Menekült riport

Kurunczi Mária küldte be 2019. 11. 19., k - 17:10 időpontban

Kedves Nézőink - Hallgatóink, Olvasóink!

Itt állunk a szöges drótkerítés mögött. Határon innen és túl. Farkasszemet nézünk. Ali, aki törve, de valamelyest még vagy már tud magyarul, segít nekem. Most hajnalodik. A töltésen sok-sok ember alszik, gyerekek is. Fekete hajukon megcsillan a felkelő nap fénye. Békés a könyék. Ali nem aludt az éjjel. Őrködött.

- Mért kell őrködni?- kérdem.

- Mert félünk - mondja természetes hangon.

- Mitől féltek? Itt nincs háború.

- De van, a ti háborútok - és sandán néz a drótkerítés innenső oldalára.

- De hiszen, mi nem bántunk titeket.

- Nem is fegyverrel, hanem szóval, és utálattal. Miért gyűlöltök minket?

- Mi nem gyűlölünk, csak nem örülünk, hogy itt vagytok. Igaz nehezen, de csendesen, nyugodtan éltünk, míg ide nem jöttetek. Most meg összekuszálódott minden.

- Hidd el, nem mi tehetünk róla - mondja szomorúan Ali - a mi otthonunkat feldúlták. Háború mindenhol, leomlott házak, szétszórt holttestek. Aki kijön a zónából, és észreveszik, lelövik.

- Ti mégis megszöktetek, hogyan?

- Az éj leple alatt. Tudod a homok nem csap zajt. Nyugodtan sétálhatsz, és az őrök is elfáradtak, és elaludtak. Aztán mikor már annyian jöttünk, hogy zajt okoztunk, már késő volt. Az őr őrjöngött, de mi túl voltunk a határon.

- Mit hagytatok ott?

- Csak a nagy semmit. Ruhát, élelmet nem tudtunk hozni, mert nem mert senki bemenni a lebombázott házakba.

- És mióta vagytok úton?

- Már két és fél hónapja.

- Gyalog jöttetek?

- Többnyire. Nézd meg a cipőm. De ha átjutok hozzátok, veszek egy újat.

- És hogyan haladtatok tovább?

- Néha megállt mellettünk egy-egy autó, felvettek, aztán valahol letettek, majd egy nagy bázishoz értünk. Ott kaptunk enni, inni, mosakodtunk, aztán tovább indultunk.

- Honnan tudjátok, merre kell menni, vagy mindegy?

- Néha mindegy hová, csak oda, ahol nincs háború. Nézd ezt a kis gépezetet. Ezt kaptuk. Megmutatták nekünk, mit kell megnyomnunk, és már beszélnek is hozzánk.

Ott adták a bázison.

- És érted, mit mondanak?

- Igen, én értem, de a többiek nem. Én tudok egyedül angolul beszélni, ezért én kaptam ezt. Csak attól félek mindig, hogy lemerül.

- Hol, tudod feltölteni?

- Mindenhol. Vannak jóemberek, akár boltban, trafikban, állomásokon.

- És ha nem sikerül?

- Akkor van egy másik csoportnak is, ők mondják, mit kell tennünk.

- Neked van ilyen otthon?

- Még nincs, de az unokatestvérem gyerekeinek volt. Ők gazdagabbak voltak.

- Ők otthon maradtak?

- Nem tudok róluk semmit, mert valószínű az ő házukat is lebombázták.

- Mit gondolsz, életben vannak?

- Nem tudom, de most nekem is más gondom van.

- Hová szeretnétek menni?

- Valamelyik nyugati országban, ahol jobb életünk lesz.

- Mit értesz azon, hogy jobb élet?

- Lakás kocsi, meg minden.

- De otthon sem volt.

- Éppen azért szeretnék most…

Menekült riport
Belgrád, a Bessarábiából menekített német nemzetiségűek átmeneti tábora. Évszám: 1940, Fortepan 84035, origin: Fortepan

 

Új hozzászólás