Antropomorf "Ten úr" mondatjel a 4000 éves BMAC kultúrából

Varga Géza küldte be 2019. 08. 13., k - 22:50 időpontban

A Baktria-Margiana Archaeological Complex (röviden BMAC, más néven Oxus civilizáció) egy Kr. e. 2400–1600 között virágzott bronzkori közép-ázsiai civilizáció régészeti elnevezése. A BMAC kultúrát letelepült népesség hozta létre, amely búzát és árpát termelt s öntözte a földjeit. A fazekastermékek alapján kölcsönhatásban voltak az északabbra elterülő Andronovo kultúra nomádjaival. Tőlük délkeletre alakult ki az indusvölgyi, délre az elámi, délnyugatra pedig a sumér-akkád és hatti civilizáció, ami a számunkra azért fontos, mert mindegyik használt magyargyanús jeleket


 

 

1. ábra. A BMAC kultúra 4000 éves antropomorf sar Ten (mai magyarsággal: Ten úr) mondatjele (balra) és a tusnádi Vártető hun kori sar ős ten (mai magyarsággal úristen) mondatjele ugyanannak a több évezredes sztyeppi jelhagyománynak a képviselője


 

E cikkben a jellegzetes BMAC idol értelmét tárjuk fel a magyar hieroglif írás segítségével (1. ábra). Ezen ábrázolás és párhuzamai egy északra és a Kárpát-medencébe vezető útvonalat is felvázolnak, amely hozzájárulhat a magyarság és etnokulturális rokonai történetének tisztázásához. A hasonló leletek sorozatának leírása lehetővé teszi a rajtuk lévő jelek hangzósítását, vagyis a nyelv egyre pontosabb azonosítását. Az eddigiek alapján ez a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv.

 

 

 

2. ábra. A kiszombori honfoglalás kori vereten ábrázolt "sámánok" alakja ugyanezt a sar Ten (mai magyarsággal: Ten úr) mondatot rögzíti


 


3. ábra. A permi kultúra bronzöntvénye (a kultúra vége egyidejű a hunok megjelenésével)


 


4. ábra. Hakaszföldi sziklarajz a bojári sziklákról, a mondatjelben a ten helyett az ős szó szerepel, az olvasata alulról fölfelé sar ős (mai magyarsággal ősúr


 

 

5. ábra. Öntőminta egy hasonló antropomorf alakkal Beltikova és Sztojanov komi földet ismertető kötetéből, a Dumnoj hegyi leletek közül


 


6. ábra. A krími szkíta korona Isten szójele azt tanúsítja, hogy a szkíták megőrizték eleik jeleit és szavait

 

 

A Sarianidi által az 1970-es évek végétől folytatott ásatások számos helyszínen, például Namazga-tepe (kormányzati központ), Altyn-tepe (másodlagos főváros), Delbarjin, a Dashly oázis, Toholok 21, Gonur tepe, Kelleli, Sapelli és Djarkutan területén vezettek eredményre. Több monumentális város- és épületszerkezetet tártak fel, lenyűgöző falakkal és kapukkal.

 

Egyes szerzők feltételezik, hogy ez a városokat építő népesség a sztyeppéről származik s innen dél-iráni és indiai területek felé tájékozódott, ám közben elkeveredvén a helyben talált lakossággal, egy magasan fejlett civilizációt teremtett. A nyelvükről azt feltételezik, hogy proto-indo-iráni, ám erről nem sikerült bizonyítékot találnom. Talán, mert ilyen bizonyíték nincs is.


Léteznek ugyanakkor a fentebb bemutatott, jól elolvasható írásemlékek, amelyek a magyar nyelvről és a mai napig használt székely írás elődjéről, a magyar hieroglif írásról tájékoztatnak. Az idolokon a sarős és ten szójelek fordulnak elő, amelyek már a kőkorban megtalálhatók a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. A kőkori ősvallás jelkészletéhez tartoztak s ma is szerepelnek a székely írás jelkészletében. Az ősírás tankönyvszerű leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben találja meg az olvasó.


 

 

7. ábra. A székely írás "s" (sar, sarok), "us" (ős) és "nt" (ten) jele 

 

 

Nyelvészeti megfontolások


Fentebb azt mondtuk, hogy e mondatjelek a magyar nyelvről árulkodnak. Illik ehhez hozzátenni, hogy ezt a tanulságot kevés adat alapján vontuk le. Ez elvileg lehetőséget ad a későbbi pontosításra, azonban nem gondoljuk, hogy bármelyik másik nyelv és írás ismerői ennél sokkal többet tudnak kihámozni e jelekből.  


A magyar nyelv történetére vonatkozó megállapítások:


Az eddigiek alapján ezt és az ehhez hasonló hieroglifikus mondatjeleket általában alulról felfelé kell olvasni. Így olvasva az 1. ábrán lévő BMAC idol sar Ten (úr Ten) alakban olvasható. Ez emlékeztet egy korai szórendre, amely az úristen szavunkban is fennmaradt. Egykor ugyanis az úr jelző megelőzte az Isten nevét. Ma már az úr jelző a jelzett név mögé kerül és például engem is Varga úrnak szólítanak a hivatalos levelekben. 

 

 

 

8. ábra. A hegyen álló világoszlop ábrázolása a honfoglalás kori karosi tarsolylemezről, az alsó részéből lett az "s" (sar/sarok), a felső részéből pedig az "sz" (szár) hieroglifa (balra), a székely írás "zászlós s" betűje (középen) és "sz" (szár) jele (jobbra)

 

 

Ismételten tapasztaljuk, hogy a sar, vagy a szár szójelek helyett - ha értelmes olvasathoz szeretnénk jutni - az úr szót kell beillesztenünk az olvasatba. Ez az úr szavunk sár/szár-ból való kialakulásáról és egy valaha volt jelhasadásról tanúskodik. Az eredeti jel a hegyen álló égig érő fát ábrázolta olyanformán, ahogyan az a honfoglalás kori leleteken is megtalálható (alul a sar, felül a szár jellel, 7. és 8. ábra). Ez a jel a sarok hegyén álló égig érő fa szárát ábrázolta. A jelhasadás után a hegyábrázolásból lett az "s" (sar/sarok), a szár ábrázolásából pedig az "sz" (szár) rovásbetű. A székely "zászlós s" betű megőrizte az eredeti szójel mindkét elemét. 


A fentebb bemutatott idolokban vagy a sar ten, vagy az ős ten  alak szerepel. A sar "úr" és az ős hieroglifa egy Kr. e. 4000 tájáról származó Amur menti sziklarajzon, a szkíta koronán és a tusnádi hun ligatúrában is együttesen jelenik meg, ami arra utal, hogy az isten és az úristen összetételek is a szkíta-hun őstörténet mélységeiből származhatnak. 

 

 

 

 

 

 

Bmac idol

Új hozzászólás