A finnugrász MTA is kénytelen változtatni eddigi álláspontján

HungaryFirst küldte be 2019. 06. 18., k - 18:54 időpontban

Aki érdeklődik a magyar őstörténet iránt, annak érdemes lesz odafigyelnie a közeljövő hazai tudományos folyamataira, mert a természettudományos módszerek robbanásszerű fejlődése, a kutatás szabadsága és a kormányzat minden eddiginél nagyobb anyagi ráfordítása alapjaiban fogja megrengetni az elmúlt fél évszázadban begyepesedett dogmákat – mondta a Magyar Hírlapnak M. Lezsák Gabriella régész, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának kutatója, aki a Kaukázus és a Kubán-vidék térségében az elmúlt években több alkalommal szervezett és vezetett régészeti kutatóutakat.

A genetikai vizsgálatok is új eredményeket hoztak az őstörténeti kutatásokban. A szegedi egyetem kutatócsoportja szerint a honfoglaló magyarság génállománya a hun rokonságot bizonyítja. Egy másik kutatócsoport eredménye szerint viszont megvan a bizonyíték a finnugor eredetünkre, mivel azonosítottak egy olyan génállományt, ami a mai magyarokon és székelyeken kívül csak a legközelebbi nyelvrokonainknak tartott obi-ugorokban, a baskírokban és a volgai tatárokban van meg.

Mivel az Árpád-kori krónikákban fennmaradt magyar eredethagyomány legősibb rétege a Meotiszhoz, vagyis a mai Azovi-tenger partvidékéhez, a Kubán-vidék és a Kaukázus térségéhez köthető, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a középkor folyamán a keleten maradt magyarság felkutatása is ezeken a területeken kezdődött meg. A Csodaszarvas monda szerint a Meotisz és a Kubán-vidék volt a magyar etnogenezis színhelye és részben ide vonatkoztatható Kézai Simon krónikájának Szkítia, Transzkaukáziába, a Kau­kázuson túlra pedig a Terra Eviláth, vagyis az Eviláth földje megnevezés is. Terra Eviláth, ahol a magyar krónikák szerint Ménróth király és fiai, Hunor és Magor éltek, a Bibliában is szerepel, tehát valóban létező földrajzi terület volt a Kaukázus déli térségében. Bár Hunor és Magor Meotiszba költöztek, Kézai szerint Ménrót és a többi fia Perzsiában maradtak, és a Kézai-krónika születésének idejében, a 13. század utolsó harmadában is ott éltek. A 13. században IV. Béla magyar király megbízásából a domonkos rendi szerzetesek szintén a Kaukázus térségében keresték a keleten maradt magyarok nyomait, és ez az irányvonal később is meghatározó maradt, a nagyszabású, 19. század végi Zichy-expedíciókig bezáróan. A kommunizmus idején bebetonozódott finnugor dogma miatt blokkolódott a téma, a finnugor alapokon álló, a pártállam által kijelölt vezető kutatók ellehetetlenítették ennek az irányvonalnak a kutatását, gyakran kigúnyolva azokat, akik az általuk mesének titulált nemzeti krónikáink alapján közelítettek a témához.

- állítja M. Lezsák Gabriella régész, az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának kutatója a Magyar Hírlapnak nyilatkozva.

 

A teljes interjú a Magyar Hírlap oldalán olvasható!

Új hozzászólás