Lélekkel látni

HungaryFirst küldte be 2018. 07. 10., k - 07:08 időpontban

Ahogyan te látod a világot, úgy lát a világ is téged. Ezért fontos megkeresnünk, megtalálnunk, és jól megfogalmaznunk, hogy szerintünk milyen a minket körülvevő világ. Valószínűleg ha ezzel a tükrös dologgal többen tisztában lennének, akkor kevésbé látnák gonosznak, és ocsmánynak a helyzetet. Bár ki tudja, összetett dolog ez...

Lélekkel látniVan egy erdészünk. Valójában csak a közelben lakik, és barátság alakult ki köztünk, mialatt munkákat végez nálunk. Tiszteljük azt, hogy istenfélő keresztény, és ő is tiszteli, hogy mi MAGunkban találtuk meg Istent (ős-ten). A világnézetünk, és az egymás iránti kölcsönös tisztelet megalapozta a barátságot és a bizalmat.

Egyik nap átugrott hozzánk pár szerszámmal, és váltottunk pár szót.
- Jó reggelt! Mi újság? - kérdezte.
- Semmi különös, délután talán jönnek anyukámék.
Nem gyakran fordul elő, így ez jutott először eszembe újságként.
Az erdészünk nem azt válaszolta, hogy “de jó”, vagy “örülök”, esetleg “tényleg?”, vagy efféle semmitmondó szavakat, hanem:
- Ej, de jó volt ezt látni!
- Mit? - egyáltalán nem értettem, mire céloz.
- Akármikor jövünk dolgozni, mindig olyan háziasszony vagy, de ne sértődj meg, nem rossz értelemben mondom, -magyarázta szabadkozva- de most kibújt belőled a kislány.

Észrevette, ....és ami még meglepőbb érzés volt: velem is észre vetette! :) Hirtelen ott az udvaron szembesültem azzal, hogy 32 évesen is Anyukám kislánya vagyok, és leszek is, amíg élek. Háziasszonyként várom, hogy jöjjenek a nővéremmel együtt, de ha ideérnek, megint Zsuzsika leszek, ..és várom! :)
Ebben a pillanatban gyerekként látott az erdészünk. Nem bántam. Akivel kialakul ez a kapcsolat, bizalommal, és kölcsönös tisztelettel, ott szívesen láttatom magam annak, aki vagyok, a legmélyebb bugyrokig. Nem félreértendő, bárki előtt vállalom magam, ámbár nem tartom fontosnak, hogy megismerjen méllyebben.

Had idézzek Müller Péter Varázskő című könyvéből.
"...Vissza szeretnék találni a tiszta forráshoz. Mindjárt itt van egy szó: Isten. Magyarul ez az ŐS szóból származik. ŐS-TEN. Az "ős" nem azt jelenti, hogy nagyon öreg, szakállas, vén - hanem a tiszta forrást, ahonnan jöttünk. Ős az eredetünk. Belőle származtunk. Belőle eredtünk és eredünk ma is, mert folyó sem lenne, ha a forrás a elapad. Az szüntelenül működik. Az ŐS-ünből születtünk. Ő indított el minket Önmagából, Ő súgta az első, tiszta üzenetet a fülünkbe, mi csak jövünk, int forrásból a patak, patakból a folyó - áramlunk és változunk az időben, de ott az ŐS-ünkben van a tiszta, eredeti mondat, amit nem szabad eltorzítanunk. Benne voltunk még tiszták és szépek, s mivel akkoriban még egészen közel volt hozzánk, Ő tanított minket beszélni: a szavakat is tőle kaptuk.
...Az Isten azt jelenti, hogy az ember nem felejti el a valódi arcát. Amikor még szép volt. Üde és tiszta. És valódi. Amikor még tudta, hogy a "hit" nem"elhívést" jelent, hanem "hívséget" jelent."

Még mindig imádnivaló a magyarázó magyar nyelv, mert a betűk apró változtatásával óriási jelentésbeli különbségeket érzékeltethetünk, és érzékelhetünk mi MAGunk. :)

 

(Szeretettel: Zsuzsi; Tulipanosladika.blog.hu)

Kép: Az égigérő fa központi szára a "Magasságos időisten köve" mondatjel. Forrás: Hungary First

Borítókép: Szellem Lélek Test

Új hozzászólás