Az erdélyi magyaroknak egyetlen nagy álmuk, hogy békén hagyják őket...

HungaryFirst küldte be 2019. 07. 10., sze - 19:55 időpontban

A teljes gazdasági autonómiára vágyó Erdély olyan görbe tükröt tart elénk, amely által egy perc alatt megértjük, miért különbözünk annyira az ottani magyaroktól - írta a Világgazdaság. A hangulatilag igencsak mélyponton lévő magyar társadalom minden egyes tagjának receptre kellene felírni egy erdélyi kiruccanást. Nem csupán a természeti szépségek miatt érdemes a „szomszédba” ellátogatni, ott tartózkodásunk során ugyanis kapunk egy elég kemény leckét összetartozásból, figyelmességből, nyitottságból.

Bárkivel beszélget az ember Erdély turisztikailag és gazdaságilag aktív területein, mindenki egyöntetűen hangoztatja, hogy ami jelenleg a területen felépült – bármilyen értelemben –, azt kizárólag maguknak köszönhetik. A román-magyar ellentét ugyanis még a mai napig olyannyira kiélezett, hogy a vérre menő – ám egyoldalú – háborúban a román állam az erdélyi régiónak semmit nem ad, ellenben, amit lehet, elvesz vagy lefölöz. A leleményes erdélyiek ezt is kihasználják, millió olyan hűtőmágnest láthatunk, ahol a székely zászló színeivel illusztrált tehénre rácsatlakozik egy román tanker - írta a lap.

Szováta úgy vonzza a turistákat, mint a mágnes, ugyanis ott található Európa legnagyobb heliotermikus tava, a Medve-tó (és még több apróbb másik sós tó is). Az erdő által körülvett tó gyógyító hatású, a sós víz és sós iszap reumatikus és gyulladásos betegségre is kiváló, így rengetegen jönnek gyógyulási, orvosi céllal – csakúgy, mint itthon Hévízre. A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, 2700 méteres mélységben gyökerezik. Több száz évnyi kibányászható sót rejt magában, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. Nem csak Erdélyé, a helyiek szerint annyi só bányászható belőle, hogy egész Európának elegendő lenne száz évre. 2018-ban Hargita-megyében Korond volt a leggazdagabb település, ami igencsak meglepő ahhoz képest, hogy fentebb levezettük, Parajd milyen természeti kincsekkel bír. Korondon úgy nőnek ki a földből az új házak, mint a gombák, és ugye ott a híres bazársor is, amelyet a főszezonban valósággal megrohamoznak a turisták. A bazársorokról azonban tudni kell, hogy az ottani árusok nem kézművesek, nem előállítók, ők csak felvásárolják a környék kézműveseinek termékeit, s úgy kereskednek a keramikusok, kosárfonók, szűcsök portékáival. A kőrispatai szalmakalap-múzeum egy igazi csoda minden értelemben, ugyanis a helyet teljesen önerőből tartják fenn. Annak ellenére, hogy múzeumnak hívják, inkább nevezhetjük műhelynek, hiszen itt készülnek elképesztő minőségben és mennyiségben a kalapok.

Az erdélyi emberekre jellemző, hogy nem akarnak senkit „lehúzni”. Nemcsak egymással, hanem a turistákkal is sajátjukként bánnak. Ha nincs elég aprónk, simán elengednek akár 50 forintot is a közértben. Amikor épp csak 10 percre állnánk meg a 10 lejes parajdi parkolóban, a helyi pénzszedő néni könnyedén engedi el a parkolódíjat, elvégre csak beugrottunk valamiért, és máshol nem tudtunk megállni.

***

A helyiek elmondása szerint, mivel az erdélyi magyarok a mai napig kisebbségnek számítanak, megtanultak összefogni, s ebből építkezni. Összefogással építik tovább a tradíciókat, a gazdaságot, a nemzeti identitást. Sokan mesélték, hogy annyi szúrást kapott és kap az erdélyi magyar közösség, hogy nem volt és nincs is más lehetőségük azon kívül, hogy vállvetve segítsék egymást. Ha a vihar tönkreteszi az egyikük házát, nem várnak senkire, azonnal híre megy, hogy valakinek segítségre van szüksége, és megoldják együtt.

Erdélyben gyakorlatilag nincs olyan hely, ahol a magyar turistáknak ne mondanák el, mennyire örülnek, hogy ott vannak. Úgy tűnik, a Trianon óta eltelt idő mit sem enyhített a helyiek fájdalmán, így sok első találkozásnál hangzik el, hogy boldogok vagyunk, hogy eljöttetek. Elszakítottak minket tőletek, de a föld azé, aki műveli, és aki lakja.

Az erdélyiek – akikkel mi találkoztunk utunk során, boldogan lubickolnak a Magyarországról érkezett magyarok társaságában – nem tartanának jó ötletnek egy esetleges és feltételezett területi visszacsatolást. Gyakorlatilag mindannyian így vélekednek erről a kérdésről - írta a Világgazdaság.

Az erdélyi magyaroknak egyetlen nagy álmuk van: teljes gazdasági autonómiára vágynak.

Arra, hogy békén hagyják őket, amit bányásznak, termelnek, tenyésztenek legyen teljes egészében az övék, s ne vegye el a termény vagy a bevétel egy jó részét az az állam, amely épp csak megtűri őket.

 

Az erdélyi magyaroknak egyetlen nagy álmuk, hogy békén hagyják őket...

Új hozzászólás