Sunyi tetralógia 2.

Turi Török Tibor küldte be 2019. 07. 12., p - 20:47 időpontban

 

A következő nap – kicsit másnaposan – hűsöltünk a borospince leheletében. Az ajtóból sóhajszerűen érkező enyhülés szomjunkat és emlékezetünket egyre növelte.

– Neked az megvan, mikor átmentünk a tanárképzőbe Kovács barátunk ismerőséhez jókívánságokkal és száraz torokkal?

– A házaspárok szállására, mert a felesége szült – mondtam.

– Pontosan. Ott ittuk a szatmári szilvapálinkát műanyag fogmosó pohárból.

– Szerencsére nem akadt nagyobb!

– De volt is miből, mert öt literes fonott demizsonból töltötte.

– Sunyi, mi akkor nagyon eláztunk, de Kovács még inkább. Hazafelé váltva cipeltük, majd mikor már nem bírtuk, közösen húztuk és vontuk.

– Az volt a baj, hogy a Zöld Elefánt előtt megláttuk azt a hordágyszerű, hevenyészett hirdetőtáblát.

Német, és jobban orosz vendégekkel kezdett a sétálóutca megtelni. A napot eltakarták. A kis keresztutca felől enyhülést adó szél érkezett. Felváltva ereszkedtünk alá a pincébe borért, és pirospaprikával megszórt lilahagymás zsíros kenyérért.

– Ha nincs ott a tábla, lehet, hogy magára hagyjuk, mert mi is jól álltunk.

– Akkor nagyobb lelkifurdalással ülnénk itt, mert megfagyott volna.

– Hogy ugrált az a hülye a „hordágyon”! Alapban is nehéz volt, de úgy, ahogy verte magát a falaphoz!

– Le is gurult, vagy inkább zuhant. Istenem, mekkorát szólt a feje!

– Te, én nem tudtam nem röhögni, mikor beérve a kollégium előcsarnokába, a vaksötétből a neon világította helyiségbe, elkezdett röhögni, és hiányzott elől három foga. A dagadt portás a hasát fogta a nevetéstől és könnyei csordultak.

– Az a félnótás is csak röhögött, nem tudván, miről van szó. Akkor én óvatosan, halkan, nagy részvéttel, mint mikor anyával közlik frontharcos fiának elestét, mondtam:

– Kovács, nagy baj van, kitörött elől három fogad!

Mereven nézett rám, mint aki nem tudja, hogy egyáltalán lennie kell valamiknek a szájában. Vigyorogni kezdett, és ujjával turkálni kezdett benne.

– Le van szarva, Dzsinó, úgy is untam már itt ezeket! – és kivett egy letört darabkát, majd a számba akarta illeszteni. – Legyen valami szép rajtad is!

Másnap egyikünk szájába sem illett a megtalált fogszilánk…

Nagyon megharagudott. Hetekig még „szevasz” sem volt. Később, ha szóba került, ott hagyott minket. Állítása szerint készakarva borítottuk le, mert ő szolidan heverészett kiérdemelt riksáján…

 

                                                                                                        Turi Török Tibor

Új hozzászólás