Palóc - gorál két jó barát, együtt harcol s issza borát

HungaryFirst küldte be 2018. 10. 10., sze - 05:14 időpontban

Amikor a gorál kislányok belekezdenek a hegedűikkel egy helyi nótába és az ipolynyéki palócok a muzsikaszóra elkezdik énekelni a Vörös bort ittam az este című nótát, merthogy ott, abban a pillanatban derül ki, hogy még a népdalaink dallamai is összekötnek bennünket,  még a legkeményebb palóc és gorál is megengedi magának azt az egy-két könnycseppet… Ám kezdjük az elején.

Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere és a település küldöttsége, Stanisław Jurkowski, Ochotnica Dolna polgármesterének meghívására a kis-lengyelországi vajdaságba, a Dunajec folyón túlra érkezett, hogy méltó keretek között megkössék a két település között azt a szövetséget, amely a palócok és a gorálok példaértékű kezdeményezése, és követendő kell, hogy legyen minden felvidéki magyar település számára, hiszen a lengyel-magyar barátságot éltetni és tovább vinni most kell mindnyájunknak.

Az ipolynyéki küldöttség útba ejtette Szczawnica üdülővároskát is, melyet a magyar Szalay orvoscsalád alapított 200 évvel ezelőtt, s ennek köszönhetően a település máig sok magyar emléket őriz, és ahol Esterházy János emléktáblát avattak 2013-ban, Molnár Imre „esterházyológus” és Gyurcsík Iván, akkori varsói nagykövet közreműködésével. Az emléktáblánál koszorúval és a Himnusszal tisztelgett a küldöttség.

Palóc, gorál két jó barát, együtt harcol s issza borát
Ipolynyéki küldöttség Lengyelországban

Ochotnica Dolna a jellegzetes, szétszórt településrészekkel együtt több mint 20 km hosszan nyúlik el és 8500 lakosával a régió turizmusának egyik fellegvára. Az embernek az az érzése, hogy az Alpokban van, mindenhol felújított családi házak, közöttük békésen legelésző tehenek, vagy lovak, virágos közterek, szálláshelyek és kedves emberek az utcán, a boltban.

Ochotnica Dolnát 1416-ban Władysław Jagiełło király alapította. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király adott a falu bírójának, Maciej Ochotnickinak számos gazdasági kiváltságot, és Sobieski János adományozott elsőként erdőket és hegyi legelőket a település lakosságának.

A házigazdák vendégvárása egyszerre profi és emberbaráti. Bemutatják a település múltját és jelenét, a népzenén keresztül a fejlesztési pályázatokig. Finom sajtokat kóstolhatunk az 1200 méter magasságokban megépített négy kilátó egyike tövében, Piotr Gąsienica barátunkkal és csapatával, aki a település kulturális intézményeinek az igazgatója, és az egész kezdeményezés mozgatórugója.

Felváltva fogy az ipolynyéki Zsigmond pincészet bora és a lengyel vodka, barátságok szövődnek, megtörténnek az első kölcsönös bejelölések a Facebookon, majd a faluban estig tart a közös program.

Vasárnap éri el fénypontját a két nép összetartozását hirdető ünnep. A községházától fúvószenekar felvezetésével, díszmenetben, tucatnyi helyi és történelmi zászló, továbbá több száz népviseletes gorál között érkezik az ipolybalogi templom Szent Korona-másolata, Ipolynyék és Ipolybalog polgármestereinek, valamint Parák József esperesnek és György Ferenc plébánosnak a kíséretében a zsúfolásig megtelt helyi templomba.

A lengyel-magyar szentmise végén a helyiek hosszú sorokban állnak a Szent Korona másolata előtt, hogy térdre ereszkedve, imával fejezzék ki tiszteletüket a magyar nép iránt. Szívszorító és felemelő percek ezek.

Az ünnepi ebéd közben már az önfeledt mulatozás és jókedv veszi kezdetét, de délután elérkeznek a búcsú percei is. Fogadkozások, hogy a történet nem ért véget, sőt most kezdődik csak igazán, hiszen focicsapat, tűzoltó egyesület, néptáncosok, iskolások, pedagógusok mind arra készülnek, hogy tartalommal töltsék meg a most megköttetett testvérkapcsolat kereteit.

Palóc, gorál két jó barát, együtt harcol s issza borát
Felvonulás népviseletekben

Hazafelé a buszban mindenki elcsendesedik, beszédes csend ez, hiszen tudjuk, hogy a friss emlékek forognak mindenki fejében.

Ipolynyék ismét nagyot alkotott. Hrubík Béla Ochotnica Dolnán nem csak Ipolynyéket képviselte, hanem a felvidéki magyarságot is. A gorálok ugyanis a felvidéki magyarokat fogadták testvérül.

Adja az Isten, hogy sok olyan magyar polgármestere legyen a Felvidéknek a novemberi választások után is, akik bátran vállalják magyarságukat és fontosnak tartják a magyar közösségeink megmaradását. Ők azok, akiknek követniük kell majd az ipolynyéki példát, a magyar-lengyel barátság megerősítését, mert most mindennél nagyobb szükségünk van az összefogásra, de nemcsak a csúcspolitikában, hanem a falvaink magyarjai és lengyeljei között is, hiszen a történelem nem ért véget, és új idők váltják a régit.

 

Írta és a fotókat készítette Papp Sándor

felvidek.ma

Új hozzászólás