A lélekmadár: a turul az örökké megújúló Isteni fény jelképe!

Sebestyén Márta küldte be 2018. 07. 06., p - 07:56 időpontban

Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, a kerecsensólyommal, a szirti sassal, a szakállas keselyűvel vagy a fakó keselyűvel azonosítható. Eleink azokat a szójeleket (általánosan ismert sztyeppi hieroglifákat) tették a turulábrázolásokra, amelyek az ősvallásnak az uralkodóház számára legfontosabb gondolatait fejezték ki. Vagyis nem az volt a fontos, hogy a madár milyen fajú, hanem az, hogy Isten küldötte. A turul tehát a dinasztia isteni származásának jele. Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen.

 

A turul szó eredete

A turul szó türk eredetű (a csagatáj togrul vagy turgul vadászsólymot jelent). Hét régi vadászmadár nevünk, a sólyom, ölyv, turul, torontál(kis sólyom), bese(kánya), zongor(sólyom) és karvaly mint sztyeppei türk eredetű. Ezek ősi pusztai szavaink. A sztyeppi türk-hun kultúrkörben kiemelt jelentősége volt a ragadozómadaraknak, legyen az sólyom, sas vagy héja. Hogy pontosan milyen madár is a turul, azt nem tudhatjuk biztosan, a kerecsensólyom a legvalószínűbb de Anonymusnál ölyv-féle (forma asturis), Kálti Márk Képes krónikájában pedig héja-féle leírás szerepel („Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg).

Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, a kerecsensólyommal, a szirti sassal, a szakállas keselyűvel vagy a fakó keselyűvel azonosítható. Eleink azokat a szójeleket (általánosan ismert sztyeppi hieroglifákat) tették a turulábrázolásokra, amelyek az ősvallásnak az uralkodóház számára legfontosabb gondolatait fejezték ki. Vagyis nem az volt a fontos, hogy a madár milyen fajú, hanem az, hogy Isten küldötte. A turul tehát a dinasztia isteni származásának jele. Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen.

Az ősi magyar hitvilágban a legendák kétszer is említik a turult.

1. teória:  Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul, a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, azt hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. Ez tipikus dinasztikus eredetmonda, melynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja és fényes jövőt jósoljon egy még nem létező dinasztiának.

2. teória: A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült mert mindig máshol támadtak. Ekkor jelent meg egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért a magyarok elhatározták, hogy máshová mennek lakni. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiálltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindefelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna, valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom - a turul - fészkel.

Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, a kerecsensólyommal, a szirti sassal, a szakállas keselyűvel vagy a fakó keselyűvel azonosítható. Eleink azokat a szójeleket (általánosan ismert sztyeppi hieroglifákat) tették a turulábrázolásokra, amelyek az ősvallásnak az uralkodóház számára legfontosabb gondolatait fejezték ki. Vagyis nem az volt a fontos, hogy a madár milyen fajú, hanem az, hogy Isten küldötte. A turul tehát a dinasztia isteni származásának jele. Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen.

A turul szó tudományos magyarázata

A turul első tudományos magyarázatát Vámbéry Ármin, a keleti tudományok nemzetközi tekintélyű úttörője adta a XIX. század második felében a szó eredet jelentésén keresztül. Vámbéry nagy életcélja a magyar nyelv eredetének felkutatása volt a keleti török népek és nyelvek megismerése révén. Ezen munkája közben Közép-Ázsia nyelvéből, a csagatájból, vagyis a keleti törökök nyelvéből azonosította a „togrul" (turul) szó sólyom (vadászsólyom) jelentését.A 19.-20.század fordulóján Hermann Ottó úgy gondolta hogy a turul az egy keselyűféle,ami az akkori közgondolkodásra is hatással volt,a régi turul emlékművek így hasonlítanak keselyűre,semmint sólyomra vagy sasra.Vönöczky Jakab szerint a turul, a zongor és a kerecsen szavakat (együttesen mindhármat) csak a magyarok használták. Az eredeti jelentése mindháromnak egy - egy sólyomfaj. A zongor szó az idők folyamán változott alakilag, a másik kettő változatlan maradt. Lényegében mindhárom sólymot jelentett. Orosz tudósok kutatásaira is támaszkodva a turult altáji havasi sólyomként, a zongort a kerecsensólyom egy dél-urali változataként határozta meg. A kerecsen eredetileg észak-urali, de ma a Kárpát-medencei sólyom. A zongor alak változott formájából származtatható a Zsombor keresztnév is. Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul, a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. (A belső-ázsiai népeknél a víz szimbóluma a hatalmat jelöli.) Ez tipikus dinasztikus eredetmonda, melynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja, és fényes jövőt jósoljon egy még nem létező dinasztiának.

Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, a kerecsensólyommal, a szirti sassal, a szakállas keselyűvel vagy a fakó keselyűvel azonosítható. Eleink azokat a szójeleket (általánosan ismert sztyeppi hieroglifákat) tették a turulábrázolásokra, amelyek az ősvallásnak az uralkodóház számára legfontosabb gondolatait fejezték ki. Vagyis nem az volt a fontos, hogy a madár milyen fajú, hanem az, hogy Isten küldötte. A turul tehát a dinasztia isteni származásának jele. Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen.

A turul alakja érdekes, visszatérő jelenség a mai napig fellelhető eurázsiai sámánizmusban.

Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit. E monda meglepő hasonlóságot mutat Emese álma mondánkkal. Az altaji törököknél a sasos oszlopokat, a világfát turunak nevezik. Azt ugye tudjuk, hogy ki volt az Oszmán (török) birodalom névadója: I. Oszmán szultán (vagyis Zoltán). De ki volt az apja? Az apja Ertuğrul volt .Ertugrul oguz-türk nemzetségfő volt. Az oguzok (nyugati türkök) nyugati ága volt a kunok-úzok népe ,a keleti ága pedig a mai török nép etnogenezisében vett részt. Az Ertuğrul ma is ismert török-azeri név.

Ismert monda hogy őseink a turult követve jutottak a Kárpát-medencébe. Ehhez érdekes tény, hogy az alapvetően nyílt, füves tájak, sztyeppek, mezőgazdasági területek madaraként ismert kerecsensólyom elterjedési területének nyugati határa a Kárpát-medence. Számára Közép-Európában hazánkban találhatók a legmegfelelőbb élőhelyek. Tehát itt is összecseng monda és tudomány, őseink a turult követték, a kerecsen pedig nyugatabbra nem fészkelt.
 

A kerecsensólyom nagytestű sólyomfaj, legközelebbi rokona az északi sólyom. A nyílt térségek lakója, a Közép-Európától Közép-Kínáig mindenütt előforduló jellegzetes sztyeppei ragadozó madárfajta. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli.

 

Igen kedvelt vadászmadár régóta

 
Viszonylag kis testű madár, de ahol megjelenik, onnan még a nála jóval nagyobb sas is tisztelettel odébb áll. Kiszemelt áldozatát, gyakorta több mint 300 km/órás sebességű zuhanórepüléssel vadássza le. Soha sem öl kedvtelésből, csak táplálkozása céljából! A sólyom jól alkalmazkodik, jól tanítható és kitűnő társ. Őseink fontos és kiemelt vadász „háziállata” volt! Így aztán itt is megerősíthetjük, hogy nagyon igaz, amit a későbbi születésű türk nyelv hasonló hangzású „torgul / turgul” szava hordoz, vagyis, „kiváló tulajdonságú kedvenc ragadozó madár”.Mongol évkönyvekből tudjuk, hogy Dzsingisz kán fiai, Dzsagatáj és Oktáj, turulokkal hattyúkra vadásztak, a kirgiz követek pedig hófehér zongor sólymokat vittek ajándékba, melyet az oroszok krecsetnek hívnak. Más források említik, hogy Timúr Lenk is turulokkal vadászott darvakra. A régi arab solymászkönyvek a solymászmadarak legkiválóbbjaként említik a turult. Volt, hogy uralkodói ajándékként egészen Egyiptomig eljutottak északi vadászsólymok. A szeldzük Mohammed el Bardzsini, aki szintén a „Toghrul"-t tartja a legjobb vadászmadárnak, és mesébe illő teljesítőképességgel ruházza fel. De azt is

megállapítja, hogy olyan ritka, hogy még senki sem látta.

Egyes elképzelések szerint a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, a kerecsensólyommal, a szirti sassal, a szakállas keselyűvel vagy a fakó keselyűvel azonosítható. Eleink azokat a szójeleket (általánosan ismert sztyeppi hieroglifákat) tették a turulábrázolásokra, amelyek az ősvallásnak az uralkodóház számára legfontosabb gondolatait fejezték ki. Vagyis nem az volt a fontos, hogy a madár milyen fajú, hanem az, hogy Isten küldötte. A turul tehát a dinasztia isteni származásának jele. Magyarországon összesen legalább 195 szobor áll 183 településen.

 

Régi évkönyvek

 

A régi évkönyvek, solymászkönyvek, keleti utazók beszámolói alapján tehát olyan kiváló tulajdonságokkal rendelkező sólymot kell keresni a turul meghatározásához, mellyel a saját test tömegének a többszörösét meghaladó nagyságú prédát is el lehet ejteni, illetve ritkasága, különlegessége alkalmassá teszi az uralkodói ajándékozásra. Bogyai Frigyes madarász az alábbiakkal nyújt segítséget a turul meghatározásában: „E sólyomfajt 1892-ben Meizberg írta le először. E ritka sólyom faj a magas Altáj, Szaján, Tien San, Hangaj hegységek 2000 m fölötti arktikus régióiban fészkel Djementjev professzor irodalmi és helyszíni kutatásai is megerősítették Meizberg állításait. Ő rendszertanilag a vadászsólymok közé sorolta be, mint átmeneti fajt a rárók és a vadászsólymok között. A középkori európai solymász irodalomban mint havasi sólyom szerepel. A hazai és Ny-európai madarászok egy része újabban a rárók közé sorolja ezt a madárfajt. E vitát ma már genetikai vizsgálatokkal el lehetne dönteni." Ezek olyan sólymok, melyek ügyességük, erejük révén képesek a náluknál sokkal nagyobb állatok legyőzésére is. Figyelembe véve népünk és a madár származási helyének azonosságát, ez a turul

is megfelelhet a mitikus madárnak.

 

A híres solymász nép


Az oguzoknál, a híres solymász népnél, akik már Atilla idején is hun fennhatóság alatt éltek, mindegyik törzsnek egy-egy kitűnő solymász madár volt a totemállata, de mindegyiknek más. A vezető törzsé volt a turul. A kán fejedelmi címere a kétfelé nyitott szárnyú turul. Egy másik törzsé volt az általunk kerecsennek nevezett sólyom. Ez arra utal, hogy azok, akik adott helyen és időben ismerték, alkalmazták és szakrális ősként tisztelték, határozott különbséget tettek a kerecsen és a turul között, magyarán a kerecsen nem lehet a turul.
Az ábrázolások a századok alatt nem úgy alakultak, hogy arról pontosan felismerhetővé váljon, hanem éppen ellenkezőleg. A honfoglalás-kori turulábrázolások - eltávolodván a természethűségtől - kifejezetten jelszerűvé váltak, hogy az uralkodóház legitimitását adó több ezer éves gondolatot minél érthetőbben fejezzék ki. Eleink azokat a szójeleket (általánosan ismert sztyeppi hieroglifákat) tették a turulábrázolásokra, amelyek az ősvallásnak az uralkodóház számára legfontosabb gondolatait fejezték ki. Vagyis nem az volt a fontos, hogy a madár milyen fajú, hanem az, hogy Isten küldötte. A turul tehát a dinasztia isteni származásának jele.

 

Forrás: Kálti Márk: Képes Krónika, http://provertes.hu

Borító: wikipedia

 

 

 

 

Új hozzászólás