Csaba királyfi életkora

Varga Géza küldte be 2019. 07. 12., p - 19:25 időpontban

A korai magyar történettel foglalkozó modern szerzők gyakran vélik úgy, hogy a magyar hagyomány nem ismeri az avarokat és a szabírokat, hiányzik belőle, vagy csak nagyon röviden van megemlítve az Attila halála és a magyar honfoglalók bevonulása közötti időszak. Ugyanakkor Csaba királyfit és a hozzá kapcsolódó történeteket - tévesen - hiteltelennek minősítik és nem hasznosítják, holott éppen Csaba királyfi alakja és története töltené be az említett, a történeti forrásokban kitapintható űrt. 


Ez a forráshiány azzal magyarázható, hogy Attila halála után a hun-magyar történet legfontosabb cselekményeinek színtere egy időre visszatevődött a Kárpát-medencéből a sztyeppére. Ez tükröződik a hagyomány által megőrzött adatok mennyiségében és minőségében is. A kérdéses időszak éppen a sztyeppére visszavonuló Csaba királyfi mondájának megértése esetén töltődik ki adatokkal. Ez egy zaklatott korszak volt a magyarság történetében, ezért érthető, hogy csak korlátozottan maradtak ránk a róla tájékoztató források s azok is meseszerűek. (1)


A magyar krónikák szerint Atilla halála után Csaba királyfi a maradék hunokkal Szkítiába vonult s megérkezvén mindjárt kezdé sürgetni övéit, hogy térjenek vissza Pannóniába. A Pannóniába indulókat aztán Csaba egyik fia (Edömén) vezette újra a Kárpát-medencébe, míg a másik fiú (Ed) "Szkítiában marada atyjánál". Azaz Csaba még élt az első visszatérés idején. 


Csaba neve felbukkan Árpád népének honfoglalásakor is: Anonymus szerint Zuárd/Szovárd vezeti a Sobamogera (Csabamagyarja) népet. Amihez Csabának olyan magas kort kellett volna megérnie, amivel szó szerint nem számolhatunk. Az adatot mégsem lehet magyarázat nélkül elvetni, mert a bolgár hagyományban Csabának megfelelő hun királyfi (Irnik) is igen nagy kort: 108 évet élt meg. 


A talánynak (a valószínűtlenül magas életkornak) az a megoldása, hogy a Csaba nem személynév, hanem a szabírok vezetőjének méltóságneve. E méltóságnevet több szabír uralkodó is viselhette Attila halála és Baján fellépése között, azaz Csaba királyfi alakjában a szabír dinasztia cselekedetei sűrűsödtek egyetlen személy sorsába. (2)

 

 

 

1/a. ábra. A tusnádi Vártető sziklájába karcolt jelek egyike az égig érő fa képében ábrázolt Tejút jelképe (balra), a másik az Orion csillagképet ábrázoló Nimród tamga, a hun dinasztia nemzetségjele  (jobbra), Jánosi Csaba fényképe, aminek a megküldését itt is megköszönöm

 

 

 

1/b. ábra, A tusnádi Vártetőn, ahol a hun korban egy erőd állt, a sziklába vésett Tejút-ábrázolás Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) alakban elolvasható (balra) és az Orion csillagképet ábrázoló Nimród tamga látható, amely a hun dinasztia nemzetségjele volt, azaz Csaba királyfi névjegye (jobbra)

 

 

A királyfi mesés kora a hun-utód népek hagyományához tartozik, ezért került a magyar és a bolgár történetírókhoz is. Ezt nem csak a mindkét népnél megőrzött hun származástudat támasztja alá. Ilyen körülmény a hun dinasztia Orion csillagképet ábrázoló nemzetségjele is, amelyet a magyar és a bolgár uralkodók egyaránt használtak: felbukkan a pliszkai palotában, magyar ezüstdénáron és hun bogláron is. 


Ipolyi Arnold, a tudós püspök, ezzel egybehangzóan azt írja, hogy a székelyek a Hadak Útjára (a Tejútra) tekintve emlékeznek meg Csabáról és apjáról. Az Orion ugyanis a Hadak Útján csillagokból kirakott szarvasűző jelenet egyik (Nimród ősapánkkal azonos) szereplője. 


Thuróczy krónikája is azt írja, hogy Attila Nimród leszármazottjának tekintette magát. Az kétségtelen, hogy ez egy hiteles adat, ami a hun-magyar dinasztiában generációkon át megőrződött. Csupán azt nem tudjuk, hogy a szájhagyományt milyen írásos adatok erősítették. Azóta elveszett rovásírásos, vagy latin betűs krónikákra is gondolhatunk, vagy csak a Nimród tamga segítette az évszázadokkal ezelőtti generációk emlékezetét (3., 4. és 5. ábra).

 

  

 

2. ábra. A Sar ős ten mondatjel (balra) és felbontása szójelekre (jobbra fent), valamint a tusnádi szójelek székely írásban megtalálható megfelelői (jobbra lent): "s", "us" (ős) és "nt" (ten) 

 

 

A 108 éves életkor is értelmet kap, ha felfigyelünk az Attila halála (453) és a korai avarok Kárpát-medencébe való bevonulása (560) közötti időintervallum feltűnően hasonló nagyságára. A forrásokból éppen 558 táján tűnik el az a szabír/szavar népnév, amelynek a Csaba, Zuárd és a Kuber csupán személynévi változata. Azaz a mesés életkor nem egyetlen személyhez, hanem a szabír dinasztiához (a szabír történelem egyik szakaszához) kötődik. A türkök elől menekülő avarok ekkortájt hódoltatják a Szkítiában tanyázó szabírokat, s a korai avarok az egyik szabír kötelékkel egyesülve vonulnak be Pannóniába. A szabírok másik kötelékét a kései avar honfoglalás idején éppen Kuber vezeti a Kárpát-medencébe.


 

3/a. ábra. A tusnádi Nimród tamga az Orion csillagképet ábrázolja

 

 

 

3/b. ábra. A szombathelyi (savariai) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori Nimród tamga azt bizonyítja, hogy az Iseumban, vagy a közelében egy díszes terem szolgálta a hun-magyar őstiszteletet

 

 


3/c. ábra. Szentgyörgyvölgyi csupor a Nimród tamga immár értelem nélküli dísszé vált példányával, a mellette lévő függőleges hullámvonal a Tejút jele, azaz a csupor őrzi az eredeti ábrázolás szerkezetét: az Orion mellett ott kell lennie a Tejútnak is


 


3/d. ábra. Nimród tamga egy Czibor Imre által másolt tálról A függőleges vonalak száma még elmenne (a középső összeköti a fejet és a hímtagot), de vízszintes vonalakból elég lenne egy is


 

 

3/d. ábra. Az obi-ugorok Bolse Anyikovo-i szent ligetéből előkerült (feltehetően szabírok által készített) ezüsttál hátoldalára karcolt jelenet alatt megtaláljuk a Nimród tamgát is

 

 

Az 551-ben író Jordanes pedig azt tarja: az ekkor a pontusi tenger felett élő szabírok egyszer már jártak a Kárpát-medencében. S ez az "egyszer" Atilla idejében volt, ezért is viselte Csaba királyfi a rá bízott szabírok nevét méltóságnévként és személynévként. Jordanest igazolja a Tarih-i Üngürüsz egyik adata is, mely szerint "amikor (az első visszatérők) abba a tartományba (a Kárpát-medencébe) érkeztek, látták, hogy ... az ő nyelvükön beszélnek". Azaz a Csigle-mezején védelemre berendezkedett szabír-hunok (székelyek) megőrizték a nyelvüket Csaba királyfi seregeinek visszatéréséig.


 

 

 

 

4. ábra. Sztyeppi és dunai bolgár Nimród-tamgák

 

 

Ennek az első visszatérésnek az időpontját a Tarih-i Üngürüsz (Magvető, Bp., 1982/38) elbeszélése jól azonosíthatóvá teszi. A TÜ szerint ugyanis Hunor népe előzőleg perzsa szövetségben hadat viselt Bizánc ellen, de ekkor támadás érte. Perzsia és Bizánc között 527 és 532, valamint 540 és 545 között dúlt háború. Ekkor a perzsa Kavád (488-531) és kaukázusi Madzsar várost alapító Kürosz (531-579) a heftalita Hun Birodalomnak adóztak s közös hadi vállalkozásokban is részt vehettek. Az ő nevük szerepel Keve és Keár alakban a magyar krónikák királylistáiban, miközben a török források azt állítják: Küroszról maradt reánk a Szent Korona (vö: Varga Géza: A magyarság jelképei, 1999/169!). A perzsák alárendeltségének a türkök támadása vetett véget, akik a Hun Birodalomban élő hunok és avarok egy részét a perzsa végekről Pannóniába szorították.

 

5. ábra. XII. századi magyar ezüstdénár Nimród tamgával, a hun dinasztia nemzetségjelével

 

 

A fentiek vitathatatlanná teszik, hogy a székelyek a hunok maradékai, a hun idők óta fennmaradt székely szájhagyomány valódi összefüggéseket őrzött meg, s a magyar krónikák a magyar őstörténet kitűnő forrásai.

 

Az 1. ábrán a tusnádi Vártető sziklájába vésett jelek láthatók. 


Balról a Tejútat (égigérő fát) ábrázoló, rovásjelekből alkotott Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) mondatjel. 


Jobbról pedig a Tejút mellett lévő Orion csillagképet ábrázoló jel, amelyet a hun dinasztia nemzetségjelként használt. E jel vízszintes vonala az Orion öve hármas csillagképnek felel meg. Ez a jel - eltorzulva, jelentését feledve - napjainkig megmaradt a magyar népművészetben.


Az egykori tusnádi vár területén lévő sziklába vésve arról tanúskodik ez a jel, hogy itt Csaba királyfi székelyeinek erődítménye állt. 


Ebből következően helyes Nagy János felismerése arról, hogy Csík volt a krónikáinkban emlegetett Csigle mezeje (a Csigle szó csak  a Csík téves olvasata). Csíkban egy korai székely állam létezett Attila halála után, amelynek a tusnádi szorost ellenőrző határerődjét képezte a tusnádi Vár.

 

 

 

 

6. ábra. Az Orion csillagkép, amelyben eleink az ősapjukat látták

 

 

A fenti Nimród tamgák (1. és 3-5. ábra) közepén szereplő, általában vízszintes, néha V alakú vonal az Orion öve néven emlegetett három csillagnak felel meg

 

 


7. ábra. A nikolsburgi ábécé "tprus" (tapar us "szabír ős") jele az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja, az ágak vége - szibériai mítoszok szerint - az égbolt terhe alatt görbült meg, Berze Nagy János népmesekutató írja, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az istennel


 


Jegyzet


(1) Kevés írott forrásunk van a Csaba királyfihoz kapcsolható időszakból, ám ez nem jelent teljes hiányt. Két adattal egészíthetjük ki az eddig ismerteket.


- Az írott adatok közé tartozik a nikolsburgi ábécé "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele, amelyet az akadémikus "tudomány" néhány képviselője akár a nikolsburgi ábécé meghamisítása árán is megpróbál félremagyarázni. Ez azt jelenti, hogy az 1400-as években a székelyek között és a magyar királyi udvarban is tényként kezelték a szabír-magyar azonosságot és számon tartották annak írott bizonyítékát, a "tprus" mondatjelet is.


- A másik, kevéssé ismert adat a tusnádi Vártető sziklájába vésett Úristen mondatjel és a Nimród tamga, amelyeket fent már említettünk. 

 

(2) A hunok az általában hangoztatottak szerint a Kr. utáni IV. század végén jelentek meg Európában. Fejedelmeik Mao-tun utódai voltak, amint az az óbolgár királylajstrom alapján megállapítható. Ez a királylista egy XV. századi cirill betűs, szláv kódexben maradt fenn. Hóman Bálint is hivatkozik rá a Hóman-Szekfű: Magyar történet I. kötet 49. oldalán. Omeljan Pritsak (1955) feltételezése és görög írók alapján ismerteti Mao-tun családfáját Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában című művében. E királylista egyik leírása szerint a Csabának megfelelő Irnik 108 évig élt. 


E 108 év említésének helyét e sorok írásakor nem találom, ám dolgozom rajta s amint sikerült tisztáznom a forrást, ide fogom illeszteni. (Amennyiben valamelyik kedves olvasóm gyorsabb lenne nálam és elküldené a helyes megfejtést, akkor azzal egy életre lekötelezne! Igaz egy öregember ilyesfajta ajánlata már nem nyomhat túl sokat a latban.) 

 

A Mao-tun-tól származó európai hun dinasztia legnagyobb uralkodója Etele (Attila), aki önállóan 445-től 453-ig uralkodott. A görög Priszkosz rétor beszámolója szerint már Etele idejében is voltak onogurok a hun birodalom népei között. Ezt megerősíti, hogy az Óg úr nevet rögzítő hieroglifikus szöveg már a római kori Savariában is előkerült, ebből származik az ogur népek megnevezése. Etele halála után birodalma felbomlott. A hunok egy része a Kárpát-medencében maradt (például a székelyek), másik csoportja a legkisebb fiú,  Irnik (azaz Csaba) vezetésével a Kaukázus vidékére költözött a hunjaival. 

 

A Fekete-tengertől északra fekvő területen ezzel egyidejűleg, az V. század közepe táján tűnt fel az onogur/szabír nép, akikről Jordanes elmondja, hogy ők az igazi hunok leszármazottai, akik egyszer már jártak a Kárpát-medencében. Irnik az Al-Duna és a Volga közötti területen lakó hun-utód népek vezetőjeként alapított birodalmat, amit a türkök által felszámolt heftalita Hun Birodalomból menekülő avarok hódítása szüntetett meg 568 körül. 

 

A következő században, 635 táján, Irnik egyik utóda, Kürt (Kurt, Kovrat) szabadította föl népét az avar uralom alól. Kovrat öt fiát név szerint ismerjük. 

 

Batbaján, a legidősebb fiú, az Azovi-tengertől keletre fekvő területen maradt népével, közöttük feltehetően a magyarság őseivel, akiket később Batbaján leszármazottja, Ügek fia Álmos vezetett a Kárpát-medencébe. 

 

Harmadik fia, Iszperik, szervezte meg az új (mai) Bolgárországot az Al-Dunánál. 

 

Negyedik fia, Küver (Kuber) 680 körül Pannóniába költözött népével. A Kárpát-medencébe érkezõ Küver eleinte békésen megfért az akkor még életerõs avar birodalom kagánjával. A kagán őt tette meg az országában lakó idegenek – köztük görög származásúak – helytartójává. Később azonban összekülönböztek, és ekkor Küver vezér, népének egy részével átkelt a Dunán, és délre vonult új hazát alapítani. A görögök ellen harcolva Thesszaloniké városát sikertelenül próbálta meg elfoglalni. Sohasem tért vissza az otthon maradottakhoz, amint a vele együtt kivonult - többnyire idegen ajkú - nép is ott maradt Görögországban. Küver eredeti ogur népének nagyobb része továbbra is avar uralom alatt maradt. Küver sorsa része „Csaba királyfi” sorsának, aki a székely monda és Kézai krónikája szerint népével Görögországba ment, de onnan nem tért vissza. 

 

A mondában Csaba Etele fiaként szerepel. A történeti források azonban nem tudnak Etele ilyen nevű fiáról. A Csaba név ugyanis a szabír népnév személynévi változata (méltóságnév) s csak azt jelzi, hogy ő volt a szabírok vezetője. Ennek megfelelően a Csaba nevet többen is viselhették, elsőként feltehetően Irnek. Küver vezér alakja szintén hozzájárult Csaba királyfi mítoszának kialakulásához. Ide tartozik még Zabergán "szabír kán, Csaba kán" neve is, aki Irán északi vidékein játszott szerepet. Ő lehetett az, aki 531 táján megkapta a hun anyától született Khoszró Anósirván iráni császártól a Szent Koronát. A különböző mítosztöredékek és Csaba hosszú életkora csak akkor válik érthetővé, ha Csaba királyfiban az Attila halála után önállóvá vált szabír népcsoport dinasztájának megszemélyesítését értjük.

 

 

 

 

 

Varga Géza

Új hozzászólás