Stoffán György: Gondolatok a tűzeső előtt… avagy Sargentini mint etalon

Kassai György küldte be 2018. 06. 27., sze - 09:45 időpontban

Már csak ülök egy kávéház teraszán itt Európában, kortyolgatom a nedűt, és várom a tűzesőt, amely a jelek szerint nemsokára megérkezik valamilyen formában. Ugyanis az ember mindig kiharcolja magának, hogy néhány pofon vagy majdnem teljes kiirtódás terhe mellett újrakezdhesse azt, amit sikeresen tönkretesz… de nem tanul. Ha a bibliai időkről olvasok, látom, hogy sanyarú szellemiségű, erkölcsileg teljesen lerombolt, liberálisnak becézett betegesen aberrált korunknak is volt korabeli megfelelője, és kapott is érte rendesen az ember. Hol "egy kis" özönvíz, hol mindent elpusztító tűzeső formájában, mert az alapvető parancsokat semmibe vette és eltávolodott Istentől… Csakúgy, mint ma. S, ha az egyik oldal magatartása felismerhető a jelenben, akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy jelentkezzék a másik magatartás, azaz az ember maga által és önmaga ellen kiharcolt büntetése. Ha úgy tetszik: az erkölcs és a hit regenerálásának ideje, eseménysorozata.

Ülök a kávéház teraszán, és kortyolgatva a kesernyés, mégis csodás ízű nedűt. Nem várok már semmit a mai világtól, csak a még rosszabbat, a még degeneráltabbat, mint például a gyermekpornó liberalizálását, amelyet ma már egyes filmek szabadon – kissé azért visszafogottan – mutatnak be és szoktatják hozzá a népeket. S gondolom ez az utolsó csepp lesz abban a pohárban, amely drámai következményekkel járó büntetést hoz hamarosan. Mert nem elég, hogy az „anyák” megölik magzataikat, de akik megszületnek, ők is a beteges liberális aberráció áldozataivá lesznek nyolc-tíz évesen… korán bekövetkező halálukig. Mert a világ átértékelődött. A normális ma már büntetendő, a hazug és erkölcstelen pedig európaivá vált, követendő lett, normálissá nyilvánították.

Olyan világ ez, ahol szemenszedett hazugságokat mondanak bele az ember képébe, szemrebbenés nélkül, és a hazugságot politikai szinten igazsággá emelték, pont úgy ahogyan ez a VII. kerületben szokás.... Erkölcstelenség és hazafiatlanság, keresztényellenesség és sátánizmus dühöng a világban, amely majd egy hatalmas robbanással ér véget hamarosan… s kezdhetünk elölről kőbaltákat gyártani… amiket majd egy rátermett tigrisbőr-kaftános ősember forgalmaz… és minden kezdődik elölről.

Nos, lesz, ahogy lesz. Az emberiség mindig tűr, ha kap egy kis kényelmet, jólétet, s ha a politikusok a fülébe súgnak valami ostoba hazugságot… mert a népek nagyon hisznek a politikusoknak, akik a hiszékenységet kinevetik ugyan, de remekül élnek belőle. A polgár meg nem szól, ha bajt lát, mert neki nem szabad szólnia. Ezt szokta meg. „Nehogy baj legyen – jobb a békesség…” – mondják, miközben kilakoltatják, elveszik a pénzét minden szolgáltatás nélkül és ezer év alatt sem évül el a banki tartozása. Erősen fogyunk, de az abortusztörvényen nem lehet változtatni, mert akkor az aberráltak hőzöngenek, s akkor sem lehet szót emelni, ha a Vatikán feje a bevándorlást meghamisított krisztusi tanításokkal alátámasztva akarja elfogadtatni azzal a néppel, amelyet a bevándorlók épp lefejezni készülnek…

Szóval az a világ, ahol Sargentitni asszony az igazmondás etalonja, az nem számíthat másra, mint ama bizonyos tűzesőre, vagy a szintén bibliai vízözönre, amelyben az Ararát tetején kikötött bárka volt az egyetlen menedék… de ezt akarjuk. Ezért dolgozott az emberiség – civilek, katonák, papok és főrendek – évszázadokon keresztül… hogy végül a kőműveskanál is kiessen a kőműves-kezekből, hiszen a tűzesőt vagy a vízözönt a kőművesek sem élik túl. Ám, korántsem biztos, hogy csak ez a két erkölcsöt és embert „regeneráló módszer” van Isten kezében. Ne is találgassunk… Egyetlen dolog bizonyos: ami ma folyik a világban, és amit ma döbbenten látunk, de tűrünk nap-mint nap, az nem mehet már sokáig. Rohanunk egy leszakadt vasúti hídon a halálba. S talán már a mozdonyvezető is feladta a fékezés lehetőségét… vagy az is tiltva van a számára, hiszen ellenkezik… az aberráltak eszméivel, mert sértő lehet – a híd és a szakadék alapvető jogait illetően…

Ülök a teraszon és kávét kortyolgatva várok… előttem a tömeg imádkozik kis szőnyegeken, lefoglalva a város főútját és főterét… a harang helyett valaki artikulátlanul ordít a mikrofonba… Gyönyörű ez az Európa! Akárcsak Sargentini…

 

Új hozzászólás