A szabadságharc utolsó győztes csatája

Cabe Ferrant küldte be 2019. 07. 12., p - 16:54 időpontban

Azt talán mindenki tudja, hogy az 1848-49-es szabadságharc első csatáját Pákozd és Sukoró között vívta a magyar honvédsereg, Jellasics horvát bán csapatai ellen. Azt viszont már talán kevesebben, hogy a szabadságharc utolsó győztes csatáját is a - nem annyira - derék horvát bánnak „köszönhetjük.”

A hegyesi csata 1849. július 14-én három település: Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy határánál zajlott. A helyiek gyakran feketicsi csatáról beszélnek, nem is jogtalanul, hiszen a küzdelem színhelye valóban Bácsfeketehegyhez esett a legközelebb. A történelemkönyvekben viszont (kis)hegyesi csataként emlegetik a magyar történelem eme dicsőséges eseményét.

„Midőn Vetter június közepén a magyar déli sereg élére állott, a bács-bánsági seregrészeken kívül a szintén a délvidékre rendelt Kmethy-hadosztálynak, valamint az oroszok elől visszahúzódott Wisocki-hadtestnek is parancsnoksága alá kellett volna lépnie; ámde ez utóbbi később a Perczel alatt Cegléd táján alakuló tartaléksereghez csatoltatván, Vetternek a Jellacsics ellen tervezett támadó művelethez csupán csak a Pereczy-dandárral erősbödött s Guyon parancsnoksága alatt álló IV. hadtest és Kmethy hadosztálya állott rendelkezésre.” - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme.

Az 1849. évi délvidéki hadmozdulatok eredeti célja a Bácska megszerzése és birtoklása volt. A császáriak oldalán Josip Jellasics horvát bán a nyár elején sorra aratta győzelmeit. Guyon Richárd június végén indul el a császári sereg ellen. Július 8-án ver tábort a serege Kishegyes, Szeghegy és Feketehegy között. Célja, hogy egyesüljön a közeledő Kmety György tábornok hadosztályával. Mikor Jellasics értesült Guyon hadmozdulatairól július 12-én, seregével átlépte a Ferenc-csatornát. Gyors meneteléssel július 13-án éjfélre Feketehegy alá ér. Nem sokat habozott, azonnal támadt, először a bal-, majd a jobb szárnyon. A császári sereg mintegy 12-13 ezer katonából állt, 79 ágyúval felszerelve. Guyon 7-8 ezer fős seregének ezzel szemben mindössze 40 ágyúja volt.

A magyar sereget váratlanul érte a támadás, váltakozó hadiszerencsével folyt az ütközet, amikor Peretzi Mihály ezredes jelentős tűzerővel támadást indított a jobbszárnyon. Ez megingatta Jellasicsot, a császári csapatok megkezdték a visszavonulást. Guyon nyomban parancsot adott az ellenség üldözésére és azt sebtében elfoglalt verbászi állásából is kiverve kiszorította Bácskából. Az osztrák félnek 684 halottja és sebesültje volt, míg a magyarok vesztesége 81 halott és 141 sebesült. A magyarok kezére került két 12 fontos ágyú és mintegy 200 foglyot is ejtettek.

„A hegyesi vereség a bánnak összes eddigi sikereit egy csapással tönkretette s miután utóbbi attól tartott, hogy a magyarok vert hadát nyomon követni fogják, már július 15-én hajnalban megkezdte serege zömével a további visszavonulást, illetőleg átkelést a Duna jobbpartjára. (…)
 
Guyon a hegyesi csata után a kellőszámú lovasság és tüzérség hiányában a bán visszavonuló seregét csakis a csatornáig üldözte. ” - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme.

Forrás: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme; Feketehegy.blogspot.com; Wikipédia; Ertektar.rs
Kép: Theodore Breidwieser festménye (Csak illusztráció)

Új hozzászólás