Most éljük a régi szép időket

Turi Török Tibor küldte be 2019. 09. 10., k - 18:36 időpontban

 

Ha most éljük a „régi szép időket”, akkor mért mondjuk unos-untalan, hogy egyszer majd élni fogunk. A rossznak ítélt jelen az idő lovára ülve már nem önmaga, mert messziről mást mutat. Akkor melyik az igaz, melyik a talmi? Amit a jelenben a kezedben foghatsz, láthatod, szagolhatod, esetleg hallhatod, az idővel szebb lesz, illatosabb és fülbemászóbb. A dolgok megítélése akkor, a változó tapasztalatok miatt, nem lehet abszolút, mert függ a megfigyelés idejétől. Lehetséges, hogy ami körülvesz, az nem ugyanaz, mint az agyban elrakott és később elővett változat?

Az átélés a mában félig sütött, fűszerezetlen menzai kotyvalék ahhoz képest, ahogy majd idő múltával, önmagától visszakéredzkedve a sütőbe, és borssal, sóval meghintetve, ínycsiklandozóvá, lukulluszi finomsággá lesz.

Mi ezt tudhatjuk a jelenben, és ezért ácsingózunk délibábos jövőnk felé, hivvén, hogy bármennyire is jó a mában, jobb lesz a jövőben.

A mánk úgy lesz múltunk, hogy belecsöppenünk a jövőnkbe, de akkor az is ma lesz, és menekülnénk tőle a következő időrendbe.

Ki érti ezt?!

Én talán igen: mert mindhárom idősor nagyszerű, ugyanis a múlt eleve szép a jelenben (megszépült), a jövőből tekintve a következő szépséges múlt a ma, a jövő viszont vitán felül van, ha elolvastátok kezdő soraimat.

 

 

Epilógus

 

Most őszinte leszek!

Én sem értem, és senki sem. Ez olyan, mint a lét elemzése, mely a megismerés határa, agyunk örökre zárt sorompója. Másik felére kerülni öt érzékszervünkkel lehetetlen. Talán mikor a bakter, vagyis a kaszás felnyitja a túlvilági sorompót, megkapjuk a választ.

Onnét még levél nem érkezett, hogy immáron felnyissa e világhoz idomított szemünket, és hogy pontot tegyen a mondat végére

 

                                                                                                                 Turi Török Tibor

Új hozzászólás