Calabria magyar hercege

Cabe Ferrant küldte be 2018. 06. 12., k - 15:55 időpontban

Volt egy régi szép szokás már az ókorban, ami aztán tovább élt a középkorban s tán később is. Gyermekeket jegyeztek el, házasítottak össze, dinasztikus, politikai célzattal. De ezek a korai frigyek gyakran értek rossz véget. Egy ilyennek lett áldozata András, Nagy Lajos királyunk öccse.

Andrást hat éves korában, 1333-ban vitték Nápolyba, hogy ott felnővén, a későbbiekben Róbert, Nápolyi király unokájának, Johannának a férje legyen. A megállapodás, melyet még Károly Róberttel kötöttek, úgy szólt, hogy Róbert halála után idősebb leányunokája örökli a királyságot, ahol - természetesen - majdani férje lesz a király. Akár a népmesékben… A kisebb királyfi elnyeri a világszép királylány kezét, és vele a királyságát.

De ez a világ már akkor sem arról volt híres, hogy a mesék valóra válnak benne… Róbert, Nápolyi király úgy végrendelkezett, hogy András, mint Johanna férje uralkodhat, de ha Johanna utód nélkül halna meg, úgy húgára, Máriára szálljon a trón. Ráadásul azt is kikötötte, hogy egyikük sem vehet részt a kormányzásban 25 éves koráig. Ez abban az időben roppant szokatlannak számított, gondoljunk csak a gyermek és kamasz királyok hosszú sorára, hogy mást ne említsek, mint Hunyadi Mátyás, aki tinédzserként kezdett uralkodni.

Giotto: Nápolyi Johanna
Giotto: Nápolyi Johanna (Wikipédia)

A dolog persze nem működött. Johanna szépen aláírogatta ugyan a kormánytanács rendeleteit, de ezek mellett - tanáccsal mit sem törődve -, a maga szája íze szerint is rendelkezett mindenféle ügyekben. Sokan nem nézték jó szemmel András jelenlétét az udvarban, mert hatalmukat veszélyeztető tényezőt láttak benne. Petrarca, aki a király halálát követően érkezett az udvarba: „sok farkas őrizetére bízott két bárányt lát és országot király nélkül”.

A magyar királyi udvar megkísérelt fellépni a helyzet rendezése - és András királlyá koronázása - érdekében. Erzsébet anyakirályné

„… az Úr 1343. évében - június 8-án - tisztes kísérettel, valamint úrnők és nemesleányok, bárók, lovagok és szolgák sokaságával elindult Itáliába, a királyi felségnek megfelelően sok és nagy pompával ment és haladt, a költségekre 27 ezer márka tiszta ezüstöt és 17 ezer márka tiszta aranyat vitt magával. Fia Lajos úr, Magyarország királya 4 ezer márka válogatott aranyat küldött utána. A forintokból csaknem fél szekérnyi volt vele, a kis denárokból pedig az ország elhagyásáig sok… ” - írja a Thuróczi-krónika.

De hiába volt a tömérdek pénz, hiába töltött majd egy évet a királyné Itáliában, ugyan elutazása előtt a legbefolyásosabb urak vállaltak kezességet András megkoronázásáért, de nem történt semmi. A pápánál, Avignonban  járó követek is csak újabb hatalmas összeg igényével tértek vissza. A 44000 márkát egyébként letétbe is helyezték a magyarok a velencei domonkosoknál. Akkor még futotta, az ország európai nagyhatalom volt…

Az András elleni összeesküvésben sokan vettek részt. Két jelentős befolyással bíró családot emelhetünk ki, a Johanna által nem sokkal korábban főudvarmesternek kinevezett Artus Károly és a tragédia előtt alig egy hónappal főkapitányi rangot nyert Cabanis Róbert családját. Azért fura, nem? Alig jutnak hatalomhoz, befolyáshoz és máris egy összeesküvés főszereplői… Jacopo Capano, aki szintén részt vett a gyilkosságban, a rossz nyelvek szerint Johanna szeretője volt…

És eljött a végzetes nap.

1345. szeptember 18.-án, Aversában tartózkodott az udvar. A királyi pár, az egész nap tartó vadászat és az azt követő lakoma után a San Pietro a Maiella kolostorban szállt meg. A történtekről a Villani-krónika így ír:

„…éjnek idején szeptember 18-án kamarásainak s felesége egyik szobaleányának rendeletére s árulásával az alábbírott árulók felszólítására kihívatták, hogy keljen fel, mert fontos hírek érkeztek Nápolyból. Neje biztatására felkelt s kiment a szobából. Nejének, a királynőnek szobalánya háta mögött rögtön bezárta a szobaajtót. A teremben Carlo d'Artuggio s fia, Tralizzo grófja, néhányan a Leonessa s a Stella grófok közül, a nagy marsal, Jacopo Capano úr, kiről nyíltan beszélték, hogy viszonyt folytat a királynővel, Pace da Turpia két fia s Nicola da Mirizzano nevű kamarásai megragadták az említett András királyt, kötelet vetettek a nyakába, azután a szobának a kertre nyíló erkélyére akasztották, azon árulók egy része alulról lábainál fogva addig rángatta, míg megfojtották.”

Karl Brjullov - András herceg halála
Karl Brjullov - András herceg halála (Wikipédia)

Néhány nappal a gyilkosság után egy kisebb rangú udvaroncot, bizonyos Thommaso Pace nevezetűt, kivégeztek. Feltehetően ő lehetett a balek, akire rá akarták verni a balhét.

Az máig nem világos, hogy Johanna részese volt-e a bűncselekménynek, tudott-e az összeesküvésről. Mindkét álláspontnak - ártatlan, bűnös - vannak hirdetői és nekik remek érveik igazuk bizonyítására. Annyi azonban bizonyos, hogy a gyilkosság után, a gyanúsítottakat - elkövetőket - megtűrte udvarában, a közvetlen környezetében.

Pedig jókora botrány kerekedett az ügyből.

Nápolyban lázongott a nép, számos embert perbe fogtak, kivégeztek.

Nagy Lajos először békés úton próbált érvényt szerezni az igazságnak, de a diplomácia nem hozott megoldást, hiába követelte a pápától is Johanna trónfosztását. Bár a merénylet kivitelezőit, Johanna kegyenceit kínvallatás után kivégezték, a Lovagkirály - ahogy Lajost nevezték - nem volt elégedett. Háborút indított öccse gyilkosainak megbüntetésére. Első nápolyi hadjárata kezdetén Aversában fogadta a két tarantói és a három durazzói herceget, majd egy vidám vacsora után feltette nekik a kérdést: hogy is esett meg ez a bizonyos gyilkosság? A válasz durazzói Károlynak a fejébe került - bár vélhetőleg ártatlan volt az összeesküvésben - a többieket pedig rabság várta.

De Andráson - akiről igen kedvezőn emlékezett meg Petrarca és Boccaccio is - ez már nem segített. Mint ahogy az sem, hogy több itáliai beavatkozás után, mikor Nagy Lajos segítségével Kis Károly - Lajos rokona - elfoglalta a nápolyi trónt, négy magyar zsoldosa merő szórakozottságból megfojtotta a már igencsak öregedő nápolyi Johannát.

Hja, kérem, így mentek a dolgok akkoriban…

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu
Képek : Lajos győzelme - A Magyar Anjou Legendáriumból
Giotto: Nápolyi Johanna
Karl Brjullov - András herceg halála

 

Új hozzászólás