A hét könyvei között említi az És a Magyar hieroglif írást

Varga Géza küldte be 2018. 09. 13., cs - 18:54 időpontban

Kovács Zoltánt, az És főszerkesztőjét még az elmaradt rendszerváltás előtti időkből ismerem. Becsültem a cikkeiben megmutatkozó bátorságáért.   

 

 

 

 

 

 

 

Amikor az És főszerkesztője lett, egy nyulfarknyi kis írásom (talán csak egy hozzászólásom?) meg is jelent a lapban. Mégis, az ismeretségünk ellenére sem sikerült egyetlen cikket sem áterőszakolni a szerkesztőség védelmi vonalain a székely rovásírásról. Szomorúan konstatáltam ezt, mert a székely írás eredetének tisztázásával múlattam az évtizedeimet és egy sor különös jelenségre figyeltem fel, amiről úgy gondoltam, hogy a közönségre is tartozna. 

Azzal az indoklással tért ki a főszerkesztő úr a közlés elől, hogy a téma túlságosan átpolitizált. Ezt persze hibás indoklásnak gondoltam és gondolom ma is, hiszen a politika a ballib hatalom kénye-kedve szerint alakult, amiről sem az írásunk, sem a kutatója nem tehetett s arra hatással sem rendelkezett. Egyébként sem politikai, hanem tudományos kérdésnek tekintettem a dolgot. A szerkesztőségnek persze joga van önálló arculat kialakítására s eközben néha tévednie is szabad. Mégis úgy éreztem, hogy cenzúra alá esett a magyarság jelentős kulturális értéke.

Most azonban, mintha megtört volna a jég. Az És 2018. szeptember 7-én, nagyjából egy évvel a könyv megjelenése után, a hét könyvei között említi a Magyar hieroglif írást, a székely írás előzményét. Bejött volna a névváltás? Érdemes néha feltalálni egy-egy új írást, hogy a cenzúrát kijátszhassuk? Talán mégis megírhatom a lap számára azokat az érdekes dolgokat, csak a székely írás helyett a magyar hieroglif írás nevet kell használjam?

A könyvek listáját persze egy könyvesbolt, az Írók Boltja, tehát hozzáértő állította össze, remélhetőleg a kötet elolvasása és forgalma alapján. A főszerkesztő úr talán észre sem vette, hogy valami hiba csúszott az eljárásba, erőtlennek bizonyult a védelem. Mégis, a dolog megtörtént s ezt ünnepnek tekintem. 

Kedves Zoltán! Köszönöm a halovány reménysugarat is!

 

 

Új hozzászólás