Egy mongóliai hun szőnyeg hieroglifikus mondatjelei

Varga Géza küldte be 2019. 06. 29., szo - 20:57 időpontban

A mongóliai hun szőnyeg mintájának legérdekesebb részletei az ábrázolási konvenciók, közte a magyar hieroglifákból (1) alkotott felülnézeti világmodellek (1. és 2. ábra). E szőnyeg példáján bemutatjuk e "díszítések" olvasásának módját és ismételten igazoljuk írás voltát.


 


1. ábra. A mongóliai hun szőnyeg részlete (fotógrafika)


 

A hun szőnyeg ábrázolási konvenciói


A magyar hieroglif írás az ősvallás jelkészleteként, a magyar nyelv rögzítésére jött létre (2) mintegy 50 000 évvel ezelőtt. A vallások feladata a kőkorban is a világ leírása és az amorf tömegből a feladatok ellátására képes szervezett nemzet teremtése volt. A feladatát elmélet, szertartások és jelképek segítségével látta el. 

 

A magyar hieroglif írás a világ legkorábbi ismert írásaként ebből a kőkori ősvallási jelképrendszerből alakult ki. Korlátozott jelkészlete miatt csupán néhány ősvallási jelentőségű szó és mondat lejegyzésére volt alkalmas, mert a megalkotásakor erre volt szükség. Az adóhivatal csak jóval később jelentette be az adóbevallásokra vonatkozó igényétE hieroglifikus ősírás 20-50 jele már a kőkorban  el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Néhány jele napjainkig használatban maradt. (3)

 

A hieroglifák a környző világnak az ősvallás számára fontos elemeit ábrázolták. Van képjele a fának, a folyónak, a hegynek, a lyuknak (forrásnak), az égboltnak, a tengernek, a Tejútnak és az Orion csillagképnek is. Az elemi jelekből ősvallási jelentőségű képeket alkotó ábrázolási konvenciókat állítottak össze. Közülük a mongóliai hun szőnyegen a "felülnézeti világmodell" (2. ábra) és az "eget tartó fa" (3. ábra) ábrázolási konvenciót találjuk meg. 



A "felülnézeti világmodell" ábrázolási konvenció


A hun világmodellen egy jelképekből kialakított világmagyarázatot látunk: a teremtett és rendezett Föld isteni középpontját. A világmodell belsejében Bél isten (3. és 9. ábra), a peremén (a sarkokon és az oldalfelezőkön) pedig az égbe vezető út jelképe található (4. ábra). Ez egy létező természeti környezet (az Ararát körül egykor volt Éden) felülnézeti térképének idealizált és leegyszerűsített térképe. Az Ararátnál tételezi fel az Isten helyét s jelzi a lábától elinduló négy szent folyót (a Halüszt, az Arakszészt, a Tigrist és az Eufráteszt). A négy szent folyó az isteni életerőt  és - képletesen - a rendet, a társadalmi együttélés szabályait viszi szét a világ távoli tájaira. 


A világmodellek által felidézett Éden volt a két jégkorszak közötti melegebb időszakban Homo sapiens sapiens azon csoportjának őshazája, amely később innen kiindulva Eurázsia belső területeit és Amerikát benépesítette. A szétrajzó vadásztörzsek magukkal vitték a fenti földrészekre az ősvallás eszméit, véle a magyar hieroglif írás jelkészletét és ábrázolási konvencióit. A szőnyeg felülnézeti világmodellje erre az őshazára (benépesedési és kultúraterjesztő folyamatra) emlékezik vissza.


 

 












 

 

 



 

 


2/a. ábra. A mongóliai hun szőnyeg jelekből alkotott felülnézeti világmodelljének sarkain a Tejút egyik jelképe, a  "folyó" hieroglifa jelzi az égbe vezető utat


 


2/b. ábra. A veleméri festett láda világmodelljének sarkain is a Tejúra utaló  "folyó" szójel jelképezi az égbe vezető utat


 


2/c. ábra. A La Tolita (Peru) világmodell sarkain is a  "folyó" hieroglifa jelzi az égbe vezető utat


 

A 2/c. ábrán látható indián világmodell egyezése a hun és a veleméri magyar világmodellel (2/a. és 2/b. ábra) annak ékes bizonyítéka, hogy ez a jelhasználati mód már akkor létezett, amikor a magyarul beszélő hunok és az indiánok ősei együtt éltek Szibériában.

 

 

Az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció

 

 

 

3/a. ábra. A világmodell közepén az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik példája látható 


 

A hun "eget tartó fa" ábrázolási konvenció Az Óg "ég?", a Bél "fiúisten" és a szár "úr" hieroglifából épül fel. Ezek olvasata világos (alább a mai magyarsággal adható olvasatokat adjuk), de a kiolvasásuk sorrendjét csak találgatni lehet. 

 

Amennyiben szár "úr" jelző Bél fiúistenre vonatkozik, akkor az olvasat belülről kifeléBél úr az Óg, kívülről befelé pedig Óg a Bél úr. 

 

Amennyiben szár "úr" jelző Óg égistenhez tartozik, akkor az olvasat belülről kifelé: Bél az Óg úr, kívülről befelé pedig Óg úr a Bél. Ettől az Óg úrtól származnak az ogur népek. 

 

Az olvasatok mindegyike azt közli velünk, hogy az égisten azonos a fiúistennel. 

 

Mivel a szójelek nem rögzítik a ragozást, a mondatokat akként is érthetjük, hogy Óg úr a világ belseje, vagy hogy Bél úr az égben van. Az ábrázolási konvenciók képi tartalma ezeket az értelmezéseket lehetővé teszi. Az Óg úr mondatjel valóban a hun világmodell közepén van, amint a Tejútat jelképező Bél úr mondatjelet is az égboltot ábrázóló Óg hieroglifa öleli körbe.

 

A hieroglifikus írás nem fogalmaz olyan pontosan, mint egy modern betűírás, ám ezen nem illik fennakadnunk. Egyrészt nem kérhetjük számon egy kőkori fogantatású íráson a modern írások lehetőségeit, másrészt a kőkori vallásosságnak ez a többféle (de mégis azonos körben mozgó) értelmezési lehetőség is megfelelhetett. 

 

 


3/b. ábra. A szombathelyi (savariai) Iseum területén vakolatdarabokon előkerült római kori szabírhun mondatjel (balra) szintén az eget tartó fa ábrázolási konvenció példája


 

A 3/b. ábrán lévő mondatjel az Óg és a sar jelekből áll, az olvasata bentről kifelé kb. sarok, kintről befelé Óg úr (4). Ez egyrészt arra utal, hogy mindkét olvasási irány lehetséges, másrészt, hogy ezek az ősvallási mondatok máig használatosak a magyar nyelvben.


 

 

3/c. ábra. A pécsi kőtár Árpád kori mondatjela az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik példája, az olvasata: Óg az egy ős

 

 

Az írás a gondolat rögzítése jelekkel. Mivel a hun szőnyeg fenti olvasatai minden lazaságuk mellett is feltárják előttünk az ősvallás gondolatait, a ma embere aligha tehet mást, mint hogy a fanyalgását félretéve, a múlt megismerése érdekében megpróbálja hasznosítani azt, ami ránk maradt. Ehhez össze kell szedni és el kell olvasni a múzeumok polcain olvasatlanul heverő több száz, vagy több ezer hieroglifikus szöveget.

 

 

 

 

3/d. ábra. Az abingdoni pecsétgyűrű (VII. szd.) világmodelljén négy darab "eget tartó fa" ábrázolási konvenció is van


 

A VII. századi és angolszásznak minősített abingdoni pecsétgyűrű jelvilága nyilvánvalóan a korábbi szarmata és hun betelepítések örökségével függ össze (3/d. ábra). Az abingdoni "eget tartó fa" kompozícióban megtalálunk a mongóliai hun megfelelő három jeléből kettőt (az Óg és a szár jelet).

 

 

 

 

 

Mongóliai hun mondatok 

 

4/a. ábra. A világmodell peremén a Lyukó a jó isten mondat olvasható

 

 

4/b. ábra. A Dugarin Dorzs által közölt mongóliai sziklarajzok egyike elolvasható jó ős mondatként

 

 

 

4/c. A rakamazi honfoglalás kori turulos korongon a Jó szár ős ten (mai magyarsággal a jó úristen) mondat olvasható

 

 

A 4/a-c. ábrákon bemutatott hieroglifikus szövegek a máig használatos jóisten (jó ős Ten) kifejezés, a név- és a jelzők összeforrásának hun eredetét, a magyar nyelv hunok általi használatát valószínűsítik.

 

 

 

4/c. ábra. A Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondat, a szár hieroglifa az égig érő fa ábrázolása


 


4/d. ábra. Hun csat Bél hieroglifával, a csatot az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióval azonosították


 

A hun csatokról belátható, hogy a csat íve az égboltot, a csatnyelv pedig az eget tartó fát jelképezte. Ezért került a 4/d. ábrán látható hun csat nyelvére az X alakú Bél hieroglifa. Ez ugyanis az égig érő fával azonos isten neve. Mivel a csatnyelv alakja pontosan azonos a szár hieroglifa alakjával, elkönyvelhetjük, hogy a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) kifejezés a hunoknál használatos volt.  

 

 

 

Mongóliai hun szójelek


 

 

 

5/a. ábra. Mongóliai hun lyuk/Lyukó hieroglifa

 

 

 

5/b. ábra. Szkíta szarvas (Kr. e. VI. szd, Kazahsztán, balra) és egy hun ékszer (Kercs, V. szd., jobbra) Lyukó jele 

 

 

 

6/a. ábra. Mongóliai hun  hieroglifa

 

 

 

6/b. ábra. Tibeti hun (Kr. e.  X. szd., balra) és szkíta (Minuszinszki kultúra, Kr. e. VIII. szd, jobbra)  hieroglifa 

 

 

 

 

7/a. ábra. Mongóliai hun Isten (ős + ten) ligatúra

 

 

 

7/b. Szkíta Isten ligatúra (Pazirik, Kr. e. VI. szd. balra) és a hun alapozású lomovátovói kultúra istenábrázolása az ős és a Ten jellel (jobbra)

 

 

 

8/a. ábra. Mongóliai hun Óg hieroglifa

 

 

 

8/b. Óg hieroglifák egy bronzkori preszkíta leletről (Ottlaka, balra) és egy tibeti aranyálarcról (Kr. e. 1000, jobbra) 

 

 

 

9/a. ábra. Mongóliai hun Bél hieroglifa

 

 

 

9/b. ábra. Bél hieroglifa egy kelermeszi szkíta világmodellből (balra) és egy hun csat nyelvéről (jobbra)

 

 

 

Mübaraz Helilov és Nyitray Szabolcs a Hunok a kaukázusban című kötetének 20. oldalán említ egy előkelő hun fiatalembert, akit Bélnek hívtak s akiről a források 454-ben emlékeznek meg, mint aki a szaszanida Jazdagird (Jezdigerd) szolgálatában állt. Ebből következően a hun nyelvnek volt egy Bél szava, amit személynévként használtak, akár a magyarok a Béla nevet. Ez is egy olyan összefüggés, amiről az akadémikus "tudomány" nem hajlandó tudomással bírni, de amely alátámasztja a fenti olvasataimat. Azt teszi nyilvánvalóvá, hogy ezek az olvasatok a hunok magyar nyelvét rögzítik. 

 

 

 

10/a. ábra. Mongóliai hun szár "úr" hieroglifa

 

 

 

10/b. ábra. Szkíta szár hieroglifa a szakkezi leletből (balra) és hun megfelelője az egyik apahidai leletről (jobbra)

 

 

A fenti ábrákon bemutattuk, hogy a mongóliai hun szőnyeg jeleit használták a szkíták és a hunok is. Az alábbi táblázatban pedig azt bizonyítjuk, hogy ugyanezek a jelek máig használatban vannak a székely írásban. A tanulságokat aligha lehet másként összefoglalni, mint hogy a szkíták és a hunok magyarul beszéltek és a székely írást az általuk is használt magyar hieroglif írásból alakították ki az őseink. 

 

Tudatában vagyok annak, hogy ezek a megállapítások ellenkeznek azzal, amit a prekoncepciók gúzsában, íróasztaluk magányában magyarázatokat kiötlő akadémikus "tudomány" sok képviselője állít. Azonban azt is lehet tudni, hogy ezek az akadémikus szerzők egyetlen hieroglifikus szöveget sem olvastak még el. Ráadásul a székely írást sem ismerik, a magyar jelek eredetéről pedig eddig csak megalapozatlan ostobaságokat terjesztettek.

 

 

 

 

11. ábra. A mongóliai hun szőnyeg és a székely írás jelkészletének egyezései

 

 

Jegyzetek


(1) A magyar hieroglif írás ábrázolási konvencióit, valamint szó- és mondatjeleit a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be. 


hieroglifa egy írástani szakkifejezés, aminek a magyar jelekre való alkalmazásán több kedves olvasóm (közte néhány történész is) fennakadt már. Ezért szükségesnek látszik tisztázni, hogy a hieroglifa egy "szent véset" jelentésű görög szó. Az írástörténészek általánosan használt szakkifejezése ez a vallásos jelentőségű, többnyire vagy eredetileg képszerű szójeleket alkalmazó írások esetén. Az írástörténet az egyiptomi hieroglif íráson kívül ismer hettita (újabban luviai) hieroglif írást, uratui hieroglif írást, krétai hieroglif írást, bübloszi pszeudohieroglifikus írást, sőt esett már szó sztyeppi és maja hieroglifákról is. Mivel a felsorolt hieroglifikus írásokban megtalálható a székely írás néhány jelének formai (esetenként tartalmi) párhuzama, nincs okunk arra, hogy az ősvallási eredetű magyar szójelek esetében - pusztán néhány hozzá nem értő olvasónk kedvéért - eltekintsünk a hieroglifa szó alkalmazásától. Ha ezek a nemzetközi jelek külföldön hieroglifák, akkor itthon is azok.

 

(2) Azt, hogy a magyar hieroglif írás a magyar nyelv rögzítésére  született meg, több körülmény alapján állapíthatjuk meg. 


Az egyik az, hogy a kőkori párhuzamokkal rendelkező székely szó- és mondatjelek magyar szavak és mondatok jelei. 


Például a székely "us" szójel  a magyar ős szó hieroglifája. E szójelünkkel Németh Gyula még nem tudott mit kezdeni és a követői azóta sem léptek előre a megértése terén. Ez az ős szójel megtalálható a most ismertetett hun szőnyegen is az Isten "ős Ten" ligatúra részeként.


A székely "tprus" mondatjel a tapar us "szabír ős" mondatot rögzíti és a szabírok/magyarok Istenét ábrázolja égig érő fa képében. A mondatjel félremagyarázását célzó (a latin temporus szó kiolvasását forráshamisítás árán is erőltető) akadémikus törekvések csak az akadémikus "tudomány" legjobbjainak szakmai felkészületlenségét és etikai alkalmatlanságát bizonyítják. 


A másik körülmény az, hogy a székely betűk akrofóniájának rekonstrukciójakor régi magyar szavakhoz jutottunk el. Például a székely "j" betű a  szójeléből keletkezett, aminek rokonát megtaláljuk az amerikai indiánok Jóma (Jó + ma) ligatúrájában is. Ez a  szójel szintén felbukkan a mongóliai hun szőnyegen.


Egy harmadik körülmény az, hogy a legkorábbi hieroglifikus szövegeket (például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit) magyarul tudjuk értelmezni, vagy akár el is lehet olvasni. Miközben ugyanazek a jelek és szövegek más nyelven nem szólalnak meg, vagy eddig nem szólaltak meg.


A jelek igen korai és rendkívül széles körben való elterjedése alapján esetleg megkockáztatható az a kijelentés, hogy a Bibliában említett, a nyelvek összezavarodása előtti közös ősnyelv azonos volt a magyar nyelvvel (annak ősével, rokonával). Ez nem azt jelenti, hogy mindenki magyarul beszélt (mint azt Csúcs Sándor az általam írtakat elferdítve állítja), hiszen a mai modern embert 5%-ban meghatározó neandervölgyi emberekről sem feltételezzük, hogy magyarul beszéltek volna. Csupán arra gondolhatunk, hogy az ősvallás és a jelkészlet megteremtésében élenjáró, kb. 50 000 évvel ezelőtt az Éden területéről északra induló vadászközösségek jelentős része beszélhette a magyar nyelv ősét. 


(3) A székely írást és előzményét, a magyar hieroglif írást az 1500-as években még hangoztatott hagyomány, meg a feltárt adatok és összefüggések alapján a hunoktól örököltük. A haynauista-hunfalvysta alapokon szerveződött akadémikus "tudomány" meghatározó képviselői - a megalapozatlan prekoncepcióik védelmében - kézzel-lábbal tiltakoznak ez ellen, ám tudományos igényű érvelés helyett csak jelzőosztogatásra képesek. 


Például a hegyen álló kettőskereszt uralmi jelvény volt a hunoknál, a sumereknél, a kínaiaknál, a bolgároknál, meg a Magyar Királyságban is, sőt még ma is a magyar címer része. A kettős kereszt azért volt alkalmas az uralkodói hatalom legitimálására és illusztrálására, mert az istennel azonos Tejutat ábrázolta, akitől a királyi hatalom származott. Ez önmagában is azt bizonyítja, hogy a magyar államszervezet és állameszme legalább ókori előzményekre megy vissza. A magyar állam jelhasználata ugyanakkor az ókort jóval megelőző időkre mutat vissza. Például a kettős kereszt megtalálható a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek között és az amerikai indiánoknál is. 


(4) A hegyet ábrázoló sar/sarok és a fát ábrázoló szár jel helyett az értelmes mai olvasat kedvéért egyaránt az úr szót érdemes olvasni. Ennek az a magyarázata, hogy az Istennel azonos világoszlop régi neve tar volt (például a hettitáknál). Ez a név egyúttal istennévként is szolgált (pl. Taru, Tórem, Teremtő). A világoszlop alját hegyként, a tetejét pedig fatörzsként képzelhették el. Idővel ez az ábrázolás két jellé hasadt. Az alsó, hegyet ábrázoló jelből - egy szó eleji t-sz-s hangváltozás eredményeképpen - kialakult a sar, a felső, fát ábrázoló jelből pedig a szár hieroglifa. Mivel e szavak őse egyúttal az Isten neve is volt, a keletkezett sar és szár szavak és szójelek is hordozták az úr jelentést. 



Irodalom


Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.


Varga Géza: A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele?

Varga Géza: Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?

 

 

 

 

 

Új hozzászólás