A második mohácsi csata

Cabe Ferrant küldte be 2019. 08. 12., h - 18:25 időpontban

Csaknem napra pontosan 161 évvel a gyászos emlékezetű mohácsi csata után, 1687 augusztus 12-én vívták meg a második mohácsi csatát. Emlegetik az ütközetet még nagyharsányi csata, Szársomlyó hegyi csata, vagy villányi csata néven is. De a lényeg ez esetben tán nem a csata pontos megnevezése, hanem az, hogy ezúttal a keresztény erők győzedelmeskedtek.

Valójában mind a négy elnevezés helyes, hiszen az összecsapás Villány határában, a Szársomlyó (Harsányi-hegy) lejtőin zajlott, közel az első mohácsi csata helyszínéhez, melyet a törökök csak, mint a „szerencse mezejét” emlegették.

Az erőviszonyok ezúttal sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak, mint hajdan. Ezúttal Szulejmán nagyvezír hatvanezres seregével szemben mintegy ötvenezres, sokkal szervezettebb keresztény haderő állt szemben. A Lotaringiai Károly, Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő vezette soknemzetiségű had előnyét még az is fokozta, hogy a török sereg jó része frissen összeszedett irreguláris erő volt.

A két haderő végül a Dráva menti mocsaras területeknél találkozott egymással. Az ingoványon átvezető hosszú fahíd - akad forrás, ahol nyolc kilométeresként emlegetik - két oldaláról egy darabig méregették egymást, de senkinek sem akaródzott megkockáztatni az átkelést. Végül a keresztény vezérek úgy döntöttek, egy színlelt visszavonulással próbálnak „kedvet csinálni” a töröknek a támadáshoz.

A trükk bejött. A nagyvezír támadást vezényelt. De a Miksa Emánuel vezetése alatt álló katonák visszaverték a támadókat…

„(…)délután 3 óra tájban, Szulejmán pasa is erélyesebb fellépésre, illetve a támadásnak az ellenség balszárnya és oldala ellen való erőteljes folytatására határozta el magát, mi célból a sáncozatban levő janicsárok egy részének parancsot adott, hogy a bozótoktól kísért Karasica mentén fedve nyomuljon előre s a jobbszárnyon levő lovassággal összeköttetésbe lépve, azzal együtt igyekezzék a ellenség oldalába és hátába kerülni.

Károly herceg a bajor vezérekkel egyetértve az elhatározott támadás végrehajtására következőleg intézkedett: Badeni Lajos őrgrófnak a maga lovas csoportjával és a 23 lovas századra emelt Piccolomini dandárral az ellenséges jobb szárnyat kellett megtámadnia, vagy legalább is annak további előretörését megakadályoznia. Ezalatt a csapatok többi részének az elsáncolásban levő törököket kellett megtámadnia; és pedig előre rendeltetett: Savoyai Jenő herceg 5 lovas ezreddel a török elsáncolás bal-, a két lovas ezredből álló Rabutin dandár az elsáncolás jobb szárnya s végül az első harcvonal összes gyalogsága Steinau és Wallis tábornokok parancsnoksága alatt az elsáncolás közepe felé. Az elrendelt támadást Badeni Lajos őrgróf szerencsésen vezette be azáltal, hogy a szemben álló szpahikat az azok támogatására előrendelt gyalogságra vetette vissza. Közben a Savoyai Jenő és Rabutin-dandárok hirtelen rohammal puskalövésnyire közelítették meg a török elsáncolásnak számukra kijelölt részeit és ott az ellenség heves ágyú- és puskatüze dacára mindaddig kitartottak, míg a gyalogság is egy vonalba jutott velük s ekkor Miksa Emánuel általános rohamot parancsolt. Most aztán a gyalogság ellenállhatatlan erővel rohanta meg a törökök arcvonalban levő sáncait s azokon keresztül hatolva, hamarosan legyűrte a kétségbeesetten védekező janicsárokat, s egyúttal a lövegeket is hatalmába kerítette. Ugyanekkor Savoyai Jenő dandára jobbról, Rabutiné pedig balról szintén benyomultak a törökök erődített állásába s ezzel a csata sorsa el volt döntve, mert a török lovasság a további ellenállással felhagyva, lóhalálában hagyta el a csatateret, a magára maradt gyalogság pedig részben lekaszaboltatott, részben a Karasica mocsaraiba és a közeli erdőkbe szoríttatott.” - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme.

„Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fulladtak, körülbelül hétezer törököt pedig a mozgékony magyar csapatok fogtak el. A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A diadal teljes kiaknázását (Nándorfehérvár visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg.” - Wikipédia

A kudarc nem is csak az elesettek száma miatt volt jelentős a törökök számára, hanem, mert a keresztény seregnek csak egy része verte meg őket. A csatát szinte teljes egészében a Savoyai Jenő vezette balszárny vívta meg és még ez elég volt ahhoz, hogy elsöpörje a muszlim hadat.

A második mohácsi csata
Kép: Bádeni Lajos őrgróf és Lotaringiai Károly herceg a nagyharsányi csatában. (Wilhelm Camphausen festménye, 19. század)

 

Forrás: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme; Wikipédia; Tarján M. Tamás: Győzelem a második mohácsi csatában.

Új hozzászólás