Új Európa

Stoffán György küldte be 2018. 10. 10., sze - 07:23 időpontban

Kezembe került egy régi cikkem, amelyet az Amerikában megjelenő Magyarok Vasárnapja című hetilap évkönyve közölt 1995-ben. A lap (és az évkönyv) azoknak a magyar íróknak a gondolatait közölte hétről-hétre, akik nem hittek abban a rendszerváltásban, amelyet Antallék levezényeltek, s óvtak attól az uniótól, amelynek ma Magyarország sajnos mégis tagja, és amely Magyarországot és a Kárpát-medence magyarságát, valamint a volt szocialista országok népeit és a kereszténységet kívánja megsemmisíteni egy idegen szellemiségű és embertelen pénzhatalom világuralomra törő diktatúrája érdekében... Akik a Magyrok Vasárnapja című lapban publikáltak, máig megbélyegzett írók... Ám gondolatainkat - amelyek akkor sajnos hiábavalók voltak -, az elmúlt harminc év igazolta...

"Magyarország helyzete egyre kilátástalanabb, s egyre nehezebbé válik a kilábalás is. Európa közepén pedig izzik a levegő, készülődik a háború. A gazdasági romlás etnikai ellentétekké éleződik, a volt kommunista hatalmi struktúra pedig a régi hazug megoldási lehetőségeket ismeri el, egyetlen járható lehetőségként.

     Európai szinten az egyesülés őrült internacionalizmusát kívánja elfogadtatni az a gazdasági, pénzügyi világ, amely világuralomra tör, s megtorpedóz minden nemzeti és identitásbeli tradíciót. Uniformizálni akarja azokat a népeket – liberalizmusát beléjük oltva –, amely népek alig néhány éve vetették le láncaikat, egy hasonló szellemű diktatúra kötelékeit.

     Az Egyesült Európa semmiben sem különbözik a szovjet KGST-től, s annak elnemzetietlenítő hatásától. A következmény is előre látható: – háború. Helyi vagy európai szintű háború, amely a nemzetek önvédelme folytán tör majd ki, hiszen minden nemzetben ott lappang az egészséges önbecsülés, nemzeti büszkeség. Ha pedig ezt bárki meg akarja semmisíteni, annak súlyos árat kell érte fizetnie.

     Magyarország helyzete ebben az egyesült őrületben olyan egyedi, amihez fogható nincs a világon. Hiszen ez az ország 1920-ban, diktátum alapján osztatott föl, s ennek a jogtalan felosztásnak lett a következménye a szerbiai háború, a nemzeti kisebbségek elleni folyamatos atrocitás-sorozat, a kárpát-medencei békétlenség.

     Fel kell tennünk a kérdést; mi a megoldás? Hogyan lehet változtatni a XX. század nemzeti és nemzetközi – közismerten hibás -– politikáján?

     Először is el kell rugaszkodnunk mindattól az idegen és a keresztény Európától távol álló koncepciótól, amely a liberális – szabadságot és bűnt törvényesítő –, keresztény- és nemzetellenes irányt követő, tudattalansághoz vezet. A kultúra nélküli társadalom kialakulása minden európai nemzet tudatát megfertőzi, így minden európai nemzet korccsá válik. A világpolitikába kis népek, kis nemzetek is beleszólhatnak, így nekünk, magyaroknak kötelességünk is beleszólni abba, amit megkérdezésünk nélkül velünk kívánnak művelni. Ha Trianonról beszélünk, akkor nem csak azt vetjük föl, hogy 1920-ban a magyarságot csonkították meg, vették el országunk kétharmadát, hanem politikai következményként meg kell említenünk a mai európai helyzetet, a háborút és annak veszélyét, kiterjedésének lehetőségét és ezek következményeit. Magyarul: önálló és független nemzetközi politikai tevékenységet kell folytatnunk.

     Ennek első és legjobb megoldási módja a Magyarország-Románia-Szlovákia-Lengyelország-Ukrajna-Szerbia konföderáció létrehozása, amely ellensúlya lehetne egy, az amerikai pénzvilág európai hatalma által diktált Nyugat-Európának. Ez a konföderáció lehetőséget nyújtana ezeknek az államoknak, hogy az elmúlt rendszer rablógazdálkodását valós, működő gazdasággá alakítsa.

A nemzetiségi problémák megoldása is csak egy efféle koncepció által képzelhető el, hiszen az államok szövetsége közös hadsereget, közös hadsereg-parancsnokságot és közös bűnüldözési rendszert építhetne ki, határai megtartásával, önálló belső rendfenntartó erőkkel, az ENSZ Alapokmánya szerint, amely viszont biztosítja és ellenőrizhetővé teszi az emberi jogok és kötelességek követelményeit.

     A konföderáció kizárja a hegemóniát bármely állam részéről, hiszen mind gazdaságilag, mind politikailag közös koncepció alapján működnének. Az államszövetséget egy közös kormányzóhivatal irányítaná, amelynek szakembereit a résztvevő államok delegálnák meghatározott létszámban. A pénzügyi politika is – részben – azonos lehetne, hiszen csaknem egyforma alacsony szintről indulna minden szövetséges állam.

     Az államszövetségben azonban induláskor, a konföderáció létrejötte pillanatában minden résztvevő állam belső rendjét meg kellene teremteni azzal, hogy minden politikai pártot és tömörülést be kellene tiltani. Egyetlen irányadó eszme érvényesülne, ami nem más, mint a gazdasági fellendülés és a belső biztonság, az államszövetség belső nyugalma és a termelés beindítása.

     A gazdaságban nem játszhatnának szerepet pénzügyi lobbik, törvénytelenül alakult vállalatok és részvénytársaságok valamint olyan tőke-tömeg, amely az előző rendszerek valamelyikében gyűlt bűncselekményekből. Ezért minden szövetséges államban ki kell alakítani egy vizsgálóbizottságot, amely megfelelő és megvesztegethetetlen. E szakemberek tevékenysége korlátozhatatlan, joga pedig az indokolt államosítástól az ügyészi vizsgálatok megindításáig terjed. Minden ország belügye a szövetségen belül, hogy miként rendezi belső gazdasági életét, hogy bünteti meg azokat, akik ellen az ún. „demokráciában” nem léphetett föl az igazságszolgáltatás, hiszen „csak etikátlannak" minősíthető, de törvényes cselekmények résztvevői voltak az elkövetők.

     A politikai pártok harcai hátráltatják a fejlődést, így azok nem játszhatnak szerepet a szövetség politikai, gazdasági és társadalmi életében.

     Az egész rendszert arra kell építeni, hogy ne alakulhassanak ki mértéktelenül nagy vagyonok, s ugyanakkor koldus se legyen a szövetség területén. Ez azonban csak akkor érhető el, ha minden résztvevő szövetséges állam megteremti a rendet saját területén. A munkaerkölcs, a büntetőjogi normák, az identitástudat pozitív megváltoztatása elsőrendű feladat. Nem hivatkozhatunk demokráciára olyan országokban, amelyek népességének javarésze negyvenöt év alatt lezüllött, erkölcsileg leépült és elvesztette nemzeti önbecsülését, de nemzeti önbecsülés helyett balga gyűlöletekre kárhoztatja magát. E kérdésekben csak diktatórikus eszközökkel lehet eljárni. A népet rá kell kényszeríteni az erkölcsi normák elfogadására, a bűnözést pedig súlyos büntetési tételekkel kell visszaszorítani. Erre a mód és lehetőség adott.

     Az államszövetség országai belátásuk szerint járjanak el az előző rendszerek bűnöseivel, így a kommunista hatalom szakértőivel, valamint a rendszerváltást kompromisszumokkal elsimító politikusokkal. Minden „szocialista" és liberális eszmét föl kell számolni, mert azok súlyos károkat és vissza nem fordítható folyamatokat indítanak el. Képviselőiket el kell távolítani, hangadóikat el kell némítani, követőikkel szemben pedig a törvény szigorát kell alkalmazni.

A legapróbb részletekig menő, társadalmi, politikai és gazdasági szakemberek által kidolgozott tanulmányt igénylő elképzelésem, jelen rövid ismertetése csak arra jó, hogy gondolatokat indítson el jövőnket és Európa jövőjét illetően. Hiszen nem engedhetjük meg, hogy világpolitikai eszközzé váljunk végleg mindannyian, akik e régióban élünk.

A népek, nemzetek és nemzeti kisebbségek sorsáról, szociális és gazdasági biztonságáról, túléléséről vagy háborújáról van szó, ma Európában. Az Egyesült Európa átkos szemléletét ugyanazok dolgozták ki, akik a szocialista társadalmi rendszert álmodták meg és fizették annak kialakulását. Láthattuk, hogy az milyen károkat okozott, s bizonyosak lehetünk abban, miszerint a mai egyesülési koncepció is ahhoz hasonló rombolást idéz elő.

     A közép-európai népek érdeke a politikai hovatartozás nélküli gazdasági fellendülés, és a Trianon által halálra ítélt kis népek önrendelkezése, jogaik és nemzeti tudatuk visszaállítása, egymást segítendő, egymás kultúráját és az egymás iránti bizalmat erősítendő.

     Az egyházak szerepe is nagy, ám a keresztény egyházak részről alapos változtatást várhat el a régió. Hiszen a katolikus egyház hierarchiájának nagy része is alávetette magát a pénzvilág által meghatározott irányelveknek, kiszolgálva azt a kis nemzetek eltiprásával, „internacionalizálásával”. A volt békepapság átállt a liberálisok és világrombolók szekértáborába, így az egyház elvesztette nemzetmegtartó szerepét. (…) Krisztus egyháza azonban kősziklára épült, s még az efféle politikai krakélerek sem vehetnek erőt rajta.

     Az új államszövetségben ezért az egyház szerepét az erkölcsi nevelés, a tanítás és a hit erősítése, a nemzet megtartó közösség szintjéig kell korlátozni, de semmilyen politikai intézkedésben nem vehet részt, nem véleményezhet, mert e véleménynyilvánítások vezettek a mai helyzetig.

     Elképzelésem megvalósulása esetén Európa olyan földrésszé alakulhatna, amely hosszú időre kizárja a háborúskodást, a gyűlöletkeltés lehetőségét és rendezi népeink helyzetét, közös érdekek szolgálata által. Trianon – mindnyájunkat eltiporni akaró – diktátumát csak efféle konföderációval lehet megsemmisíteni – Európát csak így lehet megmenteni a pusztulástól."

Új hozzászólás