„Ha a fiatalságot nem tudjuk nemessé és az értékek iránt fogékonnyá tenni…”

HungaryFirst küldte be 2018. 08. 10., p - 16:58 időpontban

Rossz időben születtünk… hallottam a minap egy idős embertől, aki az európai nyelvek többségét anyanyelvi szinten beszéli, fehér, és keresztény. Tudós ember, akitől már gyermekkoromban hallottam, hogy ”lesz ez még sokkal rosszabb is”, amikor végignézett rajtunk, a barátok udvarán.  Pedig, ott sok budai magyar és sváb kisgyermek szívdobogva várta, hogy engedik-e az Úrnapi körmenetet a kommunisták vagy nem. Igaz, nekünk azt mondták akkor, hogy a borult ég, a várható eső miatt nem indulunk el egyelőre… Aztán elindultunk… Igen, akkoriban borult volt az ég Magyarország felett, de ez nem zavarta a Margit körút (akkori nevén Mártírok útja) lakosságát, akik szőnyegeket terítettek és gyertyát gyújtottak a nyitott ablakok párkányán. Gyertyák égtek a Keleti Károly utcában is csaknem minden ablakban. Az elnyomott lakosság várta a monstranciába zárt Urat, aki a baldachin alatt járta végig budai diadalútját évről-évre egy olyan korban, amelyben Ő volt a hatalom legfőbb ellensége… S ki gondolta volna akkor, hogy eljön az idő, amikor erre, a minden alkalommal kétséges diadalútra nosztalgiával gondolunk… végigtekintve ma az egykor keresztény Európán.

 

Mert akkor Európában még zengtek a harangok ezen a napon, s ünnepelt az Öreg Földrész minden keresztény lakója. Krisztust ünnepelte. Azokban a templomokban is szállt a bódítóan csodálatos illatú tömjénfüst, amelyeknek ma már nyoma sincs, mert mélygarázs vagy parkoló, dzsámi vagy mecset áll a helyükön.  Ötezer ilyen letarolt istenháza hirdeti az európai keresztényüldözést. Ötezer német és francia katolikus templom emléke kiált az egekbe irgalomért. Irgalomért, mert az ember, a keresztény európai önmagára hívta a végzetet, amikor elhagyta a hitét, elfordult Teremtőjétől, s el a teremtő által ránk hagyott tíz egyszerű, de mintegy a megmaradás biztosítékául szolgáló parancstól, amely használati utasítás az emberi élethez. És elfordult az európai ember saját jólétét keresve és élvezve azt, az erkölcsi parancsoktól, a szeretet parancsától, az őszinteségétől, az alázatétól, az egymás megbecsülésétől. Ma üres, lélektelen szűklátókörű és ostoba konglomerátum él Európában, amely vak és süket, és csak akkor nyitja ki a szemét, amikor már csak a felé sújtó ellenséget látja meg, akit ő maga üdvözölt, mert a jólétet biztosítók hazudtak neki… mint mindig, de most utoljára.

 

Európa elveszett, és csak a csoda segíthet minden erőfeszítésünk ellenére is abban, hogy megmaradjunk. Mert ma még van egy-két generáció, amely még tudja hol született Mozart, ki volt Goethe, Schiller, Bach és Erkel Ferenc, és tudja ki alkotta a Pietát, a Dávid-szobrot, s azt is tudja, hogy az abortusz bűn és öngyilkosság… és szereti a hazáját, mert tudja mi a haza. De akik utánunk jönnek vajon tudják-e majd? Hiszen nekik nincs dédnagyanyjuk, aki még látta Ferenc Józsefet, Schulek Frigyest vagy a Kormányzó urat, Lassan nincs nagyszülő sem, aki részt vett az 1938-as Eucharisztikus Kongresszuson, s fegyvert fogott 1956-ban a szabadságért, s mesélne azokról a szent napokról…

 

A szemtanúk kihalnak, s mi csak elmeséljük, amit tőlük hallottunk. Ma már az is nagydolog, hogy mi megéltük a változás korát, amely változást ugyanazok vezényelték le, akik a jóléttel elvették a nyugatiak eszét. Hiszen, minden egyetlen forgatókönyv szerint működik, ifjúságunk pedig csak butul, önvédelemre képtelen, és vak. Nem tanulja meg a történelmet, s számára nincs hazaszeretet, felelősségvállalás, kötelességtudat. A legfontosabb, hogy a legmodernebb okos-telefont nyomorgassa, és üresfejű rappereket utánozzon… mert ma az a menő. Igaz, vannak kivételek, de számuk egyre kisebb.

 

Igen, rossz időben születtünk… ahogy az öreg tudós mondta. Mert hatalmas a mi büntetésünk: - Végig kell néznünk a nemzet drámai és nagyon lassú szenvedését, pusztulását. S el lehet meditálni azon, hogy kik voltak e folyamat az okozói, mit lehet tenni ellene, meg lehet-e gátolni a romlást és a rombolást? Nem! Egyedül semmiképpen sem. Ahogyan Lót sem volt képes erre… mi sem vagyunk képesek rá.

Földrengések, árvizek, tüzek és vulkánkitörések figyelmeztetnének arra, hogy vegyük észre: valamit nem jól csinálunk. Az emberiség azonban semmit nem vesz észre, mert a tudományban bízik Isten helyett, Isten pedig nem létezik a számára. Zavar és káosz van ott is ahol az egyetlen mentséget találhatná meg a keresztény európai fehér ember, s csak kevesen fogják fel, hogy a középpont, a megmaradás egyetlen lehetősége, ha Istenhez fordul úgy borulva a földre, mint ellenségeink, gyilkosaink, akiknek meggyőződése és politikája a saját hite…

 

A keresztény európai fehér ember álma lassan véget ér. A harangok elcsendesednek, a templomtornyokat ledöntik, a múzeumokat felgyújtják, levéltáraink a barbarizmus martalékává válnak, koncerttermeinkben és templomainkban nem hangzik fel többé Monteverdi, Bach, Händel, Liszt vagy Chopin muzsikája, és képárainkban is csak a megszállók kedvére való alkotásokat láthatunk, ha engedik látnunk… A természeti katasztrófák és az új fegyverek pedig lassan, de tökéletes munkát végezve, megsemmisítik e bűnbe süllyedt és kiüresedett kapzsi, hitetlen és álnok világot. Mert a generációk züllése és butulása megállíthatatlan a rend, a szigorú törvényalkalmazás és a hit nélkül. Hiába minden erőfeszítés, ha a fiatalságot nem tudjuk nemessé, és az értékek iránt fogékonnyá tenni úgy lelkileg, mint szellemileg. Mert ezen múlik… csak ezen múlik(!) Magyarország és Európa sorsa… amely vagy keresztény lesz, vagy nem lesz…

Stoffán György

Új hozzászólás