Betlehemem vesszőfutása

Turi Török Tibor küldte be 2019. 12. 11., sze - 21:38 időpontban

 

Szép, mutatós, bronzozott szoborcsoportot készítettem. Nagy figurákkal, népi motívumokkal díszített bölcsővel, ablakon bekukucskáló szamárral, térdepelve imádkozó kisfiúval, termetes, közel méternyi háromkirállyal. Igyekeztem az ünnephez méltó cizellálással, a részletek alapos kidolgozásával felnőni a feladathoz.

A keszthelyi sétálóutca egyik kapualjában debütált. Előtte papírkúpokból, hevenyészett gömbökből eszkábált Jézus-születés csüggesztette az arra járókat. Nem volt rossz, mert az ünnepről beszélt – inkább dadogott, de így is jobb mintha hallgatna, vagyis nem lenne semmi bensőséget árasztó „macera”, az ünnep alkalmából.

Teherautóval szállítottuk a közel három mázsás kerámia mutatványt, bordó és méregzöld plüssre helyeztük. Melegfényű reflektorok ölelésében tündökölt, mi több, azt is elértem, hogy a Jingle Bells helyett népi karácsonyi énekek szóljanak. Hitem szerint tetszett is mindenkinek. Gratuláltak, dicsérték, csak egy liberális hírportál itteni embere, tudósítója, téglája, kéme, vamzerja jelentette soros főnökeinek, kik aztán megcikkezték.

Tudomásom szerint az ilyes dolgok tüske szemükben, de ez esetben gerendáról is beszélhetünk – élve a biblikus hasonlattal –, mert az egyik királyomon ott csillogott a Szent Korona. Epébe mártott tollal írták: „Keszthely sajátosan értelmezi az Újszövetséget.” A fővárosban langy szelet, nálunk jeges vihart, orkánt kavart. A településünknek állóvize felett őrködő embere bezáratta a kapualjat! – Volt Jézuska, Szűz Mária, bárányka és miegymás, most nincs, nem is lesz…

Próbáltam menteni a Szent családot. Előadtam, hogy a magyar népi kultúrában, de mindehol a Kárpáthazában, jobbára papírból, igaz, de ott volt és van, talán lesz is a korona. Esztergomban, a Széchenyi téren az öles faragott Betlehemi királyok mindenikén rajt van ezen ékesség, és ha a szomszédban tanyázó hercegprímásnak nem csípi a szemét (most sem tüske, sem gerenda – valószínű pirospaprika…). Akkor itt, az egy árva aranyozott abroncsnak, miért nem kegyelmez?! Ne legyünk a pápánál pápábbak!

Aztán jött a salamoni döntés: kinyílott újra a kapu! Először a kereszttel kellett megkurtítanom, majd a presszió leterítvén, aranyos szövetből sapkát varrattam, és ráhúztam renitens királyom üstökére.

Következő karácsonyra rehabilitálták elődjét: a rajzlap, krepp-papír és vattagömbök által is kápráztató keszthelyi „ősbetlehemet”… Enyém a Karmalita Bazilikába került, az apszis mellé. Szerették! Pável atya, a lengyel pap – kinek ornátusán arasznyi magyar címer igazítja el azokat, kik kételkednének a két nép barátságában – vigyázta, óvta.

De hát nem jó csillag alatt született a mű! – Kevés a betlehemiből is a műtermem felé pislákolhatott volna, mert a tiszteletest elcsapták, és a helyére érkező tartományfőnök – rossz nyelvek szerint – nem szívelhette elődjét, így az ő sorsára kerültek szobraim is. Útilapu!

Korábban, a budapesti Lehel téri templom plébánosa, Margit-szigeti prépost, isteni hajléka elé állította Szt. Margit-szobromat. Mise, áldás, műsor, a Pázmányról hívott illusztris vendégek, teológusok, főpapok szerették az alkotást. Aztán Pál atya hallva mostani kudarcomat, teherautóba ült, és eljött érte Keszthelyre. Örült nagyon, de túlságosan is, annyira hogy furcsálltam. Viselkedészavar, megszakadt, elfelejtett mondatok, suta mozdulatok. Másnap kórház, agydaganat, félresikerült műtét (?), nyugdíjazás.

Pestre telepített árváim itt is gazdátlanul maradtak, mert – megint csak a hosszúnyelvűek szerint – utódja mindent kigyomlált, mi elődjét dicsérte. Kértem szállíttassa vissza – mint előadtam –, nem L. Pál vitte el, hanem elődje, a templom plébánosa, és ez még a polgári életben is így lenne természetes, nem hogy Isten felkentjéről, ki igét hirdet, gyóntat, feloldoz… Nem tette.

Azért aztán jó is van! – Híre ment, és Böjte atya jelentkezett Déváról: Több évre elvinné erdélyi templomaiba, adjam kölcsön…

Dehogy, örökbe!

 

Epilógus

 

Ezen önsajnálat 2017. novemberében kéklett először árkus papíromon. Jövőre, ha nem gyógyulok ki a grafomániámból és azon vétkeimből, miként köztéri szobrokkal csüggesztem rosszakaróimat, hiszem, hogy Betlehemem sorsáról jót is írhatok!

2019 decembere: Hódmezővásárhelyről (2017–2018) Szarvasra kerültek. Lázár Zsolt esperes megvásárolná az Evangélikus Ótemplomi Gyülekezet számára, de hát „szegényeim” másodfél éve Erdély felé kacsintgatnak! Kellene még egyet készítenem, de kedvem, ambícióm ebben a földi „bőrköntösben” mégszer nem lesz…

 

                                                                                                                   Turi Török Tibor

Új hozzászólás