Mit jelent ma az, hogy MAGYAR?!

HungaryFirst küldte be 2019. 11. 12., k - 06:24 időpontban

(...) a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye akkoriban az volt, hogy a magyar nyelv ősnyelv, s például az ókori nagy nyelvek (és nyomokban a mai európai nyelvek is) a magyar nyelvnek csupán „leány-nyelvei”, vagyis különbözőképpen romlott változatai. Még a romlás okát is megmagyarázza a szótár előszavának írója. (...) 

MAGYAR (5)

(szöveggyűjtemény, 64 „szellemi vármegye”; /majdnem/ elemzői dolgozat)

                                   „Isten, áldd meg a magyart

                                   Jó kedvvel, bőséggel, …”

                 (Kölcsey Ferenc: Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból; 1823.)

Ki az a „magyar”, miféle ember az a magyar, akire Isten áldását kéri a költő, Kölcsey Ferenc (éppen 190 éve!)? Miért kéne épp a magyart megáldania a Mindenhatónak? Mi az, hogy MAGYAR?! Mi az, hogy magyarság, magyar nép, magyar nemzet, magyar ősvallás, magyar nyelv és kultúra? Nehéz kérdések; megéri „körbejárni” a témát, hogy megértsük: vajon mi indíthatta Kölcseyt élete fő műve – nemzeti imádságunk – első sorára, épp erre a fogalmazásra? Az ő ezzel kapcsolatos gondolatait és érzelmeit – feljegyzések hiányában – nem tudjuk azonosítani. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – érdemes számba venni, hogy miként látják e kérdést a „téma” többé-kevésbé avatott, ihletett ismerői, különböző korokból, eltérő földrajzi és szellemi területekről. A tárgyi – hellyel-közzel új – ismeretek, nézetek összesítése és kiértékelése nyomán, reményeink szerint, kialakulhat e bonyolult, kényes témában is egy helytálló, nagy vonalaiban egyértelmű összkép. Ennek birtokában pedig mindenki kialakíthatja saját használatára a számára megfelelő, valamilyen minőségű fogalom-tartalmat; tudomást szerezhet arról, hogy mi az az etnikai, illetve politikai nemzet, amelynek tagja a „magyar”. Sőt, az is kiderülhet, miféle gondok származhatnak egy esetleges pontatlan fogalmazásból, hanyag, netán rontó szándékú, elferdített fogalomhasználatból...

Amennyiben számos olvasóban az az érzés támad, sőt, meg is fogalmazódik, hogy „hát mi nem ezt tanultuk/tanuljuk az iskolában!”, tekintsék jogosnak megállapításukat és kapcsolódó érzelmeiket!

Itt kell rögzítenünk, hogy az embernek két döntéshozó szerve van: az agya és a szíve. És hasznos lehet, ha felidézzük Heinrich Schliemann kiváló német üzletember és – szívére hallgató – ásató amatőr régész történetét. Ő – Trója (1870.) és Mükéné (1895.) újra-felfedezője és kiásatója – a kiváló példa arra, hogy szájhagyományból fakadó, regének minősített történetnek (Homérosz: Iliász) is lehet valós alapja. És ami jelenleg még nem bizonyított, az holnapra-holnaputánra kézenfekvő, általános ismeretté válhat... Könnyen lehet, hogy a „szív igazsága” magyar ügyekben is hamarosan megjelenik, mint az „agy igazsága”. („A bizonyíték nemléte nem a nemlét bizonyítéka” – szól egy ide illő, a jelen állapotot olykor jellemző, de a jövőre mindenképpen reményt adó alapbölcsesség.)

Lássuk a meghatározó gondolatokat, szemléletmódokat!

1./ „(...) Mikor fordul egy nép kórjóslata aggasztóra? Amikor természetes szaporodása megáll, mondja a statisztikus. Amikor közügyei nem érdeklik többet, mondja az államférfi. Amikor szabadságáért gyáva fegyvert fogni, mondja a szabadsághős. Amikor a múltját elveszíti, tesszük hozzá mi.

Hát el lehet a múltat is veszíteni? Nem őrzi meg azt az írott emlékezet: a történelem? Valamit megőriz, csak mit? Adatokat nagyon sokféleképpen lehet csoportosítani. Följegyezhetnek rólam száz igaz tényt, s egy ellenségem mégis a leghazugabb élettörténetet készíti belőle. Egy néppel is meg lehet ezt tenni. Mert egy néphez is sok múlt fabrikálható – de csak egy az, amelyik hozzátartozik; amelyikből ösztönzést, tanulságot és lelket meríthet. Jaj neki, ha ebből kiforgatják! (...)

Egy ellenséges, idegen természetből fakadó líra, (…) amely nekünk csinál magunk ellen múltat, bizonyára halálos méreg. S alig kétséges, hogy a magyar múlt az utolsó két évtizedben ilyen líra zsákmánya lett. (...)”

                                   (Németh László: Kisebbségben, II. kötet; Kiforgatnak a múltunkból;                                       Magyar Élet kiadása, Budapest, 1942./!/; 179. oldal)

2./ MEGTÉVESZTÉS

a./ „(...) A háború teljes művészete a megtévesztésen alapul. (…) A háborúban a legjobb politika: sértetlenül elfoglalni az államot; a megsemmisítése csak egy kényszermegoldás. (...)”

                 (Szun Ce /kínai stratéga/ - idézi Gazdag István /Demokrata, 2010.09.01./)

b./ „(...) Azé az agy és a gondolkodás, aki megtévesztéssel, félretájékoztatással megműveli. (…)”

                 (Drábik János: A Bilderberg csoporttól a világválságokon át a háborúkig;

                 /internetről/, 2010. június)

//Ez és az előző idézet jelzi, miért ismeretlenek számunkra saját – magyar – történelmünk, kultúránk igen fontos adatai, ismérvei – a szerk.: LHA//

3./ MEGTÉVESZTŐ HABSBURG-HATÁS

a./ „(...) A dalai láma is 'nagy múltú nemzetként' gondol ránk. (...)

Több minden utal arra, hogy igaza van a dalai lámának. Egy szóbeli közlésen alapuló írásra sikerült ezzel kapcsolatban rábukkannom. Amit, persze, hiteltelennek is lehet tartani, de a teljesség kedvéért meg kell említeni. Drechsler, 1910-től temesvári főrabbi, 96 esztendős korában kijelentette, hogy 'ti, magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén, a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket.' (...)”

                                   (Bunyevácz Zsuzsa: Az Új Világrend tízparancsolata – avagy a Szent Grál elrablása?; Alexandra Kiadó, Pécs, 2009.; 479-480. oldal)

b./ „(...) Mario Alinei, a nemzetközi tekintéllyel rendelkező nyelvész, az Utrechti Egyetem emeritus professzora (…) 2008 augusztusában a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusához intézett levelében a következőket írta:

'A magyar embereket tanulmányaim révén ismertem meg, és megdöbbentett kreativitásuk, intelligenciájuk, valamint különleges képességeik, amelyek ugyancsak tükröződnek nyelvükben és kultúrájukban. (…) Nincs kétségem afelől, hogy (…) a magyarokat el fogják ismerni, mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit.'

A megnevezett tudós kutatók bebizonyították, hogy kellő felkészültséggel MAGYARUL szólalnak meg az ősi kövek, piramisok és írásos emlékek. Tudományos igénnyel megírt könyveiket, tanulmányaikat vagy meg kell cáfolni, vagy el kell fogadni. Lejárt annak a hamisításnak az ideje, amely hamisítás azzal kezdődött, hogy a bécsi kancellária 1821-ben utasítást adott az osztrák történészeknek: írjanak olyan őstörténetet a magyaroknak, amelyre nem lehetnek büszkék. (…)

Egy nemzet életfája annál erősebb, minél mélyebbek a gyökerei. Magyarként nagyon fontos a számomra, hogy egy több ezer éves múlttal rendelkező, nagy kultúrájú ősi nép késői utóda lehetek.

Mi volt a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye a magyar nyelvről a kiegyezést megelőzően? Az MTA 1860-ban kiadott szótárából ez világosan kiderül.

Ez az úgynevezett 'Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára', amelynek az előkészítésében Vörösmarty Mihály is részt vett. E szótárban olvashatjuk, a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos véleménye akkoriban az volt, hogy a magyar nyelv ősnyelv, s például az ókori nagy nyelvek (és nyomokban a mai európai nyelvek is) a magyar nyelvnek csupán „leány-nyelvei”, vagyis különbözőképpen romlott változatai. Még a romlás okát is megmagyarázza a szótár előszavának írója. (...)

Amikor a Habsburg uralkodóház kezdeményezésére bekövetkezett a fordulat, a magyar nyelvészeket és történészeket elbocsátották az MTA vezető tisztségeiből és helyettük németeket hoztak. Több olyan volt közöttük, aki akkor kezdett magyarul tanulni, amikor már a magyar nyelv teljhatalmú nyelvésze volt az MTA-nál. Az egyik – Paul Hunsdorfer – már mint magyar tudós elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyűjtött magyar rovásírásos emlékeket. Sőt, egyes német tudósok már a XVIII. században történelem nélküli népnek minősítették a magyarokat.

Bajcsy-Zsilinszky Endre a börtönben írta 'Legrégibb nyelv a magyar' című könyvét. A székely Szabédy Lászlót, miután megjelent a latin és a magyar nyelv mély azonosságát részletesen feltáró 'A magyar nyelv őstörténete' című munkája, az 1970-es években öngyilkosságba kergették.

Komoly nyelvtudósok hozzáfogtak a magyar nyelv megtanulásának Nyugaton is. Ők már tudják, hogy az ősi MAGYAR nyelv az ALAP-nyelv. (...)”

                                                                      (Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                      Gold Book Kft., 2012.; 99-101. oldal)

4./ „(...) A legfontosabb tanulság, hogy tanulni kell, újra és újra tanulni és tanítani. Nem szabad hagynunk, hogy szellemi és erkölcsi aljanép határozza meg a saját 'ízlése' szerint az értékeket! Mert ez nemcsak a magyarság ellen való gyalázatos és alattomos háború, hanem a világ tájékozatlan és védtelen embereit veszélyezteti. És ez a veszély már nagyon gyakran valódi életveszély! (...)

Mind több jel, bizonyítéknak vehető lelet, ok-okozati összefüggés mutat arra, hogy a magyarság eleit a Kárpát-medence ősnépeként tartsuk számon. Ezt nemcsak mi sejtjük, tudjuk, hanem a köröttünk lévő kisebb népek is, akiknek nincs kikutatott őstörténetük, és történelmük is szorosan összefügg a magyar történelemmel. (…) Engels azt írta, hogy a köröttünk élő kis népek a magyaroknak köszönhetik a létüket. Ha a magyarság rettentő áldozattal nem fogja föl a török hódító törekvéseit, akkor ezek a kis népek, nemcsak délen, de itt körben zömmel felmorzsolódtak volna, beleolvadva a törökségbe.

Már László Gyula /régész-történész – a szerk.: LHA/ is utalt arra, hogy népek mozgása nemcsak keletről nyugatra történt, még ha ez volt is olykor a fő mozgási irány, hanem szétrajzások is voltak. Ő közölte velem szóban, több alkalommal is, hogy ha honfoglalásról vagy honvisszafoglalásról beszélünk, akkor ezt nem szabad Árpádra és népére szűkíteni. Ő maga mintegy hét (7) honfoglalásról tud, azaz fogalmazzunk így: nemzeti „fészekrakásról”. És itt kell a MAGYAR kifejezést, szót, népnevet kissé körbe járni.

Egyedülien a magyar nyelv az, amely a saját népnevét fontos kifejezésként is használja: magyaráz, magyarul, magyarán. A magyaráz leginkább az „értelmez” jelentésnek felel meg, de nem azonos vele! Annál sokkal több! A „majd én megmagyarázom”„magyarán mondom, hogy értsd” vagy a „nem értesz magyarul?!” stb. olykor kissé fenyegető árnyalattal kimondott gondolatok is arra utalnak, hogy sokkal többről van szó, mint egyszerű értelmezésről. Ugyanis szinte kizárólag a magyar szavak értelmezéséről beszélünk ilyenkor! (...)”

                 (Kiss Dénes: A titokzatos ősnyelv; Magyarságtudományi Füzetek,      Kisenciklopédia 6.; kiadja a Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely;    Budapest, 2010., 59. oldal)

5./ „(...) Noha a 2010-es választás példátlan eredménye éppen arra a reményre épült, hogy a 'háború a nemzet ellen' véget ér, vagy legalábbis enyhül, most mégis mást kell megtapasztalnunk. Hogy a háború a nemzet ellen most is zajlik, annak egyik megrendítő bizonyítéka az, hogy az a három megbecsült személy, aki a 'Háború a nemzet ellen' című filmben is szerepel, és államtitkárként bekerült a második Orbán-kormányba, másfél év elteltével ki is került onnan. És ennél is nagyobb dráma, hogy a jelek szerint a magyar nemzet nevű emberi közösség még abban a helyzetben sincs, hogy egyáltalán elbeszélje ezt a súlyos tényt. Márpedig amelyik emberi közösség képtelen elbeszélni a helyzetét, és képtelen megbeszélni a teendőit, az cselekvésképtelenné, következésképp kiszolgáltatottá válik. És éppen ennek a kiszolgáltatottságnak lehetünk tanúi ma is. Ahogyan a filmben felcsendülő csodálatos magyar népdal szövege mondja: 'Vezettessed magadat, szembekötve, vakon, elfajult testvéridtűl csinált hamis ál-utakon'. És ez a (MAGYAR) ember tragédiája! Minden kudarc, ami az elmúlt évszázadok során érte és mostanában éri a magyarságot, ebből származik. Így aztán a lényeget illetően nem olyan nagyon bonyolult a sikeres nemzetstratégia felvázolása. Arra van szükség 'csupán', hogy NE vezettessük szembekötve magunkat. Ezt kimondani valóban egyszerű és könnyű, ám nincs nehezebb feladat, mint ennek a megvalósítása. Még sincs más kiút. (…)

Biztos, hogy a maradék magyarság számára nincs más kiút, csak a lelki, erkölcsi, szellemi … megújulás? Nem, nem megújulás, hanem 'VISSZARÉGIESÜLÉS'. (…) A HAGYOMÁNY, KÖZÖSSÉG, ÁLDOZAT 'szentháromsága' nyithatja meg az utat a magyarság előtt arra, hogy valóban képesek legyünk e lejtőről történő visszafordulásra. A hagyományhoz, az ősi megtartó erőhöz kellene újra folyamodnunk segítségért. Valóságos emberi közösség csak erre épülhet. És végül: az áldozat minden emberi mű legmélyebb értelme. (…)

 Kész tudások nincsenek. Újra kell tanulni egész történelmünket. Roppant munka lesz, de nincs más 'kigázolás'. (...)”

                                    (Bogár László: Háború a nemzet ellen; „És mégis élünk...” sorozat,

                                   XIII. kötet; Bevezetés; Kairosz Kiadó, 2012.; 5-7. oldal)

 6./ „(...) Minden információ, ami meghatározza a leendő új élet minőségét, ebben a parányi magban összpontosul. Ez az információhalmaz és energiamennyiség maga a TUDÁS. Az ÉLETHEZ szükséges minden információ, amely képes egy tökéletes létformát teremteni, ez a MAG tudása. Az ősi magyar nyelvben 'Mag-har'-ként nyilvánult meg a magyar kifejezés. Annyit jelentett, mint a tudást hordozó nép. Ennek a népnek a tudattalan tartományaiban benne lakozik az emberiség ősi tudásának teljessége. A megfelelő körülmények jelenléte esetén minden nehézség nélkül előhívható ez a tudás. (...)”

                                                     (Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom...,

                                                    Girardi Kft., Budapest, 2000.; 107. oldal)

7./ „(...) Unas fáraó szakkarai piramisfeliratai (…) tanúskodnak. Könyvünkben az óbirodalmi uralkodó Teremtőjéhez vezető túlvilági útját követjük. A Fohászok magyar nyelvű olvasata során kísérőivel, hányattatásával, a keresztúttal, a két-kör tanával, egyszóval az őskeresztény hittételekkel ismerkedünk meg.

A fizikai elmúlás /a fáraó/ számára nem volt azonos a megsemmisüléssel. A földi élet folytatásaként az arra érdemeseket a Nílus-partiak igazmondóvá, azaz magyarrá avatták. A 'csillagszoba lakó' Hunn Íjász már magyarként léphetett be az Élők birodalmába.

 A legelső piramisfeliratok /kb. 4000 évvel ezelőttről!!! – a szerk.: LHA/ tanúsága szerint nyelvünk ősén megszólaló király üzenete így hangzik: magyarnak nem születni, magyarnak lenni kell... (…)

                                    (Borbola János: Csillagszoba

                                   /Út a szakkarai piramisfeliratok magyar nyelvű olvasatához/;

                                   Írástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 2004., hátsó borítószöveg)

8./              „(...) Mit vétettem és mit akarnak?

                 Hiszen én mindent elhagyok,

                 Dalt, életet és dicsőséget.

                 De az igaz: az én vagyok,

                 De a magyar: az én vagyok. (...)”

                                    (Ady Endre: Egy harci Jézus-Mária;

                                   /'A téli Magyarország' ciklusból, 'Az Illés szekerén' (1908.) kötetből)

9./              „Sósabbak itt a könnyek

                 S a fájdalmak is mások.

                 Ezerszer Messiások

                 A magyar Messiások. (...)”

                                                     (Ady Endre: A magyar Messiások /Vér és arany, 1907./)

 10./            „Ős Napkelet olyannak álmodta,

                 Amilyen én vagyok:

                 Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,

                 Kegyetlennek, de ki elvérzik

                 Egy gondolaton.

                 Ős Napkelet ilyennek álmodta:

                 Merésznek, újnak,

                 Nemes, örök-nagy gyermeknek,

                 Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,

                 Nyugtalan vitéznek.

                 Egy szerencsétlen igaz isten

                 Fájdalmas, megpróbált remekének,

                 Nap fiának, magyarnak. (...)”

                                                    (Ady Endre: Én nem vagyok magyar? /Vér és arany, 1907./)

 11./ „(…) Mindennél inkább szeretem az igazságot, és mert önérzetes és erkölcsös ember vagyok, halálomig tartandom meg azt az esküt, melyet uram, királyom a magyarok alkotmányára tenni parancsolt. (...)”

                 (Knézich Károly aradi vértanú /1849. október 6./, akinek származásáról a                  szakirodalom ekképp ír: „1808-ban a szentgyörgyi határőrezredben, Veliki-                 Gergyeveczen született. Atyja osztrák határőrtiszt, anyai részről pedig a                  határőrvidéki altisztből az izlamra tért nagy hírű Omer pasának rokona volt.                  Kitüntetéssel végzett tanulmányai után hadapród, hadnagy...”; közli:

                 Aradi vértanúk Albuma, „Könyves Kálmán” magyar irodalmi és           könyvkereskedési részvénytársaság, Budapest, 1893.; 57. és 60. oldal)

 12./ „A magyarok nem olyanok, mint a többi népek, akik egy vereség után le vannak győzve.” //Azért, talán, mert a magyar ember elsődlegesen tudatosan a lelkében él, és egy fizikai világban elszenvedett vereség alig érinti meg lelki alapú, igazságot szerető-értékelő önbecsülését; mindössze azt kell tudnia-hinnie, hogy igaz célért küzdött, képességei szerint – a szerk.: LHA//

                                                                                                         (Bölcs Leó bizánci császár)

13./ „(...) A honfoglaló magyarokról megemlékező keleti (perzsa és örmény) források baktroknak (baktriaiaknak – iráninak) nevezik a beáramló népet.

 Saját véleményünk szerint ezalatt az egykori Pártus Birodalom megmaradt; a perzsa iga alól kitérő, fokozatosan a Kárpát-medencei ŐSHAZA irányába igyekvő ősnépünkről van szó. Ezért említik az ősgesztáink is több esetben, (…) hogy a hon-VISSZAfoglaló MAGYAROK pártus hiten élnek. (...)”

                                                                       (Bakos Attila: A Duna Evangéliuma; 343-344. oldal;

                                                                      Mandala-Seva Könyvkiadó, Budakeszi, 2004.)

 14./ „(...) A 'Honfoglalás ... a magyarok VISSZAtérése európai hazájukba' című könyvemben mintegy ötven(!) olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából Közép-Ázsiába 'vándoroltak', majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. (…)

 Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tárim-medencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar 'tulipánok', melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. (…) a MAGYAROK kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt. (…)

(…) a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük.”

(Michelangelo Naddeo: A magyar: Európa legősibb népe /Demokrata; 2008.08.27./)

15./            „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok

                 S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás

                 Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is

                                                                                       van lángod:

                 Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv

                                                                                       a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. (...)”

                 (Füst Milán: A magyarokhoz /1930 körül/; Rendületlenül – A hazaszeretet            versei; Officina Nova, Budapest, 1989.; 765. oldal)

16./ „Kutatásaim nem maradtak haszon nélkül, sőt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”

                                                                       (Berzsenyi Dániel /1776-1836./

                                                                      közli: Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                      Gold Book Kft., 2012.; 100. oldal)

 17./ „(...) Nem tekintém előbb azt, melyik, miféle nyelv, hanem pusztán csak azt, miként kellett a legősibb időbeli embereknek a természetben megfigyelt hangokból

nyelvet, beszédet alkotniok és midőn további megfigyelés folytán azt vettem észre, hogy hiszen a természet hangjaiból támadt szók a mi magyar nyelvünkben vannak meg leginkább, ennek következtében vizsgálódásom, észleléseim eredményét 'A magyar nyelv eredeté'-nek neveztem el, de ebből önként következett , hogy tehát: 'legrégibb nyelv a magyar'. (…)

 Babilon táján a mezopotámiai pusztaságon angol búvárok téglákat ástak ki, melyeken magyar felírás van; Kr. e. 1900.;

 Bál-bél-on: Babilon kezd épülni Kr. előtt 2174.

 Bál-ván, bálvány, megczáfolhatatlan magyar szók (…)”

                                                                       (Táncsics Mihály: Legrégibb nyelv a magyar /1875./)

 18./ „(...) Az ősjelkutatás talán sokakban elindíthatja a feltételezést, hogy tőlünk a Teremtés folyamata sokkal többet kér majd számon.

Eszmélnünk kellene. Hogy mind többünkben tudatosuljon: múltunk s kultúránk fényében az elmúlt ezer év csupán töredéknyi, bár jelentős epizód-szerepet takar. Mert a megértés folyamata, a múltból a jövő felé, feltehetően a magyarságon keresztül vezet. S ha ennek a népnek nincs hite, tartása, optimizmusa és reménye, akkor a világnak sem lehet. (…)

Különös témakörünk, az ABC-ősjelkutatás, merőben bioenergetikai sajátosságokra épül. (…) Amennyiben valamely polarizációs technika eredményeképpen az adott víz-közeg felett ez az energia-örvénylés kialakul, örvény-alakja a legpontosabban kiadja és megmutatja azt az egyetlen jelformát, amely ehhez a hanghoz tartozik. Ez a jelforma vagy energia-alakzat az egyes hangok esetében mindig azonos; valamennyi hangnak egy és csakis egy betűjele igazolható, függetlenül attól, hogy ezen ellenőrzést a világ mely táján, és kik végzik. (…)

AZ ELV; (…) Ilyenformán feltárható a hangok őseredeti jelrendszere, vagyis írásbeliségünk Bölcsességen alapuló, valóságos eredete. Jelen megoldással pedig azokat az ősbetűket kapjuk kézhez, amelyeket az egyes hangokhoz - mint írásjeleket – nem ember talált ki. Röviden ez volna az emberi ős-ABC megfejtésének lényege.

AZ ELSŐ REAKCIÓNK; (…) Az emberi ős-ABC jelrendszere adott, s azt kultúrájában híven megőrizte a MAGYARSÁG (rovásírás – szinte teljes azonosság – a szerk.: LHA ). Mai tudásunkkal e jelek lényegéből egy elemi és következetes, Periódusos Rendszerhez hasonlatos, fantasztikus égi és földi Rend aprólékos gonddal felépített összefüggései lennének kibontakoztathatóak, melyről ez idáig még nem állt rendelkezésünkre információ. (…)

LÉTEZHETETT-E ŐS-ABC? (…) Az egyes hangok jel-alakjai ugyanis ősidők óta éppen olyan adottak, mint amennyire meghatározott egy-egy kristály rácsszerkezete. (…) Régóta bizonyságot nyert, hogy tudati szinten valamennyi emberi gondolat közös embernyelven fogalmazódik, különbözőség csupán a kimondott és leírt nyelvi sajátosságokban rejtőzhet. S legyen bár egy ember kínai vagy angol, hindu vagy magyar, mindegyikük egy-ugyanazon logikai elv és belső fogalmi rendszer szerint gondolkodik. (…)

A mondatfűzést és szóalkotást meg kellett hogy előzzék az 'ősszavak', az egy szótagú, legrégibb kifejezések. Lehet-e ezt utólag vizsgálni? Mi sem egyszerűbb ennél, ehhez csupán annyi szükségeltetik, hogy szisztematikusan megvizsgáljuk az általunk ismert nyelveket, s azokból összeírjuk, hogy melyik nyelvben milyen arányban szerepelnek az emberi testrészekre, környezetre, tájegységekre, időjárási és természeti jelenségekre, valamint emberi cselekvésekre jellemző EGYTAGÚ kifejezések, vagyis vélhetően az ÉLETBEN maradás legősibb kifejezései.

Amennyiben az evolúció alapelvei igazak, s ez miért is ellenkezne a Teremtési elmélettel, akkor az egytagúból kellett hogy kialakuljanak a többtagú szavak, s az egyszerűbből a bonyolultabbak. Valamely nyelv ősisége tehát olyanformán igaz, amilyen mértékben nagyobb arányú benne az egytagú 'őskifejezések' aránya.

Kérem, ki-ki tekintsen hát bele a szótárba, mi pedig, addig is, vegyünk példát közösen, magyar nyelvünkből.

Amennyiben bárki találna olyan nyelvet, melyben az 'őskifejezések' száma felülmúlja a mienket, akkor az a nyelv bizonnyal ősibb, mint a magyar. Ha azonban kiderül, hogy a nyelvünkhöz hasonló részletességgel egyetlen más nyelv sem tartalmaz ilyen mennyiségű egytagú őskifejezést, kérem, akkor ezt ne szégyelljük bevallani! (...)”

                                                     (Szőke Lajos: Az emberiség égi eredetű ABC-jelrendszere;

                                                    Faktor Bt., 2001., 6-10. és 79. oldal)

19./ „(...) Dr. Kemény Ferenc – a húsz nyelvet beszélő és fordító szinkrontolmács – szerint 'a magyar nyelv úgy illik a gondolatra, mint mint bőr a testre, míg minden más nyelv csak úgy, mint jól-rosszul szabott ruha'. (...)”

                                    (Közli: Balogh Béla: Elkezdődött... /Új Világrend vagy Aranykorszak/

                                   Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2012.; 36. oldal)

20./            „A magyar nyelv és a hozzá tartozó írásbeliség: találmány.

                 Ez a nyelv a legősibb nyelv. Még nem találtam olyan nyelvet (habár biztosan van), amelyre ne lett volna sorsdöntő, felemelő hatással.

                 Ez a nyelv gondolkodásra teremtetett.

                 E nyelv valahogy így vette kezdetét:

                 Egyszer, valamikor nagyon-nagyon régen, összehajolt három...

                Természetesen az, aki nem lát bele e nyelv lényegébe, semmi hasznát sem látja annak, hogy e nyelven beszél, gondolkodik.

                 Ezért lenne nagyon fontos a magyar nyelvet az ő saját szerkezete, legbensőbb lényege szerint tanítani. Megtanítani mindenkit az egyszerű, ám nagy mélységekbe vezető titkaira.

                 Én most már nem is értem, hogy például a bölcselet, a fizika, a matematika és a vallások világnyelve miért nem a magyar nyelv?

                 Habár különös helyzet van kialakulóban: egyre inkább úgy tűnik, hogy az a nyelvész, aki Európa nyelveit igazán szeretné megismerni, csak úgy jut célba, ha megtanulja a magyar nyelvet. (De ide sorolhatjuk Ázsia, Közel-Kelet és Amerika sok ősi nyelvét is.)

                 A magyar nyelv élő kövület.

                 A távoli kőkor élő, eleven hozadéka.

                 Teremtett és teremtő nyelv.”

                  (Varga Csaba: HAR I., avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége,                  Előszó; FRÍG Könyvkiadó, Budapest, 2004., 7. oldal)

21./ „(...) Az alkotmány a nemzetnek a maga eredetéről, céljáról és a hatalomról megfogalmazott közös tudata, amely a Szent Korona-tanban testesül meg, annak szimbólumrendszerében mutatkozik meg, tehát elsődlegesebb, mint az alaptörvény. (…) Nyilvánvaló, hogy az alkotmány szerinti cselekvést, vagyis az alkotmányosságot a 'lex naturalis' /természeti törvény – a szerk.: LHA/ szabályozza, , vagyis az alkotmányosságnak a 'ius naturale'-ban /természetjogban – a szerk.: LHA/ van meg a végső alapja.

Mivel a 'lex naturalis' változhatatlan, az is következik, hogy az alkotmány lényege is változhatatlan, csak koronként a körülményekhez kell alkalmazni. Ez az alkalmazás azonban már nem az alkotmány lényegét változtatja meg, hanem az alaptörvényt módosítja, és az azon alapuló tételes törvényeket ('leges positivae'). (…)

A 'ius naturale' biztosítja, garantálja az önfenntartáshoz való jogot: ez az elsődleges hatásai közé tartozik. Az ÖNFENNTARTÁS a puszta léten és életen kívül a SAJÁT JELLEG fenntartását is jelenti. Ezt alátámasztja az a metafizikai igazság, amely szerint minden lény annyiban tökéletes, amennyiben megőrzi specifikus jellegét. Ámde a MAGYAR nemzet specifikus jellegének megőrzését az ALKOTMÁNY és a SZENT KORONA-TAN biztosítja. Tehát az alkotmányunkhoz és a Szent Korona-tanhoz való ragaszkodásunknak természetjogi alapjai vannak. /!!!!! – a szerk.: LHA/

A majdan helyreállítandó kétkamarás országgyűlés felsőházának leghelyénvalóbb feladata elsődlegesen a tételes törvények természetjogi alapjai feletti őrködés, szemben az alsóházzal, amely tételes törvények alkotója. (...)”

                                    (Tudós-Takács János:

                                   Alkotmányosság és természetjog metafizikai megközelítése,

                                   a „Történelmi Alkotmányunk Jogán” c. kötetben; 65. és 67-68. oldal,kiadta: Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság, Budapest, 2003.)

                           22./ „(...) Evidenciák – Jelenlegi alkotmányos állapotunk

Legalább ezer éves a MAGYAR alkotmány (amelynek első összefüggő, teljes értékű ránk maradt oklevele az Arany Bulla), amelyet 1944-ig elismert a magyar politika.

Történelmi alkotmányunktól nem a modern életben való alkalmatlansága miatt szakadt el a magyar törvényhozás, hanem a német, majd a szovjet megszállás kényszere miatt. (…).

Evidenciák – A történelmi magyar alkotmány lényeges jellemzői

(…) A pillanatnyi hatalom nem határozhatja meg a magyar alkotmányt, hanem a hatalomnak kell az alkotmányt elfogadnia és – felelősségre vonás terhe mellett – megtartania.

A magyar alkotmány, kiváltképpen az alapjául szolgáló szentkorona eszme nem pótolható és nem múlható felül. Kultúránkban a legmélyebb gyökerekig hatolnak hajszálerei, ható erőként mozgatta történelmünket, (...)

Alkotmányunk utánozhatatlan rendszere egyaránt képes felölelni az egység, a teljesség, és az esetlegesség, a megoldandó válsághelyzetek világát, fontos esélyt kínálva ezzel számunkra, mint kulturális és politikai közösség számára. (...)

Az alkotmány nem szüntethető meg szavazással, mert más a természete. Nem egy okmány, hanem a nemzet identitásának része. (...)

A szentkoronához való viszonyát sem a nép, sem az uralkodó (sem a nemzet – a szentkorona tagsága, sem a hatalom gyakorlója) nem változtathatja meg. Ezért volt fogalmilag kizárt az önkényuralom a magyar közjogban (...)

A nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. A nép, ha alkotmányához hű /vagahhoz visszatér/, akkor nemzet.

Megszálló hatalomtól mentesen nem hatálytalanították (nem tagadták meg arra megválasztott testület keretében) az alkotmányt. Tehát az alkotmány érvényben van, csak figyelmen kívül hagyjuk. Ezért alkotmánysértésben van a magyar állam.

Törvénysértés jogot nem alapíthat – a megszálló hatalom diktátuma nem szerezhet alkotmányos legitimitást.

Az önkényuralmat kizárta a magyar alkotmány – a szentkorona volt a szuverén és nem a nép, nem az uralkodó (…).

Az alkotmány az államra kötelező igazságokat tartalmaz, amely a sok generációs nemzet egészéhez kötődik. Aktuális viták szerint nem formálható. (...)

Evidenciák – Elmélyült alkotmányos válságot élünk

Akik új alkotmányt akarnak, azok vagy tájékozatlanok, vagy el akarják törölni a legalább ezer éves államot, amely, mint a legalább ezer éves nemzet önkormányzati szerve, felelős a nemzet mint politikai közösség tagjainak életfeltételeiért.

A magyar nemzet tudatos megfosztása a szentkoronától, az alkotmányától való tudatos elszakítása a magyarság identitásának felszámolását jelenti, amit a világháború utáni nemzetközi egyezmény szerint népirtásnak, idegen szóval genocídiumnak neveznek. Nyersebben fogalmazva a magyar nemzetnek a magyar alkotmánytól való megfosztására törekvés genocidiális cselekedet. Ma ez a folyamat zajlik, ezt ma tudatosan és büntetlenül szervezik. (…)

Az egész privatizációs folyamat egy minden képzeletet felülmúló szemfényvesztés, amely az elemi törvényességet is átlépve, megtagad minden társadalmi szolidaritást (…).

A természeti erőforrások nemzeti tulajdonlása elvének megtagadása az EU-csatlakozási szerződésben, belső privatizációs műveletekben, higgadt fejjel csak genocidiális céllal magyarázható. (A szentkorona tulajdonlási elve jó hivatkozást adhatna a 'természetes monopóliumok' nemzeti tulajdonlása mellett, illetve e monopóliumok magántulajdonlása, főleg külföldi magántulajdonlása ellen.)

A hitel- és tágabban a pénzrendszer nemzetközi magántulajdon-érdekű pénzügyi köröknek történt kiszolgáltatása nem illeszthető össze a nemzet érdekével, így természetjogi elvű alkotmányos alapelvekkel sem. (...)

Evidenciák – kiút az alkotmányos válságból – jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlés szükségessége

 

Az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. (…) Olyan időkben, amikor természetes, hogy az írott törvények, megállapodások az alkotmányos szellemiségnek alávetik magukat, a kettőt (íratlan elveket és írott megállapodásokat, sőt intézményeket) együtt nevezték alkotmánynak. Amikor azonban olyan 'természet-ellenes' helyzet van, hogy az esetleges hatalmi erőfölényt szentesíteni kívánó írott alaptörvény nem ismeri el az íratlanul is kötelező magyar alkotmány hagyományát (örök emberi-közösségi értékeit és igazságait), akkor alapvetően fontos az erőteljes megkülönböztetés alkotmány és alaptörvény között. (...)

Evidenciák – A magyar alkotmány elismerésének útja

A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyűlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérésnek már intézményesült útja.

Külön e feladatra választott nemzetgyűlésre van szükség – az elképzelhető legteljesebb társadalmi részvétel és legsokoldalúbb kontroll mellett. (…)

A megvalósítandó felsőház funkciója a nemzetgyűlési tevékenységből fejlődne ki, (…) a civil szervezetek érdekérvényesítése a képviselőházi bizottságokba csatlakozhatna be, megfelelő reprezentativitás és legitimitás esetében akár meghatározó súlyú döntéshozatal erejéig. (...)

Három, egymást részben átfedő közösségnek közösen öröksége a MAGYAR alkotmányos hagyomány, ha felvállalják hagyománykincsét – értékeit, igazságait, az alkotmányos szolidaritást:

(a) a mai Magyarország területén élőknek (ha alaptörvényben elismerik),

(b) a magyar tudatúaknak, a magyar nemzet tagjainak, bárhol is éljenek a világon (közösségeik, autonómiájuk által felvállalva),

(c) a Szentkorona országainak, a Kárpát-medence népeinek (a 'hungarusoknak'), vallásuktól függetlenül, még ha nem magyar anyanyelvűek is; mindenkinek, aki felvállalja az alkotmányos örökséget (alaptörvényükben, közösségeik/autonómiájuk által deklaráltan). (...)”

                                   (Fáy Árpád: Tények és evidenciák a magyar alkotmányról;

                                   a „Történelmi Alkotmányunk Jogán” c. kötetben; 99-107. oldal,

                                   kiadta: Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság, Bpest, 2003.)                          

23./ „(…) Az ősi magyar közösség eszményi állapotában a fényes tehetségekkel megáldott erős egyéniség és a vezetése alá a siker, boldogulás és az egész nép felvirágoztatásának reményében önként csatlakozó kisebb egyéniségek vérszövetsége. A MAGYAR eszmény egyensúlyállapotot jelent a közösségen belül az erős vezérlő akarat és a kisebb egyéniségek között. Csak ezek egyensúlya biztosítja a rendet, az egységet. E közösség fejedelme a közösségért van. (…) Ezzel szemben az alattvalók nemcsak a közösségért vannak. Önmagukért, saját egyéni mivoltuk megélhetéséért is. (…)

A közjogi küzdelmek (…) első nagy eredménye az Aranybulla ellenállási záradéka /ennek korszerű változata lehet pl. a képviselők azonnali visszahívhatósága – a szerk.: LHA/, (…) a törekvések beteljesülésének teljes megfogalmazása pedig a Szent Korona tan. Ennek lényege, hogy a folyton váltakozó közhatalom gyakorlója fölé egy magasabb rendű eszme 'jogi, politikai egészet' állított. A közjogi változás folyamán a közhatalom elválik a király személyétől. A nemzet élete örök, a király élete véges, nem lehet tehát a király életéhez kötni a nemzet jövőjét. A királyi hatalomnak és a király személyének ez a szétválása a királyi hatalom közjogi jellegét, személyektől független természetét, a nemzet egészében gyökerező eredetét domborítja ki, melynek kifejezője, megszemélyesítője a Szent Korona. A Szent Korona tehát a királyt és a nemzetet együttesen magába foglaló, bizonyos személyiséggel felruházott egység. Az állam, a 'nemzetegész' érdekében megszervezett társadalom – mint szerves egység – a Szent Koronában testesül meg. (…)

Nem korlátlan úr a király, a korlátlanság a közösséget illeti, tehát a királyt és a nemzetet együttvéve. Az uralkodó csak akkor király, ha leteszi az esküt az alkotmányosságra, vagyis a kiegyensúlyozottságot biztosító alapfogalmakra, intézményekre, és csak azt követően kerül a fejére a szimbólum.

A Szent Korona fogalmába az ősi magyar tulajdonjogi felfogás is beleépült. A családon belül mindig számon tartották, hogy a vagyon nem egyéni tulajdon, hanem közös, amit együtt használnak. A törzsi vagyon is közös. Az ősi közösségi felfogásnak megfelelően minden szabad birtokjog gyökere a Szent Korona. A MAGYAR tulajdonjog nem magánjogi, hanem közjogi jellegű. És ha valaki azt /e tulajdont – a szerk.: LHA/ használja, akkor oly esetben elvehető tőle, ha tevékenysége közösségellenes. Az igazi /hosszú távú – a szerk.: LHA/ tulajdonos a közösség, a pillanatnyi esetleges tulajdonos csak haszonélvező. A mai liberális felfogás szerint a tulajdonával mindenki azt csinál, amit akar. Ha tehát arról beszélünk, hogy a mai magyar életet a szociális igazságosság szellemében kell átalakítani, akkor a régi magyar közösségi gondolatot kellene feleleveníteni.

A Vérszerződés ősi határozataiból kielemezhetjük azt a gyökeresen magyar magatartást, amely a közösség számára teljesített munka igazságos ellenértékét követeli. Ez (…) annyit jelent, hogy minden magyar számára biztosítani kell a közösség számára végzett munka igazságos ellenértékét.”

                                                    (Bognár József: Közösségi szerveződésünk gyökerei;

                                                    a „Vissza a magyar útra” c. kötetben;

                                                    Ősi Örökségünk Alapítvány, Budapest, 2012.; 42-47. oldal)

// – Rendkívül fontos cikk: – Nagy Ida: „Bhután bruttó boldog népe” – lásd alant:

„Bhután, a szomszédos Indiához és Kínához képest aprócska himalájai királyság alaposan feladta a leckét a világnak, amikor feltalálta a bruttó nemzeti boldogságot. Negyedik királya kimondta, hogy alattvalóinak boldogsága neki fontosabb, mint a GDP (bruttó hazai termék) alakulása.

(Téves fogalomjelölésről van szó a cikkben, ami mára – sajnos – realitássá vált, rögzült: a GNH eredetileg nem Gross National Happyness, azaz bruttó nemzeti boldogság volt, hanem General National Happyness, azaz általános nemzeti boldogság. FONTOS A KÜLÖNBSÉG! A bruttó azt jelzi általában, hogy van nettó is, azaz egy bizonyos értéket pénzben – és szinte kizárólag csak pénzben – mérnek. A GNH újdonságértéke épp az, hogy NEM PÉNZBEN MÉRT MUTATÓSZÁM ! Azóta átkeresztelték az eredeti fogalmat Gross National Happyness névre, vélhetően azért, hogy azonos sémát mutasson, mint a GDP (bruttó hazai termék) és a GNP (bruttó nemzeti termék), mintegy egyenrangúvá téve a mérőszámokat.

Elemzői szemmel nézve e módosítást, sajnálatos módon a lényeget elkendőző, helytelen, hamis üzenetet küldő döntés volt, mert az eredeti /general/ fogalom lényege, elsődleges üzenete: NEM ANYAGI TERMÉK, hanem ÉRZELMI, LELKI ÁLLAPOT. Itt alapvetően eltérő bölcseleti kategóriákról van szó!!! A megtévesztő átnevezéssel megint a materializmus, az anyagelvűség aratott időlegesen győzelmet a szellem, a lélek fölött – a szerk.: LHA)

Az ország túlságosan elszigetelt és geopolitikailag, gazdaságilag jelentéktelen volt ahhoz, hogy a tekintélyes neoliberális véleményformálók szét akarták volna zúzni e gondolatot a megszületésekor. A bhutáni szellem azonban kiszabadult a palackból. Ma már Japán és Anglia dolgozik a GNH adaptációján, Franciaország pedig vizsgálja ennek lehetőségét. Az ENSZ is ajánlást fogalmazott meg annak érdekében, hogy a GDP-számítások mellett a világ országai alkalmazzák a GNH mérőszámot. (…)

A még ma is nehezen megközelíthető, nagyjából 700 ezer lelket számláló Bhutánban a lendület és a dinamizmus az ország ötödik királyának (…) köszönhető. Modernizációs erőfeszítéseinek eredménye, hogy az 1982-es adatokhoz képest 10%-ról 60%-ra nőtt az írni-olvasni tudók aránya A várható élettartam 43 évről 66 évre emelkedett, drasztikusan csökkent a csecsemőhalandóság.

A király nem palotákba vagy tőzsdei papírokba fekteti magánvagyonát. Utakat, iskolákat, orvosi rendelőket és kórházakat épít, bevezette az egészségügyi ellátást és a közoktatást. (…) Mindezekért cserébe a király élvezi népe feltétlen szeretetét. Elképzelései közül egyedül azt nem értették meg az emberek: ha egy országnak bölcs uralkodója van, minek neki a parlament. De az uralkodó ebben a kérdésben megkötötte magát, megteremtette az alkotmányos monarchiát és kiírta a demokratikus választásokat. S mert valóban bölcs király, új lendületet adott a GNH koncepció kidolgozásának, amelyet végül 2006-ban elfogadtak.

A GNH filozófiája alapvetően a buddhista gondolkodásmódban gyökerezik, de (…) bhutáni és nyugati tudósok közös alkotása. Elméleti matematikai hátterét nyugati közgazdászok és matematikusok dolgozták ki, de a kutatásokban részt vettek neves nyugati szociológusok, pszichiáterek és mentál-higiénikusok is. (…)

A GNH (…) egzakt mérőszám, amelyhez az államok úgy juthatnak el, ha a koncepciót adaptálják saját viszonyaikra. Bhután (…) közgazdászai kilenc területen vizsgálják a fejlődést. Céljuk, hogy A KÖZÖSSÉG HARMÓNIÁBAN ÉLJEN A TERMÉSZETTEL, a körülmények biztosítsák az egyén lelki békéjét és fejlődését, valamint az emberek szükségleteit. A GNH-koncepció szerint az állam feladata nem a profitmaximalizálás feltételeinek megteremtése – alkotmányos kötelessége, hogy elősegítse az értékekben való gazdagodást. (…)

A koncepció meghatározza a kilenc vizsgálandó területet. Az oktatás területén vizsgálják az írni-olvasni tudást, az iskolai végzettség, az általános műveltség és az erkölcsi értékek alakulását. Az egészség témakörben mérik az egészségesen eltöltött napok számát, a hosszú távú fogyatékosságot, a szubjektív egészségérzetet és a mentál-higiénés állapotot.Mérik a munkával és a pihenéssel töltött napi idő arányát, a közösségi életben való részvételt, a hagyományok tiszteletben tartását, a lelki egyensúly alakulását és a kulturális sokszínűséget. (…) A bhutáni közgazdák számba veszik az életszínvonal alakulását is: vizsgálják a háztartások bevételeit, a lakhatási körülményeket és a vagyontárgyakat. S mert ügyelnek a fenntartható fejlődésre, külön területnek számít a környezet állapota: felmérik a környezeti és az urbanizációs problémákat, vidéken a vadkárt, valamint a személyes környezeti felelősségvállalást. (...)

A GNH-mutatót jelentősen befolyásolja a kormányzás hatékonysága is. Szerintük a jó kormányzás abban mutatkozik meg, ha minden állampolgár számára biztosítja a politikában való részvételt, az emberi jogokat, a megfelelő színvonalú közszolgáltatásokat s a többi mért területen való előrehaladást.(...) A GNH-koncepció egyben komplex társadalom- és gazdaságirányítási módszer. //Egy felállítandó tervhivatal munkáját megalapozó nézet- és értékrendszer – a szerk.: LHA// Hiszen, ha egy-egy régióban nem megfelelően alakulnak a dolgok, akkor a kormányzat beavatkozik. (…)

A bhutáni modellt kísérő óriási nemzetközi érdeklődést (…) a globális változásokkal magyarázza. (…) E változásoknak csak egyik oka a gazdasági-pénzügyi válság. A sokasodó környezeti problémák, a társadalom erkölcsi és érték-válsága, a romló egészségügyi és mentál-higiéniai mutatók jelzik: ROSSZ IRÁNYBA HALADUNK. A GDP növekedése e gondokra nem ad megoldást, inkább növeli a bajt. (…)

A nagy érdeklődés közepette Bhután nem tér le a maga kijelölte útról. A király igyekszik távol tartani országától a multi- és transznacionális befektetőket, mert úgy látja, az erőltetett beruházások rontanák a környezet állapotát és nem hoznának jólétet népének. A turistahadakat napi 250 dolláros vízumdíjjal riasztja el a királyság látogatásától. Szerinte a lármás turistacsoportokat a bűnözés, a kábítószer és a prostitúció terjedése kíséri, amitől szintén meg akarja óvni népét.”

                                                                      (Demokrata, 2013. április 24.; 27-29. oldal)

Ha valaki hisz a reinkarnációban, és elolvassa a fenti két szöveget, óhatatlanul az a kényszerképzete támadhat, hogy Bhután állam jelenlegi királya éppenséggel akár egy kiváló Árpád-házi királyunk modern kori megtestesülése is lehetne. De ha későbbi évszázadok kiváló magyar uralkodóira gondolunk a fenti államszervezési bölcsesség hallatán, akkor eszünkbe juthat igazságos Mátyás királyunk, vagy a zseniális erdélyi fejedelem: Bethlen Gábor. Mintha a Sheldrake-féle morfogenetikus hálóból épp a bhutáni királyhoz „csatlakoztak volna be” a Szent Korona értékrend államszervezési és hosszú távú természetóvó elvei.

Rendkívül biztató, hogy Japán és Nagy-Britannia dolgozik a mérőszám-rendszer adaptálásán és bevezetésén, Franciaország pedig fontolóra veszi a technológia alkalmazását. Az ENSZ-ajánlás megint csak jelzi: modern kori civilizációnkban kedvező irányú elmozdulásnak lehetünk tanúi.

„Több mint tanácsos ezért megmaradnunk a természet kebelében, s hozzáidomulnunk azokhoz a korlátokhoz és lehetőségekhez, amelyek nélkülözhetetlenek a bioszféra működőképességének és egyensúlyának megtartásához. MINDEZ RADIKÁLIS, GLOBÁLIS VÁLTÁST TESZ SZÜKSÉGESSÉ: VILÁGVÁLTÁST. A JELEN VILÁG URALKODÓ STRUKTÚRÁINAK STABILIZÁLÁSÁRA ÉS ÁTMENTÉSÉRE TETT MINDEN KÍSÉRLET HALÁLRA VAN ÍTÉLVE. A siker csak időleges lehet, s mindössze elhalaszthatja az elszámoltatás napját, amely ha elérkezik, csak annál drámaibb és talán traumatikusabb lesz” – írja a világ jelenlegi legtekintélyesebb futurológusa, a magyar László Ervin, Előszó /Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért c. könyvéhez/ c. gondolatmenetében. Vajon miért alakul úgy a világ, hogy az ősi magyar természet- és állambölcselet és a modern magyar tudományos futurológia épp a Föld velünk átellenben fekvő pontján, egy ép eszű és nemes lelkű uralkodó államvezetési gyakorlatában jelenik meg? Lehet, hogy nekünk oda, az irdatlan távolba kell figyelnünk ahhoz, hogy – a helyzet egzotikumán keresztül – visszataláljunk önmagunkhoz, magyar értékeinkhez?! – a szerk.: LHA//

24./ „(...) A jogar tetején látható tízszirmú virágot tehát tíz darab aranyháromszögként is felfoghatjuk. Az aranyháromszög nevében az arany jelző az aranymetszés geometriájára utal. Az aranymetszés ismerete nélkülözhetetlen, ha az ember a teremtés folyamatáról kíván ismereteket szerezni. A teremtés közegébe vezet minket a jogar tetején virágzó tízszirmú virág. Miért pont tízszirmú a virág? Mit tudunk a tízes számról?

                 'Tíz: Az első két szám (0, 1) kombinációja, a helyi érték ugrás pillanata,               amikor a sor nem folytatható tovább, hanem ismételni kell, egy másik szintre                  lépve. Ha az 1 a TŰZ, a 0 a VÍZ, akkor a 10: TŰZ és VÍZ, vagyis az őskáosz,              amiben 10 db okforrás van. Ők tízen már elegen vannak a teremtés olyan                fajta          kibontakoztatásához, amilyenre 9 forrás még nem lett volna képes.               Ezért lesz a                 későbbiekben morfogenetikai határérték a 10-es, 10-szeres                 mennyiség a természetben.' (Eseményhorizont, Elibom)

Ez a megközelítés természetesen nem a megszokott, ismert megközelítése a teremtésnek. Bármilyen furcsa, a teremtés nemcsak a mítoszok, hanem a matematika, a fizika, a geometria nyelvezetével is leírható; ettől még magasztosságából, csodájából nem veszít semmit. A matematika és a vallás ősi kapcsolatára a legjobb példa Pitagorasz élete és tanítása. Pitagorasz (i. e. 570-480) görög filozófus és matematikus, egyúttal mágus és vallásalapító volt. (…) Feljegyezték, hogy vissza tudott emlékezni előző életeire is. (…) A pitagoreusok hittek a lélekvándorlásban. (...) A pitagoreusoknál a matematikával való foglalkozás vallásos tevékenység volt. Hittek abban, hogy egy Isten van, aki a világot a számok közötti kapcsolatoknak, törvényeknek megfelelően teremtette. Amiként sok szám van ugyan, de mindegyiknek forrása az 'egység', ugyanúgy a világ sokféle dolgának egyetlen eredete és egységbe foglalója az Isten. (…) A mágus papok jól tudták, hogy a racionálison, azaz az aggyal felfoghatón túl kezdődik az a magas szintű kutatás, amely már valóban a szellem területe. A szellemi kutatók általános jellemzője a mély bölcsesség és az Isten-hit. (…) A mágus vallás papjai egyszerre több tudományág jeles képviselői voltak, így magas szinten művelték a matematika, csillagászat, fizika stb. tudományát. Tudásuk legjavát mágikus pecsétekbe, kozmogrammokba tömörítették, így ha ma értelmezni szeretnénk ezeket a titkos pecséteket, legalább az alapjait kell megérteni azoknak a tudományoknak, amelyeket ők magas szinten műveltek.

Térjünk vissza a jogarhoz! A jogar tetején látható tíz szirom jelentésére keressük a választ. (…) Kozmikus magasságokba vezet minket a jogar, tehát jelrendszerének megfejtésére a kozmológia tudományát kell segítségül hívni. (…) A definíció alapján nyilvánvaló, hogy a jogar tetején látható tíz szirom jelentésének feltárásához nélkülözhetetlen a teremtés kezdetének tanulmányozása. Először is nézzük meg jobban, milyen is az értelmezni kívánt tíz szirom?!

A szirmok filigrán mintáit alaposabban szemügyre véve a női ivarszervek jelképes ábrázolását fedezhetjük fel. A virágzó, burjánzó minta csúcs közeli része rejti a szív alakú hüvelyt, látjuk a két petefészket, a kerekded méhet. A tíz virágsziromból kilenc egyforma mintázatú.

Egy sziromnál azonban valami éppen történik: A hüvelynek már csak a tetejét látjuk, ahol a nyíló tulipánt formázó ivarszervből egy diszkosz alakú valami igyekszik kifelé. Ebben a sziromban a belső női ivarszervek a többi szirmon láthatóakhoz képest másállapotban vannak. A méh gömbje is megnagyobbodott, mintázata bonyolultabbá vált. A megtermékenyítettség és a születés, azaz az élet keletkezésének csodáját látjuk ebben a sziromban. Mivel azt már megállapítottuk, hogy a Teremtés közegében vagyunk, az élet keletkezése ebben a közegben a Teremtés kezdetét is jelenti.

De miért kell ehhez tíz szirom? Mi a tízes szám szerepe a teremtés kezdetén? (…)

Maradunk az 'Eseményhorizont' magazin kozmológiájánál, ugyanis megdöbbentő módon ez az a leírás, amely szó szerint megegyezik a jogar szirmaiba rejtett üzenettel:

                 „Kezdetben vala az Íge. Az Íge Istennél vala, és Isten vala az Íge.” Az Ígét          nagy Í-vel kell írni, mert személyről van szó, és hosszú Í-vel,    megkülönböztetendő a nyelvtani igétől... Ő az, Aki minden további létező és                  teremtett dolog legelső oka. Ő maga nem teremtetett, hanem időtlenül, öröktől                fogva van. Az idők kezdete előtt is vagyon, és az idők végzete után is leend.            Mivel megnyilvánulatlan, nagyon nehéz róla bármit is mondanunk, mert         önmagában lévő, páratlan, mással összehasonlíthatatlan. Ő az Első Egyetlen.   (Mandu: Megnyilvánulatlan szimbóluma). … Amikor két Mandu elkezd                  egymás számára megnyilvánulni, együtt egy létező Bindut alkotnak. (Bindu:                  Megnyilvánulás szimbóluma. A két pont egymás számára létezik. Később                  további 'Mandu'-k csatlakoznak hozzájuk, míg összesen tízen nem lesznek az                  őskáoszban. Ez a teremtés kezdete. Ők tízen az öreg Istenek, … minden                  további dolog okai. A kezdeti kölcsönhatásaik alakítják ki az őskáoszt, a                  tértelen, csak ősidőből álló létezési eseményteret, ami a végtelenségig                tágul, alapjául szolgálva minden későbbi teremtésnek. (…) (Elibom:             Kozmológiánk – 'Eseményhorizont' internetes magazin)

Tehát a tíz szirom a tíz Öreg Isten, minden további dolog okai. (…) Tovább olvasva a szirmokba rögzített információt, megállapíthatjuk, hogy a diszkosz alakú születő élet a rendszer számosságához hozzáadódik. Rendszerünk tehát 10+1 elemből áll. A 11. azaz az ELEVEN (angolul, betű szerint, 'eleven' – tizenegy), az ÉLŐ indítja a teremtést. //Értsd: az élet további teremtését! Nyugodtan gondoljuk tovább! Négy sorral feljebb ez áll: „a tíz szirom, a tíz Öreg IsTEN, minden további dolog okai” – a magyar Is-ten szavunk második fele tízet jelent angolul! Szoktuk mondani: „Teremtő Isten!” Hát igen: a teremtés isteni alapja a tíz, angolul TEN és eredményül ott az „élő” azaz angolul ELEVEN, sorrendben: tizenegy. Ha jól értem, akkor a magyar királyi jogar tetején egy kozmogrammba rejtett ősi, kozmikus, egyben tudományos teremtéselmélet jelenik meg, és ez – mintegy leképeződésként – az angol nyelv két szavában is ott van, és e nyelvben a jelzett szavak logikai helye egyúttal igazolja a két kultúra szoros kapcsolatát is. De a forrás a magyar nyelvi és ötvösművészeti kultúra – a Teremtő Isten adja az életet, az elevent –, a magyar az 'átadó', az angol pedig az 'átvevő'. Helyénvaló tudatosítani ezt a fejlődési sorrendet, irányt! – a szerk.: LHA//

Minden várakozást felülmúlva, Borbola János 'Csillagszoba' című művének ősmagyar-magyar szószedetében a diszkosz alakú hieroglifa magyar hangértékét ÉL, ÉLŐ alakban határozza meg.

A jogar tetején virágzó tízszirmú virágban tehát élő módon jelen van a teremtés kezdeti pillanata, a 9+1 Ős, az Énokok, a Teremtő Atya és Anya. Az egyiptomi mitológia a teremtést szintén a 9+1 rendszerében írja le. A Teremtő Atya: An (heliopoliszi On) és az Enneade: a Kilencek hordozzák a teremtés titkát, melyek azonosak a körrel, de az eggyel is. (Borbola János) (...)

Borbola János kutatásai alátámasztják feltételezésünket. A Kilencek nőneműek, női nemi szerveik tökéletesen azonosíthatóak a Koronázási Jogar 9 szirmában. A tizedik szirom hordozza a teremtés titkát, a megtermékenyülés pillanatát, a Teremtő Atyát/Anyát. Az ősi egyiptomi mitológia tehát meghatározza a 'kilencesség' minőségét (nő), valamint választ ad arra a kérdésre is, hogy az indogermán nyelvek 'kilenc' szavának mássalhangzós váza miért 'nn' (9 – angolul 'nine', németül 'neun', kilencedik latinul 'nonus'. (...)”

                                                                      (Tóth Judit: Szent Korona, a mágikus pecsét

                                                                      /Az apostolfeliratok titkos üzenete/;

                                                                      Imagent Kft. Kiadó, 2009.; 120-127. oldal)

//A fent idézett kozmikus léptékű őstudás a magyar koronázási jelvények egyikén, a jogaron, az egyiptomi hegyikristály foglalatául szolgáló arany ötvösmunkán található. Hangsúlyozottan magyar őstudásról, magyar kultúráról van szó, amely csak egyetlen felvillanás a magyar kulturális múlt fénytengerében. (Ez a tudás már akkor rendelkezésére állt őseinknek, amikor az amerikai kontinensen még az ősi indián kultúrák és az azok jegyében élő népek élték háborítatlan – értsd: a fehér gyarmatosítók agresszív, vérengző hódításától mentes – életüket.) E tudás független bármely kortól. bármilyen ország bármikori területi nagyságától, és főleg független bármiféle pénzügyi-gazdasági-katonai erőtől. Független és örök. Az ősi maja indiánok csillagászati tudásához mérhető leginkább, jó alapja a nemzet kultúrában gyökerező önbecsülésének. – a szerk.: LHA//

25./ „(...) Éreztük és tudtuk, hogy nem mindenki magyar, aki a magyar állam polgára és annak nyelvét beszéli. Azt is mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a magyar nemzet értékes részei ma nem a magyar államnak polgárai. Ha azt akarjuk, hogy nemzetünk fennmaradjon, ha életben akarjuk tartani a nemzettudatot, nem fogadhatjuk el, hogy a magyar nemzethez tartozás lényege az államiság, a nyelv, az anyaföld és a vérségi kötelék. Éreztük, tudtuk, hogy valami más, valami magasabb rendű a MAGYAR nemzethez tartozás lényege.

Ez a lényeg a MAGYAR szellemiség, a magyar lelkület és érzés, amely tér és idő felett van. Pontosan definiálni nem lehet, csak élő valóságként – legmagasabb rendű képességeink segítségével – önmagunk fölé emelkedve átélni. (...)”

                                                                      (Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                      Gold Book Kft., 2012.; 68. oldal)

26./ „(...) Kiút lehet, ha a MAGYARSÁG saját, mélyen gyökerező nyelvéből négy fogalmat megragad és beilleszt gondolatvilágába. Ezek: a nem, a nemzés, a nemzetség és a nemzet.

A nem a férfi és a női nemiségből fakadó, megfelelő szerepekkel, jellemvonásokkal, öntudattal, tudatosan és pszichikailag vállalt feladatokat jelenti. Ma sok fiatal nincs tisztában a szerepével; ezt bizonyítja az évi hétezer tizenéves abortusz, amely kirívóan magas szám a környező országokhoz képest.

A nemzés – ami örömszerzés is – elsődlegesen a teremtés egy szakrális aktusa a két nem ősi kapcsolatában.

A nemiségen, a nemzés aktusán át jutunk a nemzetséghez, a család ősi elnevezéséhez, családok nélkül pedig nem létezik nemzet.

Ezt a fogalomrendszert kell felépítenie és magáévá tennie a politikának is, majd eszerint működtetni az országot. (…) Ha a társadalmi jólétet nem GDP-ben vagy metróalagutak hosszában mérjük, hanem az emberi szabadságnak abban a fokában, hogy egy kormányzati ciklus alatt hány gyermek születik, a magyarság sorsa biztonságban lesz. (...)”

                                                     (Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke /riport, 2010. január/)

27./ „Juhász Zoltán európai hírű furulyaművész, népzenekutató és mérnök, a KFKI mesterséges intelligenciát kutató csoportjának tagja. (…) A legfontosabb fölfedezése, hogy a keleti és a nyugati népzenék nincsenek kapcsolatban egymással, viszont mindegyik összefügg a magyarral, ami ily módon mindegyikkel érintkezésben áll. (…) Ahogyan a magyar ősnyelv, úgy a zenénk is őszene, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy mikori. (...)

A gyökök által kifejezett erős képiség, az (…) ereszkedő hanglejtés, a mellérendelő szemlélet, az egészből a részekre következtetés, a távoli, gyakorta ellentétes jelentéseket összekapcsoló rokonítás, illetve a szóbokrok összefüggő, hálót képező végtelen szókincse is bizonyítja, hogy a magyar nyelv már önmagában filozófia. Ha a tudomány felől vizsgáljuk, bizonyos, hogy a magyar gondolkodáshoz az agynak mindkét féltekéje szükségeltetik. (…) A hagyományosan magyar tulajdonságként emlegetett szenvedélyesség, szabadságvágy pedig összefügghet a nyitott szóalkotási lehetőséggel vagy a legtöbb nyelvhez képest szabad mondatszerkesztéssel.”

                 (Czakó Gábor a „Nyelvásatás” c. riportban /Demokrata, 2009. január7./)

28./

a./ „(...) A származás tárgyalásánál felmerül a magyarság etnikai eredetének, összetételének kérdése is. Az antropológiai vizsgálatok szerint a honfoglalás korabeli magyarság etnikai összetételének csaknem 100%-a turáni, pamíri eredetű (Kiszely István, Henkey Gyula, Bartucz Lajos), ami a Kaszpi- és Aral-tó vidékére visz minket vissza. (…) Szintén hasonló antropológiai összetételű népességre utal a korábbi, a Kárpát-medencében a honfoglalás korából a nem magyar sírnak minősített sírok 70-95%-a. A neves antropológus, Henkey Gyula az elmúlt évtizedekben – Európában példátlanul széles körben és mennyiségben – felmérte a Kárpát-medence jelenleg élő magyar és számos nem magyar népesség antropológiai összetételét.

Döbbenetes eredményről számolt be. (…) A jelenleg élő magyarság antropológiai összetétele egységes és csaknem átfedi a honfoglalás-korabeli arányokat. (Kivételek természetesen a nagyvárosok /.../)

Ezek szerint a magyarság Európában nemcsak megtartotta a korábbi etnikai összetételét, hanem a kontinens egyik leghomogénebb népe. Az eredmények ugyanis azt is bizonyították például, hogy a Felvidékről betelepített szlovákság túlnyomó többsége etnikailag eredetileg magyar volt. Ez a helyzet a horvátok egy részével is. Sőt, ami a történelem egyes korainak újbóli átgondolását is felveti: a Bajorországból, Svábföldről betelepült németek antropológiai eredete is azonos vagy hasonló a magyarság etnikai összetételével. Azt hiszem, további nagy meglepetésekre számíthatnánk akkor is, ha hasonló átfogó felmérés készülne Szlovákiában a szlovákok, a romániai Moldvában élők, az erdélyi románság, továbbá az egykoron a Szent Korona országaiban élő délszláv népek körében. /lásd: Semino és társai etnográfiai vizsgálati eredményeit a 'Science' tudományos folyóiratban – a szerk.: LHA/

Tudjuk azonban azt is, hogy nem kizárólag etnikai származás kérdése a Szent István örökségeként kiteljesedett magyar történelmi- és küldetés-tudat – megegyezően a magyar történelem és a magyar történelmi alkotmány hagyományával –, a magyarság vállalása és a Szent Korona eszmeiségét hordozó közösség részének lenni. (...)”

                                                    (Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében

                                                    /A magyar értékekre épülő társadalom/

                                                    A magyar állam metamorfózisa; 11-12. oldal,

                                                    „Magyarságtudományi Füzetek” Kis-enciklopédia 10. füzet)

b./ „(...) Atillát a korabeli leírások felváltva hol hun, hol magyar királynak tüntetik fel. Mi hungárok vagyunk és nem fingárok. Az egész világ úgy ismeri hazánkat, hogy HUNGÁRIA.

A finnugor elmélet a XIX. század előtt a történelmi leírásainkban sosem létezett, ezt a Bach-kor után találták ki a Habsburgok a nemzeti öntudat leépítésére. (…) A finnek már régóta nem tanítják a finnugor elméletet, a genetika egyértelműen bizonyította ennek a képtelenségét. (...)”

                                   (Vesztergám Miklós: Az első lépcsőfok a Szent Korona tanhoz;

                                   VESZT-ABLAK Bt., Budapest, 2013.; 49. oldal)

29./ Magyarország Szent Korona eszme szerinti Szabadság Alkotmánya:

                                                                                                        1./ §

Magyarország örökké szabad.

                                                                                                         2./ §

(1) A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szüntethető meg és nem korlátozható.

(2) A Szent Korona tagja:

a./              az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint

b./              az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek.

                                                                                                        3./ §

Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje felett van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak.

A birtokos jogai azonosak a tulajdonjoggal, kivéve:

a./              Nem semmisítheti meg a birtokot.

b./              Nem változtathatja meg a birtok rendeltetését.

c./              Csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át (örökítheti) a birtokjogot.

                                                                                                        4. §

Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja.

                                                                                                        5. §

(1) Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

(2) A Szent Korona értékrendjének megsértését jelenti:

a./              az állam szabadságának,

b./              a Szent Korona tagjai egyéni vagy társadalmi csoportot érintő szabadságának,

c./              a birtoklás szabályának,

d./              a vendégjog szabályainak,

e./              a tevékenység végzésével kapcsolatos szabályoknak

megsértése, veszélyeztetése és minden erre irányuló magatartás.”

                                                                                       (Halász József: Van más megoldás)

30./            „Romlásnak indult hajdan erős magyar!

                 Nem látod, Árpád vére miként fajul?

                                   Nem látod a bosszús egeknek

                                                    Ostorait nyomorult hazádon? (…) /A magyarokhoz/ 1796.

                 Forr a világ bús tengere, ó magyar! (…)           

                 Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

                 Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély;

                 Nem félek. (…)

                                                                      Nem sokaság, hanem

                 Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (…) /A magyarokhoz (II.)/ 1807.

                                                    (Berzsenyi Dániel /1776-1836./)

                                                    közli: Rendületlenül /A hazaszeretet versei;

                                                    Officina Nova, Budapest, 1989.; 322., illetve 328-329. oldal)

31./ „(...) A Szent Korona eszméjének és tanának, a mellérendeltségen és egyenlő méltóságon alapuló rendszerének a természetes gazdasági rend felel meg. A Szent Korona eszme szakrális alkotmányossága – amely a történelem során szervesen kifejlődött és tartósnak bizonyult tulajdoni és közjogi szabályokat is magába foglalja – Istentől eredő (vagy örök természeti törvényekből levezethető) értékrenden alapul. Isten egyedül az embert teremtette a maga képmására és ruházta fel az alkotó értelem isteni szikrájával. De úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a Világmindenség erői kölcsönhatása eredményeként az ember az eddig ismert egyetlen élőlény, amely kettős tudata révén egyszerre részese és alkotója is annak a világnak, amelyben él. Az Istentől vagy az állam felett is álló természeti törvényekből levezethető alkotmány számára az ember, közelebbről a Szent Korona szolgálatát vállaló ember a legfőbb érték. A Szent Korona eszme egyben a MAGYAR NEMZET transzcendens dimenziója is, amely ahhoz hasonlóan kapcsolja össze a MAGYAR NÉPET - a Szent Korona tagjait – a Mindenhatóval és a Világmindenséggel, ahogyan azt, például, a Biblia ószövetségi része teszi a zsidó néppel. (...)”

                 (Drábik János: A természetes gazdasági rend Magyarországon;

                 'Magyar Nemzetstratégia'; kiadja: Magyar Konzervatív Alapítvány és Püski;                 Budapest, 2008. Karácsony; 695-696. oldal)

32./ „(...) A kereszténység hirdette, hogy oszd meg mással, amid van, mert mindenki a testvéred. A kereszténység feltámadást és örök életet ígér, könyörületet és megbocsátást ajánl a gyűlölet és a bosszúállás helyébe. A MAGYAR nemzet is az élet kultúráját választja a halál kultúrájával szemben. A nemzeti megmaradást választja a világuralomra törő globális hatalmi elit kormányzása helyett. Csak így maradhat meg!

A magyar sorsdráma világtörténelmi dráma része. A küzdelem ebben a világdrámában a pusztító világerők és a megmaradásért küzdő életerők között folyik. A halál és az élet kultúrája áll szemben egymással. Ennek a sorsdrámának egyszerre vagyunk írói és szereplői. (...)”

                                                                      (Drábik János: Kié a Magyar Állam?

                                                                      A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?

                                                                      Gold Book Kft., 2012.; 106-107. oldal)

33./ „(...) A tettek a kapcsolatok rendjében csak alárendeltségi viszonyban lehetségesek, amint ezt Karácsony Sándor mérte fel. Ki, kinek, hogyan van alárendelve, ez minden emberi közösségnek az alapkérdése. Az organikus formája ennek az apai tekintély. (…) Éles különbséget kell tennünk a szellemi tekintélyre támaszkodó, tehát belülről fakadó „URALOM” és az erőszakra támaszkodó, elidegenült „HATALOM” között. Az alárendeltség elviselhetetlen formája, az elnyomás az utóbbiból következik.

Karácsony a MAGYAR társas lélek specifikumát abban látta, hogy az erőszakon alapuló alávetettséget mi sohasem fogadjuk el, ámbár általában tudomásul vesszük mint sorscsapást. Ettől vált oly idegenné a mi számunkra szinte minden állam-berendezkedés az elmúlt fél évezredben. Eme idegen elnyomónak tekintett hatalom ellenében folyamatosan fenntartottuk viszont azokat a közösségi szerveződéseinket, amelyeket Bibó István 'a szabadság kis köreinek' mondott, és ebből a tapasztalati tényből építette föl a maga szekuláris /azaz: világi, nem egyházi – a szerk.: LHA/ államfilozófiáját is.

                                   (Miklóssy Endre: 'Válj azzá, ami vagy!'

                                   Magyar Kulturális Kalauz; Napkút Kiadó, Budapest, 2011.; 343-344. o.)

34./ „(...) A rábaközi hagyatékban a 'szenzáció' az, hogy a BÜÜN-nek nevezett MAGYAR ŐSVALLÁS az ős-európai eszmeiség hordozója. Azé az etikáé, mely – a német Michael Stolleis professzor szerint – az európai embert abban különbözteti meg más kultúrák népeitől, hogy 'az elnyomást, a zsarnokságot nem fogadja el magától értetődőnek', fatalistán természetesnek. Szenzáció maga a világkép, az, hogy a világ mozog, örvénylik, és az energia változó alakot ölt, nem veszik el. (…)

A magyar ősvallás egyedülálló, de nem rokontalan. A rokon uráli népeknél mindenütt kimutatható a dualista világkép, és a szálak elvezetnek a japán sintoista hagyomány alapjáig, a Ko-Dzsi-Ki világképéig. A ma föllelhető és rekonstruálható világképekből Hans Christian Meiser szerint csak az uráli népeké igazi dualista világkép. A nősténység-hímség dualitása ez, ami a nemek egyenrangúságát, egyenjogúságát

is garantálja, s ez a szabadság alapvető garanciája. (…) Az uráli 'iker-örvénylés' dualitásában (lásd például a DNS iker-spirálját – a szerk.: LHA) a nősténység-hímség az istenség lényege, a szerelem, a vágy, a szexualitás az Isten teremtő erejének megnyilvánulása.

A judeo-kereszténységben vannak 'meghívottak' és 'választottak', tehát eleve fölé- és alárendeltek.

 

A magyar ősvallás, a BÜÜN evvel szemben az egyén korlátlan SZABADSÁGÁT hirdette a végső határig, amíg az nem sérti mások korlátlan szabadságát. (...)”

                 (Máté Imre: Yotengrit I., 2004. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 16-17. oldal)

35./ „(...) Lássatok a jövendőbe! Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát. Az Úristen népe és nemzete vagyunk! Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik őbenne bíztak, akik az Ő törvényei szerint éltek, akik az ő parancsolatait követték? Soha! Az Úr nem hagyta el az Ő magyarjait! A magyarok hagyták el az Urat!

Térjetek vissza hozzá s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel, de tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok magyarok, mert ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek, a lélekkel együtt elpusztul a nép! (...)

Áldott legyen, aki megérti és követi az Úr tanítását – zengett odafönt a vén táltos hangja.

Áldottak legyenek a hűségesek, mert ők a jövendő őrizői!

Az Úr megtartja azokat, akik a nemzet szolgálatában az Ő útját járják!

Bízzatok és hirdessétek az Úr szeretetét! Mert eljő az idő, s már itt is van, csak a szemünkkel nem láthatjuk még, amikor az igazaké és az igazságosoké, a valóság tudóié és a jóság gyakorlóié, a békességeseké és az istenszeretőké lesz ez a világ, és nem lészen több sírás, pusztulás, nyomorúság, rettegés és üldöztetés, mert a gonoszokat és gyűlölködőket eltörli az Úr e földnek színéről.

Minden hatalom megdől, ami nem Istentől való, s minden fegyvert, mely ellenetek fordul, ítélettel sújt az Úr! Ez az Úr szolgáinak hagyatéka s az ő igazságuk éntőlem való, mondá az Úr. Nap fiainak, MAGYAROKNAK teremtett Ő benneteket, s törvényt adott néktek, ami életet és szabadságot biztosít számotokra, ha betartjátok azt!

Íme itt van a törvény, tölgyfába rótt ősi hagyatéktok, amit keserves századokon át őriztek számotokra istentudóitok – dörrent odafönt a vénember hangja, s bal kezével magosra emelt egy sötét színű, kurta oszlopot -, tiszteljétek és becsüljétek és véssétek a lelketekbe minden szavát, mert Isten szól hozzátok az Ő törvénye által, és semmiféle más törvény nem biztosít számotokra életet, csupán az Úr törvénye!

Szeresd a te Uradat, Istenedet, és rajta kívül más istened ne legyen!

Tiszteld őseidet, hogy hosszú és jó életed legyen azon a földön, amit ők hagytak rád!

Szeresd magyar testvéreidet mint önmagadat! Fegyvert reájok ne emelj, s nyelveddel se vétkezz ellenök! Tartsatok össze, segítsétek egymást, és az Úr szeretete, az Úr védelme és az Úr ereje veletek lészen!

TUDJÁTOK az Urat, tartsátok az Ő törvényét, és semmi sem lesz lehetetlen számotokra! Az Úr ereje hegyeket mozdít és tengereket tüntet el azok védelmében, akik atyjoknak nevezik Őt, s aszerint is élnek.

Ez a ti hagyatékotok, MAGYAROK, véssétek lelketekbe! (...)”

                                                    (Wass Albert: Hagyaték; Kiadja a Trikolor Kft.,

                                                    'Örökségünk' sorozat, Budapest, 1985.; 291. és 307-308. oldal)

36./ „(...) Egy új korszak új kihívásaihoz nincs előre gyártott, jól bevált recept. Értékrendünk alapján kell haladnunk, lépésről lépésre. (…) Biztató, hogy az alaptörvényben megfogalmazódik a spirituális értékrend, például: (…)

Összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet! – Ez tisztán spirituális, az isteni igazságban és törvényben gyökerező értékrend. Nem a folyamatosan növekedő fogyasztás, nem mások kifosztása és sorsukra hagyása a MAGYAR érték, hanem a hit, a hűség és a szeretetet! Az ember becsületének az alapja nem a tőzsdei manőver és a valutakereskedés, hanem a munka és a szellemi teljesítmény. Nem az emberek elesetté és szegénnyé tétele az érték, hanem az elesettek és szegények megsegítése! Lassan világossá válik, hogy hogy itt sokkal többről van szó, mint pusztán egy értékrendbeli különbségről...

A nyugati, 'európai' értékrend abból az anyagi világból származtatja az értékeit, amely – mostanra már kiderült – az Univerzumnak mindössze 4%-át alkotja. A MAGYAR értékrend ezzel szemben abból a régióból táplálkozik, amely a lelki , spirituális világ. Ez viszont az Univerzum 96%-a– még akkor is, ha ezt korunk kitüntetett tudósai 'láthatatlan tömeg' és 'sötét energia' nevekkel illetik. Mivel az értékrendbeli konfliktus egy létező tény, semmilyen körülmények között nem kellene azon dolgozni – kifejezetten értelmetlen –, hogy ezt a konfliktushelyzetet az anyagi világ paradigmáján belül rendezzük. Mindaddig, amíg a gazdasági fejlődés és a fogyasztás területén próbálunk versenyre kelni a kifosztókkal, kudarcra vagyunk ítélve. Itt egyszerűen nincs számunkra győzelem, de még csak az elfogadás vagy a mellőzés kategóriája is elérhetetlen.

Értékrendünkkel az anyagi világon belül nem győzhetünk!

Egészen más helyzet állhat elő abban a pillanatban, amikor ezt a konfliktus-helyzetet felemeljük a GONDOLATI-ÉRZELMI-LELKI szférába. Merthogy ez az a 'pálya', amelyiken otthon vagyunk, és ezen a 'pályán' az Univerzum energiájának már 96%-ából lehet – lehetne – gazdálkodnunk. (…) Ez az a terület, ahol nem veszíthetünk. (...)”

„(...) A MAGYAR NEMZET tagja az, akinek értékrendje az univerzális, isteni törvényben gyökerezik, aki a krisztusi szeretet követője és megvalósítója, és aki hozzájárul a közös jó megteremtéséhez. Akkor is az, ha nem magyar az anyanyelve, vagy ha külföldön él. Akkor is az, ha ebben az inkarnációban cigányként vagy zsidóként látta meg a napvilágot. 'Nagy magyar' pedig az, aki ilyen érzelmi és gondolati háttérrel képes és hajlandó felajánlani életét embertársainak és nemzetének szolgálatára – bár ez rendszerint csak történelmi távlatból válik láthatóvá. (…)

Tudatosítanunk kell, hogy ami a magyarságot Európától /értsd: Európa egyéb részeitől – a szerk.: LHA/ megkülönbözteti, az a magyar szív és lélek szerinti értékrend, amely a közös jót, az értékteremtést, a békét, a harmóniát, az elfogadást és a szeretetet a mások kárára megszerezhető anyagi jólét elébe helyezi. (…)

A korszakváltás akkor is megtörténik, ha csak várunk és semmit nem teszünk. Ez azonban nem kifejezetten magyar tulajdonság. Mivel az úgynevezett nyugati civilizáción belül minden jel szerint a Kárpát-medencében él a legtöbb olyan ember, akinek az értékrendje az isteni szférából táplálkozik, itt fognak megjelenni a legnagyobb erővel ennek az értékrendnek az elnyomói is. Vagy már meg is jelentek... A megoldás ezúttal nem a forradalom, hanem a belső átalakulás, a MAGYAR ÉRTÉKRENDHEZ való igazodás, és annak a hétköznapi életben való alkalmazása.

Másra várni nem érdemes. Aki amit tehet ebben az ügyben, lehetősége szerint – belül és kívül – tegye meg, és este nyugodt mosollyal hajthatja párnára a fejét. Nem a rosszat kell kritizálni, hanem a jót erősíteni.

Úgy legyen! (…)”

                                   (Balogh Béla: Elkezdődött... /Új Világrend vagy Aranykorszak?/;

                                   Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2012.; 137-139., illetve 141-143. oldal)

 37./ „(...) A Szent Korona-tan és Történeti Alkotmányunk alapja a Szent Korona, amely nem más, mint maga a szuverén, független magyar nemzet. Szántai Lajos többször felhívta a figyelmet arra, hogy a szimbólum nem jelképez valamit, nem valami helyett áll, a szimbólum maga az élő valóság. Ennek a megállapításnak legjobb példája a Szent Korona. A Szent Korona nem a független magyar nemzet jelképe, nem a szimbóluma, a Szent Korona maga a független és szuverén MAGYAR NEMZET. (…)

Tarr Dániel megfogalmazásával értek egyet, aki szerint 'a Mágia az igazság kutatása – az ember teljességének keresése: a testi-lelki-szellemi tökéletesség megvalósításának tudománya'. (…)

A Szent Koronával összefüggésben a mágia kifejezés kizárólag a Magia Divina értelemben használható, amely a kozmikus rend megerősítését és az isteni akarattal való együttműködést célozza meg. (...)”

                                                                                       (Tóth Judit: A mágikus pecsét /riport/)

38./ „(...) A mi területünk: az új, az embermilliókat felszívó világ: a Kert, a minőség-földművelés. (…) A Kert éppolyan nagy jelképe a mi századunknak, mint az előzőnek: a gyár. Nemcsak anyagi, szellemi is. A Kertet kereste a múlt század /itt: a XIX. század – a szerk.: LHA/ kapitalizmusának az egész ellenzéke; az új európai irodalom java a Kert irodalma; kertvárosokba szökik ma a városi ember, s a Kert erkölcséről és államáról álmodunk mindnyájan, százféle álomban.

Minden kiáramlás új népeket emel fel; a keresztesháborúk az olaszt, franciát, flandriait; az Újvilág felfedezése: a spanyolt, portugált, angolt; a kapitalizmus: az amerikait, németet, zsidót. Mit várhat Magyarország, az eddig elkerült, ettől a kiáramlástól? Sokat. A természet kertországnak szánta, nagybirtokai szabad teret kínálnak új, tiszta kertészgyarmatoknak, (…) kertjei trágyája: trágya lehet kultúrája alá is. Útjába esik az új kiáramlásnak; de egy kiáramlás útjába esni nemcsak remény, hanem veszély is. Amerika megszállásának nemcsak spanyoljai voltak, hanem inkái is. Félő, hogy a magyarból is az lesz. Éppen, mert földje az új idők Amerikájához tartozik: nagyobb lesz felé a népek tolongása. Étvágyak viharába kerül: foglaló ösztönök keresztútjára. Ha eddig elkerülte a történelem, most a szemébe néz, s fölemeli vagy elsodorja.

Az én életcélom: a magyarságot erre a farkasszemre előkészíteni. (…) Az új 'kertszellem' homályos ösztönből világos eszme lett. A görögökben őst és példát talált ez a szellem; a közép-európai gondolattal szorultságunkból igyekezett hivatást csinálni; (…) marxizmustól és fasizmustól egyaránt távol álló élet- és társadalmi eszményt rajzolt a MAGYARSÁG elé.” //!!!; és ugyanezt a szellemiséget találjuk Vlagyimir Megre: Anasztázia-könyveiben /9 kötet – Oroszország Zengő Cédrusai sorozat/ is – a szerk.: LHA//

                                   (Németh László: A minőség forradalma IV. kötet: Mozgalom: Életcél;

                                   a 'Magyar Élet' kiadása, 1935.; 183-184. oldal)

39./ „(...) Üzenem a jövő század MAGYAR ifjúságának, hogy gondosan ügyeljen az emberi méltóságra. Ne vezesse tévútra az, hogy az emberi méltóság világszerte hanyatlóban van, nálunk is. Bújjon ki a farmernadrágból, vesse le mutatványos gönceit, öltözködjék úriember módjára. Tanuljon meg újra magyarul beszélni, szokjon le arról az éneklésről és hőbörgésről, amire a rádió és a tv 'jóvoltából' rászokott. A magyar beszéd alapszabálya, hogy a hangsúly a szó első tagján és a mondat első szaván van. Szokjon le az ütemes tapsról és a diszkó-ordításról. Szokjon le a fölöslegesen használt idegen szavakról és a trágár beszédről.

Üzenem a jövő magyarjainak, hogy figyeljenek gondosan a történelmünkre. Tegyék alaposan latra, mit higgyenek el. A magyar történelemnek vannak dicső fejezetei és ármányos fedezetei, ne tévesszék össze a kettőt, ne ítéljenek elhamarkodottan a múltunk fölött. Mestereiket okosan válasszák meg, rostálják ki a tudatos vagy öntudatlan ámítókat. Történelmünket nem azért kell ismerni, hogy büszkék legyünk, hanem azért, hogy öntudatosak legyünk. A történelem nem csupán csaták, forradalmak, vereségek és győzelmek fölemlegetése, hanem minden alkotásunk ismerete. Művészek, tudósok, írók és költők a történelem legfőbb szereplői. Közös alkotásuk a : az országunk.

 

Üzenem minden MAGYARNAK, határainkon belül és kívül, hogy ez a mű a dolguk, az otthonuk, az értelmük. Tenni érte valamit, bár egy téglát a helyére, ez a feladat. Minden más csak magánügy.

Fordítsanak gondot a műveltségre. Szegény és kirabolt ország a miénk, egyetlen vagyona a műveltség; őrizni és gyarapítani kell.

Üzenem híveimnek és ellenségeimnek, hogy Magyarországnak – minden látszat ellenére – van jövője. Letétben annak az ifjúságnak a kezében és szívében, amelyik fölismeri, hogy mélység felé zuhanunk, és megállítja a zuhanásunkat.

Ez az ifjúság már megszületett. Harmatos lelke még gyanútlan, de amint felserdül, egészségesen gyanakvóvá válik, nem hagyja magát félrevezetni, megálljt kiált, kezébe veszi önmaga és hazája sorsát.

Ebben hiszek. (...)”

                                                                      (Benedek István /81 évesen!/: Üzenet /1996. 03. 15./

                                                                      a 'Szavainkban a kincs' c. kötetben;

                                                                      Inter Leones Kiadó, Budapest, 1996., 20-21. oldal)

40./ „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár repül ki. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a MAGYAROKAT, mert általuk nagy boldogság árad majd az EMBERISÉGRE. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

                                                                      (Pio atya /padre Pio/, akit 2002-ben szentté avattak)

41./ „A nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy minden nap imádkoznak a Földért. Most 'vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt'.

A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz:

'Önök, MAGYAROK, elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az önök országából fog elindulni. A világ /=Föld/ szívcsakrája az önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult önöknél!'

                                   (Leleplező /országkrónika könyvújság/; 2008/1., 136. oldal)

42./ „Aki embernek hitvány, az MAGYARNAK alkalmatlan.”

                                                    (Tamási Áron; idézi Balogh Béla: Elkezdődött...;

                                                    Bioenergetic kiadó, Budapest, 2012.; 141. oldal)

43./ „A MAGYAR NEMZET léte kultúráján áll vagy bukik. Ebbe irodalom, nyelv, még a történelem is belefér. Tehát a kultúrája és a sorsa tartja a magyarságot. A vér harcában már többször csatát vesztett – nem kell mondani a tatár dúlást, a törökök másfél évszázadát, a betelepítéseket – , és ma is vesztésre áll. Viszont a kultúrájával ezt mindig ellensúlyozni tudta. Olyan vonzó műveltség ez, hogy ezért mindig jó volt magyarrá válni azoknak, akik ide érkeztek, például az én nagyapámnak is, vagy akik itt éltek idegen tömegek.”

                                                                                        (Szerencsés Károly /történész/;

                                                                                       Demokrata-riport, 2008. augusztus 27.)

44./            „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig

                 Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!

                 Szétszórt hajával, véres homlokával

                 Áll a viharban maga a magyar.

                 Ha nem születtem volna is magyarnak,

                 E néphez állanék ezennel én,

                 Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb

                 Minden népek közt a föld kerekén. (...)

 

                 Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,

                 Mit marjátok mindnyájan a magyart?

                 Török s tatártól mely titeket védett,

                 Magyar kezekben villogott a kard.

                 Megosztottuk tivéletek híven, ha

                 A jó szerencse nékünk jót adott,

                 S felét átvettük mindig a tehernek,

                 Mit vállatokra a balsors rakott. (...)”

                                                                                                        (Petőfi Sándor: Élet vagy halál!

                                                                                                        Erdőd, 1848. szeptember 30.)

45./ „Amint műveltnek nem lehet születni, úgy magyarnak se! Mindenki annyira művelt és magyar, amennyire meg tudta szerezni. Csak szerzett műveltség van, szerzett MAGYARSÁG.”

 

Mit jelent ma az, hogy MAGYAR?!

 

Új hozzászólás