Magyarország csatlakozott a Türk Akadémiához

HungaryFirst küldte be 2018. 09. 27., cs - 10:37 időpontban

Az utóbbi idők antropológiai és genetikai kutatásainak eredményei alapján több egyértelmű genetikai rokonsági kapcsolatot is ki lehetett mutatni a honfoglalás kori és a hun-kori népesség között. A nyelvészet ugyanakkor másfél évszázada hatalmi és ideológiai okok miatt a magyar őstörténetet kizárólag egy kreált hipotézis keretein belül láttatja: ez a finnugorizmus. A legújabb, a homeobox gének által meghatározott, részletes arckoponya jellegzetességeket vizsgáló antropológiai módszerek alapján kijelenthető, hogy a honfoglalás kor népességének főbb komponensei a közép-ázsiai sztyepp zóna középső és déli régióiban valamint az Áltáj előterében élt egykori népségek adataival vannak a legerősebb összefüggésben.

Sengel Ferenc interjút készített Bíró András Zsolt antropológus kutatóval, a Magyar-Turán Szövetség elnökével, a Kurultáj szervezőjével, aki a magyar küldöttséget vezette a Nomád Világjátékokon. Ebből idézünk:

A napokban tért haza a Nomád Világjátékokról, Kirgizisztánból, ahol a magyar csapatot vezette. Ön kutató, sportoló vagy hagyományőrző?

Antropológus kutató és hagyományőrző vagyok, aki egész életében sportolt, több küzdősport és a tradicionális íjászat gyakorlása mellett, 7 éves korom óta judózom, hétszer voltam magyar bajnok és 6 évig korosztályos válogatott. Az utóbbi tíz évben pedig annak a Magyar-Turán Szövetségnek vagyok az elnöke, amelyik Európa legnagyobb, a tudományos kutatások eredményeit is bemutató, hagyományőrző ünnepének, a Kurultájnak a szervezője. A nagyközönség gyakran úgy lát, hogy viseletben vonulok, lovon ülök, vagyis hagyományőrzőként, néha pedig sportolóként, edzőként veszek részt bizonyos programokon vagy versenyeken. Mindezek nem a magamutogatást szolgálják, hanem a Magyar-Turán Szövetség szerteágazó működéséhez kapcsolódnak.

Miért hozták létre a szervezetet, és melyek a fő célkitűzéseik?

Amikor létrehoztuk a Magyar-Turán Szövetséget két szándék vezérelt. Az első, hogy a magyar őstörténet tudományos vonatkozásaiban nyissunk új fejezetet, szigorúan a tudományágak racionális alapjain, és hámozzuk le azt a sok tévhitet, sületlenséget, ami időnként – sajnos manapság is – megjelenik, sőt a nemzeti oldalon, de a hagyományőrzők között is terjed. Sokszor ezekre hivatkozva próbálják negligálni a józan, de az avítt akadémikusi állásponttal gyakran szembemenő kutatási eredményeket is.

Az előzményekhez tartozik, hogy 2009-ben az általam felkért magyar hagyományőrzők és tudományos kutatók összefogásával létrejött a szövetségünk alapja a Magyar-Turán Alapítvány. Célja a Kárpát-medencei magyarság összefogása, a magyar hagyományok megőrzése és méltó, színvonalas bemutatása, valamint a magyar önazonosság megerősítése. Egy olyan szervezetet szerettünk volna felépíteni, amely a kutató intézetektől függetlenül is működni képes. Ugyanakkor a különböző intézmények szakembereit integrálhatja egy közös fórumba a magyar őstörténet kutatás különböző szakterületeiről. Ezek: a történelemtudomány, a régészet, az antropológia, a genetika, a néprajz, a nyelvészet és a zenekutatás. Ezeknek a tudományágaknak a kutatási eredményeit beépíthetjük a hagyományőrzésbe – a hagyományőrző sportokba, a hadi hagyományőrzésbe, a kézművességbe, a népművészetbe, a népzenébe, a néptánc művelésébe - és a Kárpát-medence minden régióját érintő tudományos-ismeretterjesztésbe.

Miért a Turán kifejezést használják?

A Turán kifejezéssel szimbolikusan is érzékelteti az alapítvány, hogy nem csak a magyarság Kárpát-medencei történetét kutatja, hanem a magyarság Kárpát-medencén kívüli vándorlását, etnogenezisének korai és távoli, akár az ázsiai régiókba elvezető szakaszait, valamint a rokoni kapcsolatait is vizsgálja.

A Magyar-Turán Alapítvány egy tudományos és egy hagyományőrző tagozatból áll. A tudományos tagozatban kizárólag tudományos végzettségű személyek dolgoznak. A tagozat kutatói mind a magyar haza elkötelezettjei, tisztelik a magyar hagyományt és kultúrát, ugyanakkor kutatásaik kizárólag a korszerű tudományosság alapján zajlanak. A hagyományőrző tagozatnak a Kárpát-medence minden vidékéről vannak tagjai, amelyek közül sokan saját hivatásuk (lovas íjászat, íjászat, solymászat, szablyavívás, övbirkózás) legsikeresebb és legtapasztaltabb képviselői, valamint szakmájuk (a faművességnek, a kovácsmesterségnek, a fazekasságnak, a néptáncnak, népzenének) kiváló, sokat bizonyított művelői.

***

A magyar közönség eddig nagyon keveset hallott erről a rendezvényről. Adna egy rövid áttekintést. Mióta, és milyen céllal szerveződik a Nomád Világjátékok? Mi végre az egész?

Most harmadszor rendezték meg a Nomád Világjátékokat. Az állam jelentős támogatásával a Kirgiz Hagyományőrző Sportok Szövetsége, és a helyi sportminisztérium 2014 óta, kétévente szervezi a Nomád Világjátékokat. A helyszín a csodálatos Isszik-tó (Issyk-köl) északi partján fekvő Cholpan-ata üdülőváros és a közeli hatalmas hegyekben, az Ala-too-ban húzódó Kirchyn völgy. Országimázs szempontjából nem mellékes, és mi erre büszkék vagyunk, hogy Altinbek Askarovich Maksutov, volt kirgiz kulturális-és sportminiszter, de több helyi hagyományőrző, illetve parlamenti képviselő úgy nyilatkozott, hogy a magyarországi Kurultáj példáján indulva, fokozatosan építették fel a nagyszabású rendezvény terveit. A Nomád Világjátékok akkor vált megvalósítható, valóban világméretű nemzetközi eseménnyé, amikor Almazbek Atambaev volt kirgiz elnök is teljes mellszélességgel kiállt a rendezvény megvalósításáért, sőt – ahogy a helyi sajtóból kiderült - személyes küldetésének is tekintette a sikeres szervezését. Az állam jelentős költségvetéssel támogatta a szervezőbizottságot, és elnöki rendelet biztosította a rendezvényhez szükséges beruházások – az új lovas stadion, a birkózó-és küzdőport csarnokok - felépítését. Felismerték, hogy a rendezvény a kirgiz kultúra bemutatásának eddigi legnagyobb nemzetközi fóruma lehet. Azt sem titkolják, hogy mindez a sport, a diplomácia és a turistaforgalom révén elismertséget és bevételeket is jelenthet a szervező országnak.

Az elmúlt évtizedekben idehaza és Kárpát-medencében, a magyarok lakta területeken százezrek íjászkodnak, népszerű ez a fajta hagyományőrzés, sőt közismert, hogy a lovas íjászatot mi teremtettük világsporttá. De ahogy a híreket követhette a közvélemény, meghökkentő versenyszámok sorával találkozott. Mi közünk nekünk, magyaroknak mindehhez?

A magyarság kultúrájának jelentős és egyben legősibb részeit keletről hoztuk magunkkal a Kárpát-medencébe. Ez a kultúra nagyrészt a hatalmas eurázsiai lovas nomád civilizációban gyökeredzik. Számtalan kulturális, történeti és genetikai szál is köt minket az Áltáj-vidéki, a közép–ázsiai és a Kaukázus előterében elhelyezkedő füves puszták egykori és mai népességeihez. A lovas nomádok sajátos életmódja és hadviselése különleges népi játékok, gyakorlatok kialakulását tette lehetővé. Több sportágat fejlesztettek ki az élő hagyományból. Ezeknek a hagyományoknak ugyanakkor számos eleme része volt a magyarság mindennapi életének, amelyekből sokat - bár jelentősen átalakulva - szinte egészen napjainkig megőriztünk.

Mi nem odacseppent egzotikus vendégként vettünk részt a nomád játékokon, hanem saját ősi hagyományaink alapján, természetes módon. Ilyen hagyományágak például a népi birkózások, például az övbirkózás, de ilyen a nomádoktól induló és az elmúlt évszázadokban világszerte elterjedő gyorsasági lovas versenyek - amelyek minden kontinensen jelen vannak - mellett az ügyességi lovas viadalok. A lovas birkózás, a lóhátról zajló íjászat.

***

Akkor összegezzünk. Hány ország indult? Hogyan szerepelt Magyarország? Hol végeztünk az éremtáblázaton, és milyen csapatlétszám arányokkal kell értékelni mindezt?

A harmadik Nomád Világjátékokon minden kontinens képviseltette magát, 77 országból érkeztek delegációk. A versenyzők létszáma is felülmúlt minden eddigit. Összesen több mint 1600 versenyző mérte össze az erejét 37 sportágban. Magyarországot, a Magyar-Turán Szövetség által kialakított válogatott, valamint a Magyar Íjász Szövetség és a Nemzeti Versenysport Szövetség által delegált sportolók 28 tagú csapatával képviselték. Hazánk az összesített éremtáblázaton az előkelő 6. helyet szerezte meg, 4 arany, 4 ezüst és 4 bronzéremmel. Ez a 28 fős sportolói létszámra vetítve az egész viadal legkiemelkedőbb eredménye. Olyan, nagy létszámú és a nomád sportokban erős delegációkat utasítottunk magunk mögé, mint Törökország, Mongólia, Tadzsikisztán, Azerbajdzsán, Irán, Kína. Magyarországot csak a házigazda kirgizek, akik közel 300 sportolót indítottak, és a legnagyobb, több mint száz fős delegációkat számláló szomszédos országok tudták megelőzni. Ezek: Kazakisztán, Türkmenisztán, az Orosz Föderáció, amely 9 autonóm köztársaság összevont válogatottjával állt ringbe, és Üzbegisztán. Külön öröm és rendkívüli fontosságú, hogy a szimbolikus jelentőségű, "legnomádabbnak" tekintett sportokban, mint a lovas íjászat, és a tradicionális íjászatok két válfaja, magyar győzelmek születtek. A kiválóan teljesítő magyar válogatottban is kiemelkedően eredményesek voltak a Magyar-Turán Szövetség sportolói, akik 3 aranyérmet, 2 ezüstérmet, 1 bronzérmet szereztek. Nem sok helyen jelent meg a nevük, ezért szeretném őket felsorolni: Vermes Balázs (lovas íjászat), Nahóczki Péter (tradicionális kirgiz íjászat), Koczka László (tradicionális koreai íjászat), Mónusné Ruszin Anna Mária (női tradicionális távlövés). Koczka László, aki ceglédberceli sportolónk, külön említést érdemel, mert aranyérme mellett két ezüstérmet is szerzett és ezzel az egész sportesemény legeredményesebb versenyzője lett. De nagyon megleptük a riválisokat bothúzásban (maswresling) és szkanderben is, mert mindkét számban érmeket szereztünk.

Kanyarodjunk némileg nehezebb terepre, mint egy lovas íjász. A kulturális és politikai összefüggések halmazára, ahol talán a szkander az életszerűbb hasonlat. A világjátékokon csatlakozott Magyarország a Türk Akadémiához. Erről a szervezetről az első hírek megjelenéséig 100-ból 99 magyar biztos, hogy semmit nem hallott. Avasson be, milyen tevékenységet folytat ez a szervezet, miért érdemes tagnak lenni?

A négy alapító állam Törökország, Kazakisztán, Azerbajdzsán, és Kirgizisztán elnökeinek ratifikációjával hozták létre a Nemzetközi Türk Akadémiát 2009-ben. A cél a törökségi - török nyelvű, kultúrájú - vagy azzal szoros kapcsolatban álló népekkel foglalkozó tudományos kutatások nyelvészeti, történelmi, néprajzi, antropológiai koordinációja. Közös tudományos platform létrehozása, közösen megalkotott adatbázisok és tudástárak létrehozása. Nagyszabású nemzetközi együttműködésben megvalósuló kutatási programok segítése. A felsorolt célokból is kiderül, hogy rendkívüli jelentőségű nemzetközi szervezet létrehozásáról van szó, amely mind a tudományok, mind pedig a kultúrpolitika területén nagymértékben segítheti a kutatások eredményességét, és jelentősen növelheti a programok kiterjedtségét, valamint azok eredményeink célirányos nemzetközi bemutatását.

Ez mind rendben, de hogyan jövünk mi magyarok a képbe?

A magyarság őstörténete, kultúrája és történelme számos ágon kapcsolódik a türk világhoz. Egy ilyen szervezetben – még, ha egyelőre csak megfigyelői státusban - a magyar kutatók munkája jelentősen könnyebb lesz. Az együttműködésekkel számos új terület nyílhat meg, nagyobb szabású kutatási programok megvalósítását teszi lehetővé a számunkra. Mindezek mellett a törökségi népek is újabb adatokat, információkat tudhatnak meg a magyarságról, amely alapvetően növeli nemzetünk ismertségét, az együttműködések és az eredmények kapcsán pedig Magyarország elismertségét e népek körében. A tudományos, társadalmi együttműködések a gazdasági kapcsolatok további jelentős erősödését is jelenthetik. Nem szabad elfelejteni, hogy egy hatalmas földrajzi kiterjedésű, nagy népességszámú térségről van szó. A türk népek összlétszáma messze meghaladja Oroszország teljes lakosságszámát, mindemellett az Orosz Föderáció lakosságának számottevő része is a törökségi népek közé tartozik. Jelentős gazdasági potenciállal rendelkező országokról beszélünk, amelyeknek mára fejlett technológiai hátterük van. Nem is beszélve a számottevő katonai képességükről, és geostratégiai helyzetükről.

A Nomád Világjátékokon a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is részt vett. Kifejtette, hogy a közvélekedés és a hagyomány alapján mi a hunok legnyugatibb leszármazottai vagyunk. Ön, aki a tudomány szolgája, antropológus, mit szól ehhez?

A hunok és a magyarok azonossága, rokonsága régi kérdése a magyar közéletnek és részben a tudományos életnek, még annak ellenére is, hogy sokáig, különösen a múlt rendszer pártállami tudománypolitikájának mindenhatósága idején teljesen tudománytalannak próbálták beállítani ennek a kérdésnek még a felvetését is. A valóság természetesen ennél jóval bonyolultabb. A problémakör megértéséhez hozzá tartozik, hogy miként fogalmazzuk meg a kérdést, hiszen a hétköznapi szóhasználat és az ez által használt, értett különböző kategóriák a tudományosság szempontjából nem használhatóak, illetve más jelentéstartalommal bírnak.

Amit biztosan tudunk, hogy a magyar legendáriumban és a magyar mondavilágban is mélyen gyökeredzik a hunokkal való rokonság tudata, illetve jelen van Atilla (Etele) hun nagyfejedelem és a magyar elit (fejedelmek) leszármazási vonalainak összekötése. Ez jóval többnek és mélyebben gyökeredzőnek látszik, minden szkeptikus okoskodás ellenére is, mint csak néhány történetíró fantáziája vagy dicső őskeresésének szubjektív kreálmánya, bár bizonyos elemeiben ez is jelen van.

Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a mondákat, legendákat nem szabad realisztikus tudósításoknak felfogni, valamint teljes értékű bizonyítéknak sem, viszont nagyon fontos adaléknak, és jelzés értékű információnak kell tekinteni, amit teljesen megkerülni szubjektív módon, elég önkényes véleményalkotás. A korabeli forrásokból és történeti tényekből tudjuk, Rua hun nagyfejedelem uralkodása alatt, az időszámításunk utáni 420-as évek közepétől, az európai Hun-birodalom központja, központi szállás területe, a Kárpát-medence, annak is a központi síkvidéki területe. Később Atilla (Etele) nagyfejedelem innen irányította birodalmát, tehát a hun törzsek zöme és a hun elit a Kárpát-medencében tartózkodott. Atilla halálával a Hun-birodalom belháborúk révén összeomlik, és megszűnik. Azonban a valószínűleg jelentős - többféle törzsből és etnikumból álló - hun népességet senki nem irtotta ki. A vezér halálával csak a birodalom esett szét, a nép nem tűnt el. A hun törzsek döntő többsége kelet felé elhúzódik, és a Fekete-tenger északi partvidékeit övező sztyeppvidékre vonul vissza, majd innen is keletebbre a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti vidékre, a Kaukázus északi előterébe telepszik. Itt a hun utódtörzsek újabb birodalmat is alapítanak, amelyről értesítést adnak a görög nyelvű források, valamint a kaukázusi örmény krónikák. Érdekes módon pont ez a vidék, ahol később a magyar törzsszövetség is feltűnik a történelem színpadán. Itt jön létre az Onogur, majd a Kazár birodalom is. Ennek a területnek a vázlatos történelmét ugyan ismerjük, de inkább csak az államok, törzsszövetségek politikai neveit. Keveset tudunk ezek belső törzsszövetségi és etnikai viszonyairól, a nyelvi állapotokról meg szinte semmit.

Sok a bizonytalanság. Mintha pusztán ideológiai érvek, hatalmi érdekek írnák a magyar őstörténelmet.

Van ebben igazság. Csakhogy. Az utóbbi idők antropológiai és genetikai kutatásainak eredményei alapján több egyértelmű genetikai rokonsági kapcsolatot is ki lehetett mutatni a honfoglalás kori és hun-kori népesség között. A két korszakból származó, különböző csontvázleletekből kinyert DNS-minták alapján konkrét rokoni kapcsolat volt kimutatható néhány Honfoglalás-kori és Hun-kori személy között. A korszerű kutatások alapján tehát egyre inkább feltételezhető, hogy a hun kori népesség és a későbbi magyar-törzsszövetség népessége között genetikai rokonság mutatható ki, amely arra enged következtetni, hogy mind az apai, mind pedig az anyai felmenők között számos közös ős lehetett. Ez nem jelenti természetesen a hun-magyar azonosság kimondását, de megerősíteni látszik a történeti adatok alapján is feltételezhető, a legendavilágban viszont konkrétan megjelenő rokonság tudatot.

Ezekre a kevesek által ismert tényekre alapozhatta kijelentéseit a magyar kormányfő?

Miniszterelnök úr beszéde a nemzetközi Türk Akadémia ülésén történelmi jelentőségű volt, amely azt is érzékelteti, elérkezett a pillanat, hogy Magyarország a kor kihívásainak megfelelően, a tudományos kutatások eredményeinek tükrében, de a magyar nemzeti hagyományok tiszteletben tartásával és figyelembe vételével a saját maga érdekei és látásmódja mentén megfogalmazza a nemzetünk származásával kapcsolatos álláspontját, amely mentes mindenféle ideológiáktól és csoport érdekektől, viszont a realitás és a jogos nemzeti büszkeség talaján áll.

Annyi biztos, hogy a magyar kormányfő kinyitott egy másfél évszázada zajló, de napjainkig többnyire egyhangú tudományos eszmecsere-szelencét. Hunok, türkök vagy finnugorok? Az utóbbi álláspont képviselői - hogy ne legyek vulgáris - egyszerűen azt állítják, hogy az előbbiek, felkészületlen buták.
Ez a másfél évszázada zajló vita a magyarság eredeztetéséről, nem annyira egyhangú és még kevésbé egyértelmű, mint ahogy arról a kezdetek óta, bizonyos ideológiák érdekében koncepciózusan irányított beszámolók szólnak. Ma már tudjuk, hogy a Habsburg uralkodók stratégiai érdekei, és a XIX. századi magyar elit nagy részének európer-divathulláma ebben szerepet játszott. Ma a kutatók döntő többsége nem a XIX. századi terminológiákat használja, és a kérdések is sokkal árnyaltabban vetülnek fel. A vita egyébként soha nem lett lezárva, és még kevésbé eldöntve. Inkább egy folyamatosan egymás mellett való elbeszélésről szólt, néha egy-egy finnugrista nyelvész kényszeredett "győzelmi híradásával" megspékelve. A magyarság eredeztetésével kapcsolatban már régóta fenn áll az a helyzet, hogy a nyelvészek egy általuk megalkotott hipotézis keretein belül látják csak a megoldás lehetőségét. Ezzel szemben viszont az antropológia már lassan egy évszázada kissé más modellt támogat. A genetika színrelépésével pedig mindinkább az antropológiai modell érvényessége az irányadó.

A teljes interjú az Origo oldalán található

Borítókép: Bíró András Zsolt antropológus kutató, a Magyar-Turán Szövetség elnöke, a Kurultáj szervezője 

Fotó: Hirling Bálint - ORIGO

Új hozzászólás