Lovas István hagyatékáról... (nekrológ helyett)

Stoffán György küldte be 2018. 06. 13., sze - 12:45 időpontban

A döbbenet lassan csitulni kezd. Mindenki elmondta fájdalmát, érzéseit, dicsérő szavait. Megszülettek a nekrológok… egyetlen érzés marad mindazokban, akik ismerték és szerették… az üresség. Azonban ez az űr nem csak az emlékekkel pótolható, hanem Lovas Pista hagyatékával is, amely hagyaték hatalmas felelősség. Mert szeretni, tisztelni, elsiratni lehet bárkit, de követni nem mindig sikerül. Lovast azonban – és itt a magyar nemzeti újságíró társadalomhoz szólnék – követni kell. Írásai és emléke örök iránytűként használandók a kulturált, emberi és szalonképes magyar publicisták számára.

Mert Ő akarva-akaratlan tanított minden sorával, megnyilatkozásával, Sajtóklubos véleményével. Példáját adta annak, hogy lehet úriemberként, megfontoltan, a lényegre tapintva és a lényeget soha szem elől nem tévesztve, pártokon kívül és felül véleményt mondani, bírálni, szolgálni a nemzetet, a magyarságot. Nem vetette el a sulykot még akkor sem, ha Őt érték igaztalan vádak, vagy, ha a belpolitika egyes csoportjai minősíthetetlen mélységekből gyalázkodtak. Kimértsége, választékos nyelvhasználata azt az újságírást tükrözte, ami a nagykönyvben van. Nemzeti elkötelezettségéhez nem fért kétség, de ez az elkötelezettség is az önmérséklet és a tiszta szó szintjén volt állandó. Nem billegett, nem volt labilis. Lovasos volt… illetve lovagias, mint mindig és mindenben.

Most, amikor elment, letette életművét – mint házi feladatot – minden olyan újságírónak a küszöbére, aki komolyan akarja venni, komolyan is veszi azt a hivatást, amellyel majd elszámolni lesz köteles, amikor követi a túloldalra Lovas Pistát. És ez a házi feladat igen nehéz, ha jó jegyet akarunk Tőle kapni.

Csak egyszerű kérdések, egyszerű feladatok vannak e csomagban, de teljes, tisztességes embert kíván a megoldás. Hiszen a feladatok az alábbiak:

  • helyesen írni… (ez ma a média szakokon is nehézségekbe ütközik)
  • bő, pallérozott szókészlettel rendelkezni és azt jól használni
  • nem trágárkodni, még akkor sem, ha vissza akarunk vágni valamiért
  • csak objektíven hírt közölni
  • minden tekintetben betartani az újságírói etikai kódex írott és íratlan követelményeit
  • nem a pártpolitika mentén írni, hanem elveihez hű magyar értelmiségiként...
  • azonos mércével szemlélni és megítélni a világot
  • csak az igazságot, a tényeket megírni és mindent megtenni az igazságért
  • az emberi, írói tisztességből jottányit sem engedni, sem pénzért, sem pártutasításra
  • minden lehetőséget kihasználva küzdeni Magyarországért és a magyar nemzetért
  • semmit sem megtagadni abból, amit vallunk
  • hittel, kellő alázattal, és magyar úriemberként élni, dolgozni… az utolsó pillanatig... a nemzetért
  • etc…

Ami a nyelvismeretet illeti, az is házi feladat, de csak a ma felnövő generációknak. Hiszen hat-hét nyelvből híreket fordítani és levelezni nem mindenkinek adatik meg. Azonban, azt a nyelvet használni, amelyet értünk és tudunk, mindnyájunknak kötelező az újságíró-szakmában. Mert csak a saját véleményünket ismerni, nem tájékozódni a világban saját szemünkkel, és csak eszerint ítélni a legrosszabb, amit tehetünk. Ez is ránk hagyott feladat. Tőle.

Lovas István, a Lovas Pista, az értelmes, jó emberek által tisztelt mester, a kolléga, a hajthatatlan gerincű magyar elment, s talán csak ezután kezd igazán tanítani. Mert aki méltó kíván lenni, maradni az újságírói hivatáshoz, annak törekednie kell arra, hogy egyre feljebb kapaszkodjék a „lovaspistai” magaslatokba, amelyet más szóval is megfogalmazhatnék: az emberi, az újságírói tisztesség magaslataiba. Ezt hagyta ránk, s mint minden másban, ebben is kegyetlenül következetes volt önmagával szemben is. Ez is kötelezően követendő példa mindazok számára, akik legjobb tudásuk szerint akarják szolgálni a nemzetet, a hazát, a világot…

Köszönjük a feladatokat… talán sikerül megoldani…  

Stoffán György

Új hozzászólás

You must have Javascript enabled to use this form.