Hunor és Magor - vagy finnugor?

Cabe Ferrant küldte be 2018. 06. 15., p - 16:54 időpontban

"Én régen vallom és írom, hogy a hunok nemzetiségi mivoltát nincs módunk megismerni, hogy tehát nem tudomány, hanem esztelenség, a magyarságot avval azonosítani, a mit nem ismerünk, sőt teljes lehetetlenség is megismernünk. Ha mégis a hun-magyar rokonsági eszme átment a vérünkbe: tehát egy esztelenséggel, azaz szellemi betegséggel terheltük meg vérünket; a mi azután mi okos eredményt szülhet, azt én nem tudom." - Hunfalvy Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet - olvastatott a m. t. Akadémia 1883. január 8-án tartott ülésében. (A kiemelés az eredetiből származik. Csak szerény kérdés: miért volna „teljes lehetetlenség is megismernünk”?)

Hunfalvy Pál ezekkel szavakkal Vámbéry Ármin egy évvel korábbi a Nemzet 1882. évi 82 számában megjelent nyilatkozatára kívánt reflektálni, amely így hangzott:

"Húsz éve immár, hogy Hunfalvy Pál tudós társával, Budenz Józseffel a finn-ugor nyelv- és fajrokonságunk megállapításán dolgozik. De bármily nagy tudományos készlettel és alapos készültséggel dolgoznak azon, tudományuk nem bír átmenni vérünkbe (!)  s a magyarság csak kételylyel és kedvetlenül fogadja, a mit ők bizonyosnak állítanak."

Na, mármost, 1883 óta jó sok idő eltelt, az Úr 2018 esztendejét írjuk, tehát bárhogy is számolom, már 135 éve annak, hogy a fenti szavak elhangzottak. És változott valami azóta? Persze, millió egy dolog, én például egy olyan gépen írom ezeket a sorokat, amilyenről a hajdani vitázóknak elképzelésük sem lehetett. De „a dal ugyanaz maradt”. A finnugor rokonsági elmélet hirdetői még azon is felháborodnak, ha „elméletnek” nevezzük, amit ők bizonyított tudományos ténynek tartanak, de a török-tatár eredet hirdetői sem engednek a „negyvennyolcból”.

De ki is volt Hunfalvy Pál, aki oly sommásan nyilvánított véleményt tudományos ellenfelei, vitapartnerei szellemi állapotáról?

„Hunfalvy Pál (született Paul Hunsdorfer; Nagyszalók, 1810. március 12. - Budapest, 1891. november 30.) cipszer származású kisnemes, magyar jogász, etnológus, nyelvész, az 1848-1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja. Kezdetekben a török-magyar nyelvrokonság híve volt. Ugyanakkor ő az első, aki Magyarországon a sumer-magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette.” írja róla a Wikipédia.

Országgyűlési képviselő a magyar szabadságharc alatt? Igen. „Képviselőként a Habsburgokkal való megbékélést sürgető, a trónfosztást ellenző Békepárt tagja. A debreceni országgyűlés jegyzője. Emiatt Haynau 1850. július 5-én a debreceni magyar országgyűlés más, a Habsburgok trónfosztásában részt vett tagjával együtt halálra ítélte, ám az ítéleteket azonnal kegyelmi záradékkal látta el, s a képviselőket szabadon bocsátotta, illetve kegyelemben részesítette.” Azért, mintha hallottam volna olyanokról, akik nem úszták meg ilyen könnyen Haynau „áldásos” működését…

A szabadságharcot követő években Hunfalvy egyszerre „meggondolta” magát. „A magyar nép és nyelv finnugor eredetének hirdetői, Budenz József és követői hangosan támadták Vámbéryt és elméletét, megkérdőjelezve Vámbéry tudományos szavahihetőségét és tisztességét. Hunfalvy e vitában az ugor oldal mellett foglalt állást.” - írja szintén a Wikipédia.

De olyan vehemensen foglalt állást, hogy aki ellent mondott neki a vitában, az megnézhette magát. Nem az a gond, ha valakinek heves a vérmérséklete, vagy éppen hangosabban „érvel” egy vitában, a probléma mindig is az volt - és ez nem csak tudományos berkekben fordult elő a világtörténelem megalapítása óta -, ha valaki „erővel”, befolyásával élve - vagy visszaélve - akarja az „értetlenek” fejébe verni a maga igazát.

Arra most nem is térnék ki, hogy Hunfalvy elméletei helyenként akkora tévedéseket is tartalmaztak, mint ide Vlagyivosztok. Nem tett különbséget például a néprokonság és a nyelvrokonság között. Azaz, ha valakik azonos, vagy épp hasonló, esetleg nyomokban egymáséra emlékeztető nyelvet beszélnek, tán pár szavuk megegyezik, még egyáltalán nem biztos, hogy azonos népcsoportból erednek.

Ha valaki veszi a fáradtságot és nekiáll régi térképeket, krónikákat böngészni, seregszám fog találni magyar - vagy magyaros - hangzású elnevezéseket, helyneveket. Most ez azt jelentené, hogy az egész Földön mindenütt magyarok vagy velük rokon népek éltek? Bár büszke vagyok őseimre, de ezt azért kétlem

Hunfalvy elmélete tévedései ellenére, mára úgy mond: „tudományos ténnyé” válták, aki megkérdőjelezi ezeket, az mind közönségesen: ostoba, vagy tájékozatlan - hangzik el gyakran és bizonyítékként gyönyörű táblázatokat és hosszadalmas leírásokat mutogatnak.  Csak éppen…

Úgy mond: a másik oldal - ma is akadnak, akik megkérdőjelezik a finnugor néprokonságot, nyelvrokonságot - szintén ezt teszi.

Na, itt legyen okos a dolgozó! Azaz az érdeklődő, valamelyest tájékozott, de semmiképp sem szakember, lelkes olvasó. De semmi gond: jön a végső, megdönthetetlen érv a finnugor elmélet pártolóitól - mintha csak Hunfalvy Pált hallanánk - ez a „tudományosan”, „az akadémia által” elfogadott, tehát ez az igaz!

Tényleg nem csúsztatásként, nem kötözködésként: ifjú koromban számtalanszor hallottam, hogy a szocialista világrendszer sokkal fejlettebb és magasabb rendű a - pfuj, átkos - kapitalista modellnél, ez tudományosan bizonyított tény! És már sorolták is azokat a szakmunkákat amelyekben ez fehéren, feketén le volt írva.

Azóta eltelt egy kis idő és némi víz lefojt a Dunán. Hol vannak azok a bizonyos „szakmunkák” amelyek oly meggyőzően hirdették az „igazságot”. És hová lettek a hajdani „szakértők”?

Persze, kár összekeverni egy tudományos kérdést a politikával - már feltéve, ha nem a politika tudományáról van szó. De valamiért ez, a magyarság és nyelvének eredete mindig összekeveredett a politikával. Igazán kár.

Ja, és hogy mi lett a „török-ugor” háború végeredménye?

Ma az iskolákban a finnugor nép- és nyelvrokonság elméletet tanítják tudományos tényként az iskolákban. Ha véletlenül valamelyik tankönyvben más is felmerül, a „szakma” úgy hördül fel mintha azt találná hirdetni valaki, hogy Föld, az bizony lapos.

Csakhogy…

Idézném Klima László A finnugor rokonság megítélése az őstörténeti tudományokban című munkájának első és utolsó sorait:

Az első sorok:

„Ezen a konferencián egymás között vagyunk, bevallhatjuk nyugodtan, hogy ez a finnugor rokonság nekünk gyanús. Ugyan ezt tanultunk az iskolában, majd később az egyetemen is, de akkor is gyanús. A finnugor népek rokonítása nem a régészek nevéhez fűződik, azt a nyelvészek állapították meg a finnugor nyelvek közös vonásai alap­ján, mi pedig a nyelvészetben járatlanok lévén, ezt a tézist - mi mást tehetnénk, elfo­gadjuk -, és megpróbáljuk egyeztetni a magyarság őstörténetéről valló régészeti, tör­téneti adatokkal.”

És az utolsó sorok:

„Mindebből az következik, hogy a honfoglalás régészeti emlékeit vizsgálva nem mutathatók fel a magyar nép finnugor eredetének bizonyítékai, és nem az ilyen bizonyítékok keresése a honfoglaláskori régészet fő feladata.”

Forrás: Wikipédia; Hunfalvy Pál: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet; Klima László: A finnugor rokonság megítélése az őstörténeti tudományokban; Index.hu; Kolozsi Ádám: Hunok vagyunk vagy avarok, ez a kérdés, válasszatok!
Kép: Hunor és Magor (László Gyula rajza)

 

Hozzászólások

Hedy Csakvari (nem ellenőrzött)

2018. 06. 15., p - 21:35

int iskolai tanulmányainkból mindannyian jól tudjuk, a magyar nép a Volga és a Káma találkozásánál az Ural aljában nőtt ki a fűből és lett néppé. De hogyan kerültek Etelközbe? Ezt a rejtélyt felderítendő és más forrás hiányában Hunfalvy Pál (leánykori nevén Paul Hunsdorfer) nagy magyar eredetkutató szellemét idéztem meg két gyertya, egy tükör, egy táltosdob és egy üveg háromszor párolt szilvórium segítségével. A (majdnem a) legnagyobb magyar szelleme megjelent és elmesélte, hogyan is történt az eset - s én most a köz elé bocsátom mindannyiunk bölcsessége és tudása gyarapítására. A Káma és a Volga találkozásánál élt egy néptörzs, amely magát magyarnak nevezte. Halászat, vadászat és gyűjtögetés adta mindennapi kenyerüket. Ezt csak képletesen kell érteni, hiszen kenyerük nem volt, mert nem vetettek, nem arattak, ennél fogva kenyeret sem ettek. Egy koratavaszi hideg hajnalon hálójával térden felül vízben állva Józsi, a törzs ifjú, ennek ellenére legjobb halásza, vadásza és gyűjtögetője leste a halakat, amelyek alighanem szintén fáztak és nem nagyon akartak jövögetni, hogy Józsi kifoghatná őket. A jegesen hideg víz csapkodta Józsi térdét, amely fiatal kora ellenére bizony nagyon tudott fájni. Egyszer csak Józsinak elege lett a vizes hidegből. Kimászott a partra és egyenest a főtáltos és az öregek tanácsának vezetője, Jenő bácsi kunyhója felé vette az irányt. Nagy dérrel-dúrral berontva levágta a hálót Jenő bácsi lába elé és ezt mondta: - Jenő bácsi, nekem ebből elegem van! Nem megyek többé halászni a jeges vízbe! Jenő bácsi nyugodt ember volt. Nem szólt semmit, csak lehajolt, megtapogatta Józsi térdét, sőt egyenként (hogy Józsi el ne essen) mindkét fájdalmasan vöröslő bütykös lábát is, majd ezt mondta: - Estére törzsi gyűlés lesz. Ahogyan ígérte, össze is hívta a törzsi gyűlést, ahol a törzs apraja-nagyja részt vett. Az összegyűlteknek elmondta: - Józsi, a legjobb vadászunk, halászunk és gyűjtögetőnk torkig van a hideg vízben halászással. Ha ő nem halászik, a törzs éhenhal. Az emberek erre hevesen bólogattak, mert ők sem szerettek a hideg vízben állva halászni. - Akkor szavazzunk! Itthagyjuk-e ezt a nyomorult helyet? - Naná! - ordította egyetlen hangon az egész törzs. - Akkor holnapután indulunk - mondta Jenő bácsi. - Ma szombat, holnap vasárnap, a bankok zárva vannak. Hétfőn reggel mindannyian elmegyünk a bankhoz, kivesszük a megtakarított kis pénzecskénket és rögtön onnan indulunk az Etelköz felé. Útközben, ami így gyalogosan hetekbe is tellhet, lopunk néhány lovat és megtanulunk lovagolni. Elhatároztam, hogy a vadászattal-halászattal és gyűjtögetéssel felhagyunk. Eleget csináltuk és már kezd nagyon unalmas lenni. Harcias lovas nemzet leszünk. Erősen ajánlom mindenkinek, hogy mától kezdve a harciasságot is gyakorolja mindenki. Az emberek egymásra néztek, kissé zavarban elkezdték gyengéden lökdösni egymást. Hamarosan belejöttek és egyre inkább tetszett nekik az újfajta lelkesedés. Hamarosan kurjongatni is kezdtek. Egyszer csak Józsi elordította magát: - Eb ura fakó! Hirtelen csend lett, majd Lujza, Józsi asszonya megkérdezte: - Ez nagyon érdekes, de mit jelent? - Nem tudom - válaszolta Józsi -, de nagyon jól esett ordítani és még egyszer szükségünk lehet rá. Erre mindenki elkezdte ordítani: - Eb ura fakó! Amikor már mindenki berekedt, hazamentek az emberek és hétfőn tényleg mindannyian elindultak délnek, az Etelköz felé. - Hát így esett a dolog - mondta nekem Hunfalvy Pál szelleme. Köszönetképpen meg akartam kínálni egy kis háromszor párolt szilvóriummal, de valamilyen csoda folytán az üveg üresen állt előttem. Hunfalvy szelleme jóindulatúan mosolygott és ezt mondta: - Nem fontos a szilvórium. Csak az a fontos, hogy az igazságot a magyarok eredetéről minden magyar megismerje. Aztán mosolyogva intett, azzal köddé vált.

Új hozzászólás