyezni.
A könyvtárossal egy vonalba vagy talán még előbbre kell helyeznünk mindenkit, aki a magyarság megbecsülését művészi alkotásaival vagy a magyar művészet propagálásával növeli. Nem véletlen, hogy a hangversenyek műsorain magyar zeneszerzők darabjai és számai sorozatosan szerepelnek; hiszen ennek az országnak legnagyobb zenekarait hosszú idő óta olyan magyar karmesterek irányították, mint Széll, Ormándy, Doráti, Solti; az előadóművészek soraiban pedig Czifra György, Starker, Szigeti, Vásáry Tamás és más magyarok nevére bukkanunk.

Képzőművészeink közül a festészet, szobrászat és grafika terén egyaránt felsorolhatatlanul sokan kerültek az élvonalba.

A kisebbségi kultúrák iránt való érdeklődés mai virágzása idején minden magyar táncos is szóvivője a színpadon fajtánknak, mint ahogyan felbecsülhetetlen szolgálatot teljesít minden magyar kéz, amely magyar népviseleti öltözéket varr, terítőt, párnát stb. hímez, magyar motívumú dísztárgyat farag.

Ezek után már csak arra kell rámutatnom, hogy a magyarság szolgálatának lehetősége nem azon múlik, ki milyen foglalkozást űz, hanem csak azon, hogy megvan-e lelkében az öntudatos akarat magyar kultúrájának minden alkalmat megragadó tanúsítására és másokkal történő megosztására. Az én uram állatorvosi rendelőjében és állatkórházi irodájában minden hónapban más-más magyar népművészeti terítő látható kizárólag azzal a hátsó gondolattal, hogy ez újabb és újabb alkalmat nyújtson a magyarságról és Magyarországról szóló beszélgetésre. Még ennél is egyszerűbbnek látszó jelenség, hogy az ajtóra kitett táblán a Szép név magánhangzójáról nem hiányzik - az angolban szokatlan - ékezet, ami már egymagában is bizonyos fokú magyar hitvallás. Ez az ékezet és a név kezdő betűjének "Sz" alakja minden új látogató érdeklődését azonnal felkelti, s így mindjárt megindulhat a beszélgetés a magyar eredetről, sorsról és helytállásról.
Fajtánk szolgálata tehát - ismétlem - nem a foglalkozási ágon fordul meg, hanem a kemény és becsületes munkán, amelyet akár kézzel, akár ésszel végzünk, s azon a lángon ott a szív legmélyén, amely ijesztő számú bizonyságok ellenére is szüntelenül lobog és újra meg újra cáfolja Zilhay Lajos egyik könyvének döbbenetes címét, amely szerint "a lélek kialszik".

Amíg a külföldre szakadt magyarságban a lélek ki nem alszik, addig fajtánk szolgálata folytatódik s ez a szolgálat a nemzet sorsának kialakításában is diadalt arathat.

Dr. Szép Mária (Cuyahoga Falls, OH 1980)

Új hozzászólás