Felháborító történet a Felvidékről: „Agyon kellene lőni, és a hulládat a Dunába lökni, te magyar ügynök!”

Kovácsi Sándor küldte be 2019. 11. 30., szo - 09:38 időpontban

Felháborító történet a Felvidékről: egy magyarbarát interjú miatt kiközösítették, meghurcolták, megfenyegették, végül kirúgták a szlovák muzeológuslányt

Veczán Zoltán

Zuzana Falathová tavaly decemberben beszélt a Magyar Hírlapnak arról, milyen hatással volt rá magyar gyökerekkel is rendelkező szlovákként, amikor rájött, hogy az iskolában magyarellenes történelmi hazugságokkal tömték a fejét, és rádöbbent, hogy a szlovákság zöme s még szakmabelijei is teljesen rabjai ezeknek a nemzeti mítoszoknak. Zuzana – vagy ahogy azóta bemutatkozik: Zsuzsi – az interjú után a pozsonyi városi múzeum közkedvelt kollégájából ellenség, ifjú tehetségből hazaáruló lett a szemükben, mígnem egy napon ott várta az igazgató, kezében az előre megírt felmondásával. A fiatal muzeológus a Magyar Hírlapnak beszélt először csaknem egyéves kálváriájáról.

 

– Rendkívül bátor interjút adott nekünk tavaly decemberben. Úgy is váltunk el: csak nehogy baja essék miatta.

– Hát esett. De kezdem az elején: megjelent az interjú, aztán Zolo Mikeš az Aktuality.sk oldalon – ez az egyik legolvasottabb szlovák hírportál – az egész mondanivalómat kiforgatta, politikai kontextusba helyezte, belőlem pedig tulajdonképpen magyar sovinisztát gyártott. Mivel a felvidéki szlovákok zöme nem tud magyarul, csak ezzel a verzióval találkozott, és egyből el is hitte, amit ott olvasott. S mint később láttam egy cikkében, ez nem véletlen félrefordítás, hanem szándékos rosszhiszeműség volt a részéről. Az, hogy Mikeš éppen a múzeumra vonatkozó kritikáimat emelte ki, külön megnehezítette később a szakmai életemet.

***

– Kicsit tartottunk tőle, hogy azonnal elbocsátják, de végül ez akkor nem történt meg.

– Nem, mert az igazgató úr éppen kórházban volt, és bár szóban egyből beígérte, hogy ki fog rúgni, aztán látta a médiavisszhangot, és inkább visszavonta a dolgot, mert tartott a botránytól. Aztán azt mondta, hogy várja a felmondásomat, de én végeztem tovább a munkám, hiszen éppen a közepén voltam egy múzeumi projektnek. Úgy nézett ki, hogy lassan elül a dolog, noha a múzeumban hirtelen elfogyott körülöttem a levegő: mindenki nekem esett bent, összevesztek velem, elhordtak mindenfélének, aztán pedig kiközösítettek. A harmincöt kollégából, akikkel együtt dolgoztam, egy kezemen meg tudom számolni azokat, akinek volt hozzám egy jó szava. Így dolgoztam az elmúlt majdnem egy évben. Prominens emberek, ismert történészek is nekem estek, például a köztiszteletben álló kutató, Ferdinand Vrábel is kioktatott történelemből. Elviselhetetlen volt a nyomás.

***

– Volt azért olyan, aki kiállt maga mellett?

– Néhány kolléga, igen.

***

– Sokan fenyegették? Tett egyébként feljelentést? – Több száz ilyen levelet meg kommentet kaptam, és nem, nem tettem. Utólag már kicsit bánom, ahogy azt is, hogy nem fordítottam le szlovákra az interjúnkat, és a szlovákok így csak a Mikeš-féle kiforgatott verziót ismerhették meg. Rendkívül megterhelő volt, hogy kívülről és belülről is támadtak egyszerre. Egyébként voltam szerelmes kis hülye, voltam magyar ügynök, Soros-ügynök, és még sok egyéb is szerintük.

***

– A múzeum, a magyar állam, Soros… nem tudom, hogy bírja ezt a sok munkát, de legalább, gondolom, jól is keres vele!

– Az biztos! (nevet) Komolyra fordítva a szót: az a helyzet, hogy mivel karácsony előtt rúgtak ki, még az év végi prémiumomat sem kapom meg a múzeumtól az amúgy sem fényes muzeológus fizetésem mellé.

***

– Maga a kirúgás egyébként hogyan történt?

– Suttogták a folyosón, hogy ez következik, aztán miután az igazgató rájött, hogy tudom, behívott magához, közölte, hogy útjaink elválnak, mert nem teljesítettem az elvárásait. Amikor rákérdeztem, mik voltak azok, kitérő válaszokat adott, csak azt hajtogatta, hogy nem az interjú miatt, nem az interjú miatt. Még azzal is megfenyegetett, hogyha mindezt nyilvánosságra hozom, akkor neki is van valami a tarsolyában. Először azt mondta, hogy megszűnt a pozícióm – a törvényi előírások miatt nem rakhatott ki csak úgy – mehettem volna teremőrnek, ásatási segédmunkásnak, vagy lehettem volna lektor, ami nálunk gyakorlatilag az idegenvezető. Én viszont muzeológus vagyok, nem véletlenül tanultam ezt, nyilván tudták is, hogy visszautasítom majd a lefokozást. Aztán előhúzta a felmondásomat.

 

A teljes interjú IDE kattintva érhető el!

Új hozzászólás