Az organikus pedagógia lehet a kulcs a neveléshez

HungaryFirst küldte be 2019. 03. 26., k - 10:07 időpontban

Egy felekezetközi, keresztény értékrendű, (de világnézeti szempontból semleges környezetben is hatékony), érzelmi intelligenciára alapozó pedagógiai szemléletmód szakirányú továbbképzés formájában történő oktatása kezdődött el nemrégiben az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. Magyarországon először indult ilyen képzés Josef Kentenich rendszere, az úgynevezett organikus pedagógia nyomdokain. A hazai közoktatási, közösségi és felekezeti körökben is ismert előadót, Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatót, az AVKF docensét, a Váci Egyházmegye EKIF pedagógiai igazgatóját hívtuk meg egy beszélgetésre, hogy mondjon néhány szót a pedagógiai módszer és irányzat lényeges elemeiről és arról, hogy mit is jelent ez az esemény az organikus pedagógia hazai közgondolkodásba való elültetésének szempontjából.

 

Az organikus pedagógia lehet a kulcs a neveléshez

 

– Mit értünk pontosan az organikus pedagógia meghatározás alatt?

– Ez a neveléstani irányzat a természetes élet fejlődését tekinti mintának. Minden eljárásában az élet természetes növekedését, az egész személyiség kiteljesedését szolgálja. Érzékelés-kapcsolatot tart a legfontosabb életfolyamatokkal, és ezekből kiindulva a szerves növekedést támogatja. Nem sürget, nem kényszerít, hanem a keretekkel és a vezetéssel is a belülről fakadó, saját ütemű kibontakozást gondozza.

 

– Azt olvassuk a képzés ismertetőjében, hogy ez a módszer rendkívül hatékony. Mi a titka?

– Egy nagyon különös, mégis egészen természetes szemléletmódról van szó. Korszerű, de nem korhoz ragadt, profetikus és zseniálisan egyszerű, tapasztalatokon nyugszik, és a legmodernebb kutatások eredményét ötvözi. Szóhoz jutnak ebben a nagy nevelők, de a szentek és a lélek egyaránt, s közben olyan szemléletmódot nyújt, amely a mai élet új problémáira is válaszol. E pedagógia az emberben lévő eredeti személyiséget formálja ki, világnézettől függetlenül eredményes, ugyanakkor mélyen keresztény gyökerű. Hosszú távú nevelési célokat valósít meg, mégis itt és most elérhető eszköztárat kínál.

 

– Miben tér el a többitől, miben más ez a pedagógiai irány?

– Azzal együtt, hogy nem könnyű röviden megfogalmazni egy szemléletmód sajátosságait, azt látjuk, hogy az életképes, jó pedagógiák sok tekintetben találkoznak egymással. Örömmel tapasztaljuk, hogy sok a közös pedagógiai metszéspont például a jezsuita, a piarista vagy akár a Waldorf, a Montessori irányzatokkal, Karácsony Sándor tanításaival, illetve Winkler Márta iskolaszemléletével. Az organikus pedagógia annyiban más, hogy az életkori sajátosságokon túlmenően kimondottan erősen épít a bizalomra, a nevelési kötődésekre, a nevelt (legyen gyerek vagy felnőtt) eredetiségére, a személyiség belső mozgásaira támaszkodik. Az érzelmi intelligencia bevonását tekinti az egyik legfontosabb tényezőnek. Nagyon erős belső szabadságot tud adni a nevelőnek és a neveltnek egyaránt. Nem recepteket ad, nem szabályokat fektet le, hanem a belső érlelés útját mutatja meg. Ezen túl nagyon fontos, hogy egyértelműen a keresztény alapokra és értékrendre épít. Tiszteletre méltóak más pedagógiai módszerek is, mint például a már említett Waldorf-irányzat, de régóta foglalkoztat, hogy az alternatív pedagógiák közül keresztény körökben szinte mindig ezt említik meg elsőként, pedig nekünk van keresztény alapokra helyezett pedagógiánk is, ami legalább annyira életképes és modern. Ez a pedagógia azért organikus, mert szerves egységben képes megragadni az egész ember testi-lelki-szellemi-spirituális nevelését, a maga kötődési szöveteivel együtt. Dolgozik az érzelemmel, az értelemmel, az eredeti tehetség kibontakoztatásával, illetve nagyon erős pillére e módszernek a család bevonása a folyamatokba.

***

– Milyenek voltak az első képzési napok?

– Felemelőek! Hatalmas kíváncsiság és szomjúság volt a hallgatókban, nagy tettrekészséget tapasztaltunk. Akik belevágtak, szemmel láthatóan nagyon érzik annak a szükségességét, hogy változtassanak munkájuk eddigi irányultságán. Nem várhatunk a remélt kormányzati szintű változásokra, hanem addig is kisebb közösségekben kell ezeket elindítani. Oázisokat akarunk teremteni, és hisszük, hogy ez lehetséges! Összegezve igazi ünnep volt ez a kezdet – azt hiszem, nem csak nekünk.

 

– Mit hozhat a jövő e téren?

– Don Boscótól azt tanultuk, hogy mindig úgy menjünk előre, ahogy az Úristen sugalmaz, és ahogy a körülmények engedik. Nyilvánvalónak tűnik, hogy folytatásra méltó a most elindult képzési folyamat. Sok év, amire körbejár ez a rendszer, amire átadja egyik tanár, egyik család, hitoktató a másiknak az ismereteket, és főleg a szemléletet. Jó, hogy megszületett ez az egy felsőfokú képzési lehetőség, de szeretnénk, ha nemcsak Budapesten, hanem pl. Baján, Kaposváron, Szegeden is elindulhatnának évfolyamok. Igen nagy az érdeklődés. További munkatársakat szeretnénk találni. Nemcsak olyanokra lenne szükség, akik előadásokat tartanak, hanem olyan organikus mentorokra is, akik mindezt az adott helyen az ottani gyakorlattal összhangba tudják hozni, azaz le tudják bontani konkrétumokra ezt a nagyszerű rendszert. Pl. hogy miképpen nézzen ki egy cserkészfoglalkozás, mit lehet alkalmazni az osztályfőnöki vagy a fizika órán, hogyan érdemes a tábori napokat megszervezni, mi köze van mindennek a furulya tanításhoz, hogyan segíthetünk a szülőknek a hétköznapi nevelési helyzetekben stb. Mit hozhat a jövő…? Talán legjobban egy kis történettel tudnék felelni: Az egyszeri lelkész az új szolgálati helyén egy nagyon jó kezdő prédikációval indított. A következő héten kétszer annyian jöttek. Elmondta ugyanazt a beszédet. A harmadik vasárnapon, a dugig megtelt templom népe ismét csak ugyanazt a beszédet hallhatta. Erre a sekrestyés megkereste a plébánost, hogy legalább neki árulja el, miért mondja el mindig ugyanazt a beszédet? A pap erre zavartan felkapta a fejét és azt kérdezte: „Hű! Miért? Már csinálják???” Talán azt hozza a jövő, hogy sok helyen „csinálják” is már.

 

Teljes interjú: Fábián Sebestyén; vasarnap.hu

Új hozzászólás