A cédulaegyezmény

Cabe Ferrant küldte be 2018. 10. 09., k - 05:07 időpontban

1944. október 9-én késő este, a Kreml egyik termében Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin együtt üldögéltek. Tán kicsit iszogattak is… Hiszen egyikük sem vetette meg a „jóféle erőset…” És néhány pillanat alatt befolyási övezetekre osztották fel Európa egyik felét…

A források szerint nagyjából ilyesmi hangzott el:

„Jussunk dűlőre a balkáni ügyekben. Az önök seregei Romániában és Bulgáriában vannak. Nekünk érdekeltségeink, képviseleteink és ügynökeink vannak ott. Ne keresztezzük jelentéktelen ügyekkel egymás útját. Ami Nagy-Britanniát és Oroszországot illeti, mit szólna hozzá, ha önöknek 90 százalékos túlsúlyuk volna Romániában, nekünk ugyancsak 90 százalékunk Görögországban, Jugoszlávián pedig fele-fele arányban osztoznánk?” - mondta Churchill és a tolmács persze lelkesen fordított.

Amíg beszélt, Churchill egy cédulára vázolta az további elképzeléseit is:

„Románia: Oroszország 90 százalék, a többiek 10 százalék; Görögország: Nagy-Britannia 90 százalék (az USA-val egyetértésben), Oroszország 10 százalék; Jugoszlávia: 50-50 százalék; Magyarország: 50-50 százalék; Bulgária: Oroszország 75 százalék, a többiek 25 százalék”.

A brit miniszterelnök így emlékezett a továbbiakra:

„Pillanatnyi szünet következett. Sztálin akkor fogta a kék ceruzáját, vastagon kipipálta a feljegyzést, majd visszacsúsztatta felénk. Az egész nem tartott tovább, mint amennyi idő alatt most leírtam (…) Végül így szóltam: Nem gondolja, hogy meglehetősen cinikus dolog volna azt a benyomást kelteni, hogy csak úgy félvállról vesszük ezeket a több millió ember sorsát eldöntő dolgokat? Égessük el azt a papírt!
- Ne, tartsa csak meg - mondta Sztálin.”

Bár a generalisszimusz gyorsan rábólintott az egyezményre, a javaslat mégiscsak váratlanul érhette az oroszokat. Eden, az angol és Molotov az orosz külügyminiszter tovább másnap az ügyről. Végül október 11-én Molotov javaslatára pontosítottak az adatokat: Bulgáriában és Magyarországon 80-20 százalékos lesz orosz befolyás, Jugoszláviában pedig marad az eredetileg javasolt 50-50 százalék. Robert Anthony Eden, az Egyesült Királyság külügyminisztere pedig elfogadta az új adatokat.

Churchil még a megállapodás napján levelet írt Roosvelt, amerikai elnöknek aki a náciellenes szövetség harmadik tagját képviselte és Sztálinnak is:

„Ezek a százalékok, amelyeket leírtam, nem jelentenek többet, mint módszert a szándékainkban, hogy lássuk, mennyire bízunk egymásban, és aztán majd döntsünk a végleges egyezményhez szükséges lépésekről. Amint mondtam, a százalékok durvának és kíméletlennek hatnának, ha a Foreign Office vagy a világ diplomatái elé kerülnének. Ezért jelenleg egyetlen nyilvános dokumentum alapjául sem szolgálhatnak. Mindazonáltal vezérfonalat jelenthetnének ügyeink további menetében.”

Ezért a javaslatáért egyesek hihetetlen cinizmussal, mások ugyanakkora naivitással vádolják Churchillt. Hogy kinek van igaza? Ma már ez nehezen eldönthető. Annyi azonban a bizonyosnak tűnik, hogy az „angol bulldog” - ahogy sokan Winston Churchill emlegették - csak a háború idejére tartotta ésszerűnek Európa „érdekszférákra” osztását. Tervei szerint a háború után a helyiek majd szabad, demokratikus választásokkal döntik el a hovatartozás kérdését.

Szabad, demokratikus választások a Vörös hadsereg fegyvereinek árnyékában?

„A százalékos rendszer nem arra való, hogy a különféle balkáni országokkal foglalkozó bizottságok taglétszámát szabja meg, hanem inkább hogy megmutassa, milyen érdeklődést és érzelmeket tanúsít a brit és a szovjet kormány az illető országok problémái iránt, s hogy ennek alapján érthető formában hozhassák egymás tudomására elképzeléseiket. Csak efféle vezérfonalnak szántuk, amely természetesen semmilyen kötelezettséget nem jelent az Egyesült Államokra nézve, s nem akartunk vele merev befolyási övezeteket létesíteni.” - írta október 12-én Churchill minisztertársainak.

Aztán jött az 1945. február 4. és 11. között lezajló jaltai konferencia és Európa jóidőre mégiscsak kettészakadt, érdekszférákra bomlott. Néha egész nemzetek sorsa csak kis papírfecniken múlik…

„Csak a tébolyodott hihette, hogy az óriás népek számára van valamilyen jelentősége az ezeréves Magyarország sorsának. Ha útjukban áll, harag nélkül, közömbösen eltapossák; ha éppen használni tudják egy pillanatra, szerződtetik valamilyen segédszerepre, ahogy 'szerződtette' tegnap a német, ahogy 'szerződteti' holnap az orosz. Ez a sors és nagyon keveset tehet egy kis nemzet a sors ellen…” - Márai Sándor

Forrás: Goglobe.hu; Ajobbik.network.hu; Hvg.hu; Wikipédia
Kép:  Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin

Új hozzászólás