Az örmények már elfeledték igazi nyelvüket?

HungaryFirst küldte be 2018. 08. 05., v - 16:36 időpontban

A magyar-örmény rokonság felfedezése a spanyolviasz felfedezése! Aki erről tudni akart, az tudta is! És ez a magyar-lengyel barátság egyik alapja is! Ugyanis: Dél-Lengyelországban a szlávok odaérkezése előtt, nagyszámban avarok éltek. Tehát magyarok! Mert ahogyan más-más nyelven a német hol germán, hol sváb, hol allemán, gót és még a jó ég tudja mi — a magyar, a hún, az avar, a besenyő, a szkíta, a kazár, a székely, a párthusi — mind-mind egy és ugyanaz! Tehát a déllengyelek mentalitása éppen ezért teljesen más, mint az északi, vagy a keleti lengyeleké!

Aztán: Wrocławot, Opolet, Krakkót, Lemberget, Ivano Frankovszkot, Stanisławówot, Stryjt, Kamieniec Podolskit, de még Kijevet is az örmények alapították még a szlávok odaérkezése előtt! A Kaukázus — Krím — Kijev — Kamieniec Podolski — Lemberg — Krakkó — Drezda — Frankfurt — Brüsszel — Párizs útvonal ősrégi örmény kereskedőút volt! És ami ezen az útvonalon történt, mind az örmények javára írható! Még az is, hogy Európában nem volt és nincs olyan királyi dinasztia, amelyett — akár közvetett módon is — ne örmények alapították volna! 

Az idegen országokat megszálló rablónépek első dolga mindig az volt, hogy teljesen megsemmisítsék a helyi kultúra valamennyi írásos dokumentumát, nehogy a megtámadott-lerohant-kifosztott bizonyítani tudja azt, hogy meglopták, kifosztották! Ez igen régi, ősrégi bűnözői mentalitás, amelyet a ma bűnözői is előszeretettel alkalmazzák! Akár az inkák és azték kultúrákat kereszttel és karddal kegyetlenül leromboló, az országaikat kifosztó spanyol konquistádorok tették, a török rabló is pontosan ezt csinálta! Elhurcolta az örmény és párthusi levéltárak anyagait! Nem mindent, mert sok dokumentumot az örmények külföldre csempészték és biztonságos helyen elrejtették. Magyarországon is, Lengyelországban is! Például ilyen volt az Örmény-Hún szótár is! Vagy a Tarıhı Üngürüş - Macar Tarıhı! A magyarok „titkos“ története a Vajk előtti korból! (A sosemvolt „István“ nevet használni nevetséges dolog, a „szent“ titulust pedig egy testvérgyilkos trónbitorló esetében példátlan istenkárolmlás! Az „istván - ՒՇԽԱՆ“ nem keresztnév, hanem feudális rang, az unokatestvér Koppányt és teljes családját hataloméhség miatt kegyetlenül legyilkoló, az ősi ellenség, a gyilkos Róma szolgálatába szegődő hazaáruló Vajk nem is érdemel más titulust: trónbitorló-hazaáruló!) 

Ehhez akkor még egy további örmény hírt adnék hozzá. Mert ahogy nyilván sokaknak feltünt a dél-lengyelek és az észak-lengyelek közötti különbség, ugyanez tapasztalható a nagyműveltségű, zene- és művészet-érzékeny osztrákok-bajorok és a mindenkin átgázoló tahó poroszok vonatkozásában! Itt nem magyar rokonság keresendő, hanem örmény! Amikor a Római Birodalomnak sikerült az Örmény Birodalom néhány nyugati tartományát (Kappadokia, Trapezunt, Karsz, Antiochia, Kilíkia) bekebelezni, onnan hoztak örményekből álló ezredeket a mai Bajorország és Nyugat-Ausztria területére és ott telepítették le őket. Idővel az örmények helyi menyecskéket vettek el és asszimilálódva ott maradtak.

Akár Bulgária esetében a sumér onoguroknál, itt is az asszimilálódás teljesen önkéntes van. Mert az asszimilálódás általában önkéntes: ha te jól érzed magad az idegen közegben és az befogad — asszimilálódsz. Ha nem — makacsul ragaszkodsz nyelvedhez, szokásaidhoz még az elszigetelődés árán is, érintetlenül megmaradsz nyelvedben, kultúrádban — lásd csángók, akik a XIV-X.századi magyar nyelvet őrizték meg! 

Nem akarok rosszat mondani a felvidéki magyarokról. De sokuk éppenséggel már félig asszimilálódott, szlovák kiejtéssel, szlovák toldalékszavakkal beszél magyarul. Különösen sokan a vegyes-házasságokból. (Szemben a legszebben magyarul beszélő székelyekkel!) Nos ez is az önkéntes asszimiláció eredménye. Mert sokan „jobb a béke“ elv alapján, meg „az én gyerekemet ne nézzék ki az iskolából, munkahelyről“ etc. elv alapján — olyan szlovák iskolákba iratták, ahol még véletlenül sem szólalhatott meg magyarul! Ezt onnan tudom jól, hogy anyai unokatestvéreim élnek Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Ógyallán, Dévényben és másutt. Persze ehhez az is hozzájátszott, hogy még a csehszlovák megszállás idején, Nyugat-Csehországba vitték őket mind katonának, ahol aztán csehül is megtanultak a magyar kárára! Mert az ezredesnek így is lehet „benyalni“, hogy megtanulom az anyanyelvét. Ugyanezt tették a csehek az Osztrák-Magyar Monarchia idején! Hány olyan cseh nevű osztrák van Ausztriában, aki egy kukkot sem tud már ősei anyanyelvén! 

És azt is még hozzáteszem, hogy Csehszlovákia idején a kutyát sem érdekelte, ha én magyarul vagy lengyelül szólaltam meg! Persze tudok jól szlovákul is, csehül is, oroszul is. S amikor valamelyik csehszlovák rendőr az idegeimre ment, ráordítottam ...oroszul. Olyan lett, mint a kezes pincsikutya! Mer a rendőr a ruszkiknak nyalizott, mert azok voltak hatalmon! Ezt a trükköt Magyarországon már nem tehettem meg, de itt még lengyelül sem szólalhattam meg, mert az átlagember azt hitte, hogy orosz vagyok! Mert szláv nyelv-szláv nyelv! (Tizenegy éves voltam, amikor végre sikerült Magyarországra hazajönnöm, igaz, csak másfél hónapra. Kölyökként gondoltam: ha „külföldinek“ néznek, majd én leszek a „jani“. Mert Lengyelországban ez mindig bevált. A szlávok oda vannak a külföldiekért. Olyan amerikaizmus-franciaizmus nincs sehol a világon, mint Lengyelországban! Persze ennek (is) tudható be az is, hogy ma az USA-ban mintegy 10 millió lengyel él, Franciaországban majd’ 2 millió.) Tehát aki nem ismeri, a szláv nyelveket, könnyen összetéveszti őket!

Végeredményben hajdanában nekem is germán nyelv-germán nyelv volt a német és a svéd közti különbség! De az igazán önérzetes nemzetek képviselői „tartották a frontot“ a legnehezebb időben is, ahogyan csak tudták. Mert nem mindig volt lehetséges! 

A rendszerváltás után kétszer majd' egy évet töltöttem Grúziában és Örményországban, hogy megtanuljak grúzul és örményül! Nem sikerült, mert nem volt kitől megtanulni! (Örményül megtanultam úgy, hogy vettem néhány tucat könyvet, de ez édes kevés!) Kapaszkodjanak meg! Az Örmény Köztársaság lakosságának 98% örmény! De csak 35% beszél örményül! Szovjet örökség! És ugyan ez a helyzet van Grúziában, de még a második legnagyobb egykori tagköztársaságban — Ukrajnában is! Észtországban nem csak a hajdan odatelepült szovjet katonák teszik ki az orosz ajkúakat, akik mintegy 40%-ban vannak! Ukrajnában sem oroszok, hanem oroszul beszélő ukránok élnek nagy többségben! És ezért jóval rosszabbak! Egyébként az ukrán nyelv újkeletű nyelv. A XVI-XVIII. száazdokban született, amikor a lengyel parasztlány orosz kozákhoz ment feleségül! Két nyelvből egy lett! Egy keveréknyelv, amelyben van még magyar, örmény, tatár, litván, lett, észt, finn, moldva, török és az ég tudja, még milyen betütés! Ha megnézzük Kelet- és Nyugat-Ukrajnát: ég és föld, olyan a különbség. Megint a porosz-bajor diferencia!

Új hozzászólás