Hajnali levél a hős tábornokokhoz

Stoffán György küldte be 2018. 10. 06., szo - 02:08 időpontban

Urak! Órák választották el Önöket a haláltól, amelyet egy őrült és bosszúálló hatalom rótt ki mindnyájukra. Most ott ülnek a lelkésszel a siralomházban és várják a pirkadatot, amely Önöknek utoljára világítja be a várfalakat, amely pirkadaton utoljára mondják el a Miatyánkot, s utoljára gondolhatnak kedvesükre, gyermekeikre, édesanyjukra. A szél susog a rácsokon túl, s csak a pap halk, Krisztusban vigasztaló szava szól ezen a rettenetes órán. Majd jön a hajnal, egy szakasz katona ütemes közeledése hallik a kapucinusok felől… és jön Tichy, a nagyravágyó, áruló és bosszúálló parancsnok, hogy felolvassa Önöknek az ítéletet, Önök pedig odaállnak a lerombolt ház gerendáiból a várárokban sebtében állított bitók alá. És az Úrhoz fohászkodnak önmagukért, családjukért és a magyar nemzetért… majd, a senki élő ember által nem ismert kötélszorítás okozta fájdalomtól, görcsösen rángva kilehelik lelküket…

Igen Urak! Ezt Önök önként és fizetség nélkül vállalták már akkor, amikor a magyar szabadságért vállukra vették ezt a végül halálos áldozatot, amely áldozat sikertelenségének következményeivel is tisztában voltak.

Ma, a csonkított, ezer sebből vérző, és ezernyi Tichy által elárult Magyarországon, az éjszakai siralomházi félelemmel, de elszántan írom soraimat Önökhöz. Ma egy ország ellen hoztak ítéletet, mert azt gondolják, hogy győztek a keresztény Magyarország, a keresztény magyar nemzet felett. Ácsolják a bitót egy nemzetnek ismét, mint tették 1849-ben, 1920-ban is. A szél süvít felettünk, viharfelhők is kavarognak a Kárpátok bérceit súrolva, s a nép sem fog ma már fegyvert önmagáért… s ha gyászolnunk kell, nem merünk gyászolni, mert a félelem, a gyáva meghunyászkodás, a pártoskodás megakadályozza, hogy a nemzet együtt térdeljen le, az Önökhöz hasonlóan, gyűlöletből kivégzett magyarok millióinak emléke és áldozata előtt.

Háromszáznyolcvanhat ember ebben az országban, a nagy fizetésért alaposan megküzdve jutott a magyar parlamentbe, felelősséget nem vagy alig vállalva, egymás ellen acsarkodva, s nincs nemzeti ügy, amelyért egyként kiállnának. Mások egy, az Önök idejében még nem lévő, a világ irányítását magához ragadó aljas kisebbség parancsait követve árulják el a Magyar Hazát és a Magyar Nemzetet. Ők is pénzért, haszonért, baksisért teszik, mert ők világpolgárnak nevezve magukat gyűlölik a szent magyar földet, a keresztény magyar nemzetet, amelyet a szabadság védelmében egy évezrede öntöz a magyar vér, s amelyért Önök ingyen harcoltak, s vállalták az adott szót, a becsületet, a haza boldogulásáért a halált is. Az Önök által ismert francia liberalizmus és a szabadkőművesség egyeduralma mára európai őrületté nőtt, amely őrületben erkölcs, jog, törvény és hit semmisülnek meg a szemünk előtt, s idegen megszállók rombolják templomainkat, hitünket, jövőnket.

 

Hajnali levél a hős tábornokokhoz

 

A Kárpátok bérceit vérvörösre festette a történelem hajnala, s alig van remény arra, hogy elkerüljük a bitót, mert a magyar nem tud és nem is akar bölcsen kiegyezni önmagával, önmagáért, de okosabb minden magyar a másiknál, s kapzsibb a legkapzsibbnál is. Irigy és nem tud a nemzetéért még gondolatban sem kiállni, ha meg nem fizetik…

Nem tudom Urak, melyik állapot a rosszabb: becsülettel megharcolni, amit kötelező, és tudni az ezért kijáró a halál idejét, felkészülni rá… vagy bizonytalanságban létezni, nem tudva, hogy egy őrült hatalom mikor végez mindnyájunkkal. Ugyanakkor látni azt, hogy a nemzet egyet nem értése, árulóinak büntetlensége, a jog és a rend megszűnése milyen véget kínál a magyar nemzetnek?

Nem ül mellettünk a Krisztusban vigasztaló pap, mert a magyar felvette a kereszténységet, de nem tért meg… mert a magyar nem érti, hogy a kereszténység és a magyarság egy, mert ha elválasztjuk az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet… az a halál maga. (Jakab Antal) A magyar ma nem hisz, s aki hisz, annak nincs kapaszkodója, mert a hitet is liberálissá tették…

Ülünk tehát a hideg cellában, várjuk a hajnalt, s bízunk a reggelben, a nap melegében és az Isten által adott kegyelemben. Mert az ítélet már megszületett a mi fejünkre is, de talán nem olvassák fel utoljára, s talán nem kell fejünket a hurokba hajtanunk.

Önök példaképeink kéne, hogy legyenek, de vajon a háromszáznyolcvanhat parlamentáriusból hányan állnának Önök mellé? Hányan vállalnák ingyen azt a küzdelmet és azt a halált a hazáért, amelyet Önök vállaltak? S hányan tagadnák meg Péterként a magyar nemzetet, ha meglátnák a kötelet fenyegetésül? Nem gondolok bele, mert szomorú és dühös lennék…

Igen, Urak! Ma sok politikus megható üres beszédet fog tartani Önökről, az Önök áldozatáról, a nemzet megmaradásáról, a keresztény Magyarországról, a hitről etc… de egyetlen beszéd sem lesz őszinte és igaz. Mert az Önök példája őket inkább megrettenti, az Önök hite számukra megélhetetlen, az Önök becsülete nem követhető, az Önök ingyenes, lelkiismeretből fakadó nemzetszolgálata pedig elképzelhetetlen… Önök egykor meghaltak a nemzetért, ma e jól fizetett politikusok miatt meghal a nemzet… hiszen ma a politika csak a pénzről, a politikusok fizetéséről, a haszonról, a parancsteljesítésről és az egymással való hadakozásról szól. A nemzet és a haza, a gyermek és a jövő, pénzügyi tételek csupán…

Hajnalodik Uraim! Önöket szólítja a hóhér… Mi az árulók hóhéraival nézünk farkasszemet… s a megszálló hóhérokkal, akik a keresztény Európa nyakába tették már a kötelet, és a hurkot nekünk is elkészítették. Mi mégis reménykedünk a lehetetlenben… a májusi választásban, amely a sok balga szerint megváltoztatja a parancsot… s talán nem lesz kivégzés. Így állunk ma Urak… és egyetlen szerencsénk van: a mi „kormányzónk” nem szökött el, nem hagyott cserben bennünket úgy, mint az Önöké, s a mi miniszterelnökünk nem várja a végzetes hajnalt a Neugebeudeban.

Van, aki mögé felsorakozhatunk… még van, aki mögé felsorakozhatunk… ha fel kell sorakoznunk… s mi, a nép mint önök tették, ingyen fogjuk megvédeni a Hazát, s nem fogunk megszökni, ha veszítünk… hiszen Önök a példaképeink…

Hajnalodik Urak!

Isten adjon Önöknek nyugodalmat, a Feltámadásig!  

Stoffán György     

Új hozzászólás