Könyvbemutató Szatmárnémetiben… „Volt egyszer egy keresztény Európa”

Kassai György küldte be 2018. 06. 22., p - 23:41 időpontban

Stoffán György neve és írói, keresztény nemzeti elkötelezettsége felelősségvállalása nem ismeretlen az olvasók előtt. A nemzetek békéje, az egységes magyar nemzet érdekei és céljai, a keresztény-keresztény felekezetek közeledése és a problémák megoldásának felvázolása szinte minden írásának, könyvének, tanulmányának a gerince. Ezért volt öröm, hogy elfogadta a szatmárnémeti magyar civilek meghívását, a magyarországi magyarok által kissé elfeledett, kissé ismeretlen városba. A könyvbemutatót követően kérdeztük a magyarországi író-újságírót a városunkban szerzett tapasztalatairól, érzéseiről, munkásságáról.

– Először is szeretném megköszönni Nt. Korda Zoltán tiszteletes úrnak, hogy e civil kezdeményezést befogadta, és nagylelkűen vendégül látott, helyet adva a Kálvin János Gyülekezeti Házban, ahol családias beszélgetés volt inkább, semmint nagy ívű és bölcselkedő könyvbemutató.

– Érdekes gondolatokat fejtett ki e beszélgetés folyamán. Nem tart attól, hogy egyes köröknek az érdekeit és a meggyőződését sérti? Vagy akár kiegészíthetem a kérdést úgy is, hogy nem fél emiatt?

– Mire gondol?

– Például arra, hogy a könyvében is szerepelnek olyan gondolatok, amelyek bírálóak a katolikus egyházvezetést illetően…

– Más valamit vagy valakit bírálni, másképpen látni, gondolni dolgokat, és ezt megemlíteni, és más valamivel, valakivel szemben rosszindulatúan ellenségeskedni. Bennem soha nincs ellenségeskedési vágy, nem gyűlölködöm, nem valami ellen írok, hanem igyekszem megvilágítani a problémákat, a bajok, de emellett arra törekszem, hogy megoldásokat is felvessek.

– Az Ön pápa-bírálata nem megy túl bizonyos határokon?

– Ferenc pápa érdekes személyiség, mert emberként nekem nem tetsző meglátásai, elvei vannak, azonban alapvető hitigazságokban, morális kérdésekben, teológiai tanításokban épp olyan merev és konzervatív, mint én magam. És, mert a kettőt nehéz különválasztani, ezért tűnhet úgy, hogy én a katolikus egyház fejét bírálom. Nem! Én Bergoglio urat – ha úgy tetszik –, mint embert bírálom egyes megnyilatkozásai okán. Például: a migrációs ügyekben való ostoba és minden bizonnyal irányított elvi állásfoglalása miatt, a politikai vaksága és a marxista tanokon alapuló felszabadítás teológiájába vetett hite miatt, és azért, mert az egyházban e kérdések hangoztatásával súlyos megosztottságot idéz elő. Hiszen amikor a befogadás kötelezettségéről beszél, akkor mintha nem látná mi is történik valójában Európában, mintha nem látná a mindennapos erőszakot, gyilkolást, a harangozás betiltását egyes országokban, a muszlim fészekrakást, illetve azt, hogy egy előre eltervezett szisztematikus megszállásról van szó. Ezért a bírálat és a harag bennem Bergoglio püspökkel szemben. Mint az egyházam fejét azonban sem jogom, sem felkészültségem, de okom sincsen bírálni. Ugyanis Ő sem ért egyet az egynemű házasság intézményével, a genderizussal, a keresztények legyilkolásával, a homoszexualitás térnyerésével, különböző önmutogató felvonulásokkal… és egyetlen hitbéli tanításon sem változtatott. Tehát mint egyházfő teszi a dolgát… csak nem kellene annyit szerepelni és emberi véleményekkel traktálni az amúgy is drámai helyzetben lévő európai keresztényeket. És még egy gondolat: – VI. Sándor pápa, aki konkrétan kuplerájt csinált a Vatikánból, nem pápaként volt gyenge, ostoba, bűnös és esendő, hanem emberként. A hit és a világegyház tőle sem változott meg… Most sem fog, mert a bűnösök hamarosan, és igazságosan elszámoltatnak! Az egyház nem emberi alapítású intézményrendszer… tehát ember nem is tudja megsemmisíteni…

– Könyvének címe is elég felkavaró: Volt egyszer egy keresztény Európa…

– Nem a könyv címe felkavaró, hanem a valóság, amely ezt a könyvet megíratta velem. Felmerült ez a kérdés a könyvbemutató beszélgetésben is, és nem értem miért olyan furcsa egy ilyen cím, amikor erről szól a könyv. Arról, hogy csaknem ötezer felbecsülhetetlen értékű templomot tettek Nyugat-Európában a földdel egyenlővé, arról, hogy betiltják a harangozást, mert zavarja a migránsok napi ötszöri – közterületet elfoglaló, az imám által artikulátlanul elüvöltözött – imáját, hogy papokat lefejeznek... és folytathatnám. Keresztény Európáról azért sem beszélhetünk, mert például a német katolikus püspöki kar homlokegyenest szembe megy a Szentszékkel a Hittani Kongregációval és mindennel, amitől a katolikus egyház, katolikus egyház volt 2000 évig. Nem hiszem, hogy a templomban táncoló (majdnem csak örjöngő) pap, a beatkoncerthez hasonlatos szentmise (ahol értéktelen dallamok és dalszövegek felkavaró elegye tapasztalható a hódolat és az imádat helyett) hasznos liturgiai szempont volna…

– Ön ennyire konzervatív katolikus. Nem zavarta Önt, hogy a Kálvineumban volt az előadás helyszíne?

– Ne haragudjon, de ez méltatlan kérdés. Először is, én ide, a szatmárnémeti magyarokhoz jöttem! Másodszor, akik hittel követik Krisztust, azokkal miért ne vállalhatnék közösséget? Nem hitvitát folytattunk, hanem egy közös problémát vitattunk meg keresztény szellemiségben, egy nyelven, egy krisztusi gondolatiságban.

– Volt-e már nálunk korábban is, és hogy tetszik Önnek a város?

– Most voltam itt először, és sajnálom is, hogy ez így van, mert bár Erdélyt negyven éve járom, a Bánság és a Partium viszont csak Temesvártól Nagyváradig volt ismert. Tiszteletlenség volt ez a részemről az általam is nagyra becsült Hám Jánossal, a zseniális és szentéletű városalapítóval szemben… Noha, Tempfly József, atyai barátom és néhai Reiser Pál püspök atya sokszor biztattak és hívtak egy szatmári látogatásra. Ez ma történt meg, és fejet hajtok előttük, mert Ők tudták miért igyekeznek ideküldeni a magyarországi az írót.

– Miért vajon?

– Mert ez a város kissé elfeledett, magára hagyott város lett az elmúlt hosszú évtizedekben. Már látom, hogy aki Erdélyt szereti, annak épp úgy kell szeretnie ezt a negyvenezer magyar által lakott fenséges magyar várost is. Öröm volt végigsétálnom a régi barokk és szecessziós házak között, lépkednem azon a sárga keramitkockán, amelyen egykor fehér ló ügetett végig egy nagyszerű államfővel a nyergében, hálás szívvel tekintettem meg a református intézményeket, a Láncos templomot a Kálvin térten, mert ők is megtartói, talpkövei a magyarságnak… és sajgó lélekkel térdeltem le Hám János koporsója mellett. A magyar múlt, és a magyar jövő egyszerre van jelen ebben a városban. Szeretettel javaslom ezért a magyarországi honfitársaimnak, hogy amint minden magyarnak el kell jutnia egyszer életében a csíksomlyói Segítő Szűz Máriához – vallásra tekintet nélkül –, úgy legyen cél eljutni e csodálatos városkába is, a református Láncos-templomtól, Hám János, székesegyházban található koporsójáig… Ahogy a hit teljességére, úgy a honismeret és honszeretet által, a magyarság teljességére is szükségünk van…

Czeglédi Andrea, Hungary First - Partium

""

Új hozzászólás