Sinus hiperbolicus x

Turi Török Tibor küldte be 2019. 07. 08., h - 21:32 időpontban

 

1974-ben Tápi Pisti évfolyamtársammal stoppoltunk Nyékládházán. Vizsgáinkat letettük – mienk a világ! A Tiszai Vegyi Kombinát krómozott tartályú Rába kamionja szánt meg minket. Nagy dolog volt ilyen csodába felkapaszkodni, pilóta üléséről letekinteni a szánalmas kicsiny személyautókra. A hazai járműgyártás nyugati színvonalú remeklése volt a termetes hernyó.

– Hová, gyerekek? – szimpatikus, vidám ember látványa araszolt elém, ahogy a létrán elértem a fülkemagasságot.

– Mindegy, csak vigyen valamerre! – szólt Tápi, ahogy a hátsó ülésre, a váltósofőr mellé huppant, kihez jobban a vasvilla illett… Jött az ismerkedés, a faggatás: hogy tanultok, milyen a menzai koszt, és hogy szeretjük-e a p.nát… stb.

– Ismeritek a sinus hiperbolicus x függvényt?

– Hallottunk róla – mondtam meglepetten.

– Nahát, figyeljetek ide! Én próbáltam az egyetemen belemélyedni, de mire a végére értem a logikai szálak széthullottak… Képtelenség megrajzolni a térben, pedig több lineáris differenciálegyenlet megoldását fel lehet írni velük…

– De hát használjuk – szóltam közbe.

– Persze, mert már megrajzolta egy nyugati matematikus. Két napig gondolkodott íróasztalnál, ezerszer belekezdett, és annyiszor kudarcot vallott. Logikai Bábel tornyot épített, azzal a különbséggel, hogy ő mikor összeomlott, újra kezdte, nem, mint Gilgames…

– Agyas faszi lehet, öcsém! – dörmögte a másodsofőr.

– …és... és a végén csak összehozta. Behülyült szegény! A levezetés tudományos szenzációként bejárta a világot, ő pedig Friedrich Gaussnak hívén magát, a bolondokháza körfolyosóit rótta megállás nélkül.

– Nem hiszem, baromság az egész! – csattant fel társa.

– Mi nem hihető számodra, haver?

– Azt mondtad, hogy két napig bent héderezett a szobájában, és ezen agyalt.

– Igen.

– Hát itt van a kutya eltemetve! Azt mondd meg, te agyas, hogy mikor ment ki hugyozni, hogy tartotta vissza negyvennyolc órán keresztül?! Beszéltek itt nagyokosok, csak azt nem veszitek észre, hogy a másiknak is van esze!

Két óra irányában a Gagarin Hőerőmű hűtőtornyai integettek. Mögöttük a Mátra hegyláncán áhítattal nézett az ég felé a Kékes csúcsa. Nyugatra a Galyatető mutatta az irányt Pest felé.

Néztem az út szemhatáron egybetűnő szürke padkáit, és arra gondoltam, hogy a párhuzamosok a végtelenben összeérnek, de már kimondani nem mertem…

 

                                                                                                                        Turi Török Tibor

Új hozzászólás