Jogtiprások százada - szomorú ismétlés 25 év után

HungaryFirst küldte be 2019. 12. 24., k - 10:06 időpontban

Valami megfoghatatlan, de nem érthetetlen félelem uralkodhat el rajtunk, amikor hazánkban egyre többen sürgetik az Egyesült Európába való fölvételünket. Hiszen a legtöbbet szenvedett nemzetrész, a határokon túlra került magyarok problémája, tragédiája fölött lép át nagyvonalúan ez a kétes politikai kívánság. Az 1920-as döntést, amely nemzetünket és a velünk – évezredek óta – együtt élő nemzeteket sújtotta, a nagyhatalmak ez idáig nem tették jóvá, nem módosították, nem tárgyalták meg ismételten. Mert hiszen erre egyetlen európai kormány sem kérte őket.

Az európai egyesülés viszont egyszer és mindenkorra elveszi tőlünk az újratárgyalás nemzetközi jog által – is – biztosította lehetőségét. Az Európai Unió elsősorban gazdasági érdekeket szolgál. De kiét? Korántsem a magyarságét. Éppen így nem használ a határon túli magyaroknak sem. Az amerikai irányítású közös Európa tehát "kivetkőzteti" az európai nemzeteket évszázados,­ évezredes hagyományaiból, kultúrájából s talán még nyelvükből is. Az erdélyi magyarság negatív változáson ment át az 1989-es események után. Amint lehetőség nyílt az ország határainak átlépésére, abban a pillanatban levetették a századokon át viselt népi öltözéket, az addig gyönyörűen beszélt nyelvet fölcserélték a pesti zsargonra.

Az „Unió” ennél sokkal nagyobb veszé­lyeket rejt. Az a liberális eszmerendszer is kártékony, amely Soros György szponzorsága révén megfertőzte immár a kolozsvári egyetemeket, az erdélyi középiskolákat. Európa megfeledkezett arról, s bizonyára mi is, hogy Magyarország, a magyar nép mindig Európa szolgálatában állt, védte annak népeit, és vérzett érte századokon keresztül.

A 20. század azonban megtorolta ezt a nagylelkűséget, jogtalanul elvéve az ország kétharmadát, s e kétharmad sokszínű lakosságát. A bolsevizmus pedig kiirtotta a magyarországi nemzetrész identitástudatát, a határon túl élők iránt érzett felelősségtudatát, s valamiféle internacionalista tudathasadást idézett elő. A mai fiatalság nagy része ezért szinte föl sem fogja mindazt a történelmi tragédiasorozatot, amelyet népünk e század során volt kénytelen elszenvedni, s szenvedi ma is, a nagyhatalmak döntései révén.

A rendszerváltás után viszont megindult az a folyamat, amely az európai egyesülést erőltetve, a kommunista frazeológiával azonos stílusban magyarázza a nemzetköziséget, az egyesülés szüksé­gességét. Történelmi drámákat elevenítenek föl, embertelen idő­szakokat tárgyalnak mintegy az egyesülés indokaiként, mondván: - „nehogy megismétlődhessék a múlt”. Csupán egyet felejtett el a „mű­velt” Nyugat. A magyarság holocaustját, a magyar nemzet tragédiáját.

Szükséges volna – s ez Európa érdeke is –, helyre tenni a magyar nemzet jogsérelmét, orvosolni a trianoni és a Párizs környéki „békék” tragédiáját, s tárgyalásos alapon helyreállítani a Kárpát-medence valamennyi népét egyaránt szolgáló etnikai határokat, amelyek megakadályozhatnák az egykori Jugoszlávia területén dúló háborúhoz hasonló, akár fegyveres konfliktusok kialakulását. Hiszen a déli részeken csörtető etnikai harcokat – ha közvetve is, de –Trianon eredményezte, akár kimondják ezt, akár nem.

Az európaiság azonban nem az egyesülésnél, hanem a kulturált diplomáciánál, a tárgyalóképességnél, és az elfogultság nélküli, tényeken nyugvó politizálásnál kezdődik. S bizonyára az Európai Unió sem tudja szolgálni e földrész nyugalmát, biztonságát és stabilitását mindaddig, amíg akár egyetlen nép is az őt ért sérelmek orvoslása nélkül és folytonos rágalmak kereszttüzében kell éljen, szenvedjen. Magyarország csak akkor léphet be az Európai Közösségbe, ha Európa méltóvá teszi magát Magyarország befogadására. Ám Trianon és a párizsi békeszerződések diplomáciai rendezése előtt, Magyarország egyetlen kormánya sem kérheti népszavazás kiírása nélkül a belépést. S ez esetben biztosítani kellene a határokon túli magyarok szavazati jogát is, hiszen legfőképpen ők az érintettek.

 

 

STOFFÁN GYÖRGY

Erdélyi Magyarság,

V. évf. 1994. augusztus

Új hozzászólás