Lent – fent

Turi Török Tibor küldte be 2019. 10. 31., cs - 20:22 időpontban

 

– Háromféle ember van – közli barátom. – Mondd nekik, hogy: „Egyszer lent, egyszer lent…”

1. Amelyik nevet, bele tud röhögni a Sátán képébe, nem kéri számon a Gondviseléstől, mit hiába is remélt. Egyezséget kötött önmagával, s a világgal: ne adjunk, és ne is kérjünk. Értünk nyúló kezekbe ne reménykedjünk. Paroláról nem véli, hogy csak késik, tudja, soha nem volt, és nem is érkezik. Utópia a puha kéz, a meleg ölelés. De nevetni is tud rajta, mert megtanulta, hogy a fátum hamiskártyás. Nevet e sommás bölcselet fonákján, és nála még van esély arra, hogy jólesőn megállapítsa: de szép a nyelvünk, hiszen a lent, illetve a fent is erősíti szavaink egyediségét, mikor is szinte azonos szóalakkal ellentétes fogalmakat fejezünk ki (pld.: Igaz-gaz, alázat-gyalázat, öröm-üröm stb.).

2. Ki csak tudomásul veszi, talán még hümmög is hozzá, az értheti a szójátékot, de fájó mélységét, élcét csak messziről szemléli. Sápkóros ingereket generál benne. Maga falait felépítette, az övé, mást nem enged közelébe, így a balsors áldozatait sem.

3. És most következik a leborzasztóbbja:

„Egyszer lent, egyszer fent, így kell mondani, rosszul tudod!” – Na, ezek a REMÉNYTELENEK…

 

                                                                                                                            Turi Török Tibor

Új hozzászólás