A hó kint hull

Turi Török Tibor küldte be 2019. 05. 14., k - 19:38 időpontban

 

,,Hull a hó kint.” – Be jó így, pontosítva! Az értelem ágabogában, a rációnak labirintusában, a felkínált egyértelműség kényeztetésében. Gondolkodni felesleges, megírta fehéren-feketén. Kint történik és nem Bent... Bevallom, kísértett a ,,B” variáns, jelesül, hogy meleg kandallóm körül esett, eshetett. De hála a francia ,,íróóriásnak”, eloszlatva a kétkedés baljós felhőit, hófelhőit, meggyőződéssé hízhatott bennem:

a hó kint szokott esni...

Nagy Krúdynknak, Mikszáthunknak, vagy Kosztolányinknak az elemiben körmös, vagy kukoricatérdeplés dukált, míg a pedellus dolga végeztével szélnek nem ereszti őket, nem mintha elégségesnek tudná a tortúrát, de ebédre feni bajszát és unja már, hogy jövő klasszikusaink – a még kicsiny íróporontyok – beszorulnak majdan a Kárpátok gyűrűjének irodalmi börtönébe.

Ahogy nem esik rám hópihe íróasztalomnál, miként darab hógolyót sem lelni a komód alatt, de a sifonért is csak torontáli, és nem hószőnyeg környezi, mérgez bizony a gondolat: Ki volt Katona József, Szántó György, Szabó Dezső, Kodolányi, Jókai Anna – hadd ne folytassam, ha olyanok és valakik vala, öreg halásszal halat fogatnak vala, avagy gyerekkori komlókeserű, sörárpa ihletésű ,,írói" bagatellekkel, kapricsokkal, halhatatlanokká avanzsálnak vala? Ezen igénytelen, Földünket folytva ölelő antikultúrákban.

A XX. század eleji ,,nagy" angolszász tollforgatók java bizony úgy járna a Kisfaludy Társaság pályázatain, mint az elutasított Országh Pál. Ki aztán ,,bosszúból” felcsapott szlovák írónak, és apja nevét feledve, szerényen: Csillagok Dicsősége Pálként hivatta magát (szlovákul: Pavel Hviezdoslav). Mikor az MTA-nál kilincselt, aszonták: ,,Liptóból nem verset várunk, hanem túrót!” – Hát kaptunk is öklömnyi jó nagyot, mert büntiből a Tátra netovábbja beállt északi szomszédunk irodalmi gurujának! De írásai legalább nem terhelik könyvespolcainkat, nem úgy, mint a britániai hasonszőrű ,,auktoroké”.

Látod Országh Pál, ha angolnak születsz, nem is kell tótnak menned, de még írnod sem kell tehetséggel, pádimentumtól a kupoláig hódithatnál az olvasótermekben.

...Eső után köpönyeg! Valódi babér-, és nem tűlevélkoszorú bökhetné homéroszi üstököd, ha nem Pavel Hviezdoslavra, hanem Paul Star of Gloriara váltasz! S ha már Romániában a ,,puliszka nem robban”, legalább a Felvidéken legyen üdvözülés: Durranjon a juhtúró, Csillag of Dicsőségesnek dicsőségére...

De ha még nem rongáltalak eléggé, Kedves Olvasóm, ó, engedj még néhány perverzitást: Indulatos provokáció. Kellemetlen hányinger. Kíváncsi kérdés. Kalap, melyet az utcán hordott.  – Ez a Varázshegyen történt, hova Thomas Mann vizitelni járt és ihletért...

 

                               Turi Török Tib

Új hozzászólás