A bizánciak hiába várták Hunyadit

Szőnyi Balázs írta 2020. 05. 29., p - 19:13 időpontban

Fatih Mehmed a török történelem egyik legjobban tisztelt alakja, mint Szulejmán és Atatürk. II. Mehmed azért kapta a dicsőítő előnevet, mert 1453-ban ezen a napon vette be Bizáncot, a mai Isztambult, amely keresztény védői az utolsó pillanatig abban reménykedtek, hogy megjön Hunyadi és a magyarok megmentik a keresztény nagyvárost... nem tették! Hunyadi nem érkezett meg, nem is érkezhetett, hiszen el sem indult.

Várna és Rigómező csak pár évvel korábban volt, bár, ha a kereszténység védelmében szent háborúra hívja balkáni szövetségeseit talán összejött volna akkora sereg, amivel a hosszú ostromban alaposan megfáradt, kivérzett török sereget el lehetett volna űzni a város falai alól, a védőkkel együttműködésben.

Egyébként XI. Konstantin bizánci császár egész Európától segítséget kért, még a felekezeti különbséget félre téve a római pápától is... Ő küldött is némi utánpótlást, meg Velence és Genoa hajókat, némi katonát és ezzel ennyi volt Európa, a kereszténység védelme. A magyarok se segítettek, mint ahogy később nekünk se segítettek érdemben sokáig...

A bizánciak nagyon szívósan védekeztek, még végül a május 29-ei nagy roham idején sikerült betörniük a városba - egy nyitott kiskapun át (sosem tudjuk meg, hogy véletlen szerencse vagy egy lefizetett áruló intézte). A császár hősi halált halt, a lakosság nagy részét legyilkolták, örült aki erőszakkal, kirablással ugyan, de túlélte. A Hagia Szófia (keresztény, ortodox nagytemplom, a maga idején a világ legnagyobb temploma, utána hozzácsaptak néhány minaretet és muszlim dzsámi lett). 

Miután az igaz hit szent harcosai kedvükre raboltak, erőszakoltak, gyilkoltak Mehmed rájött, hogy szüksége van a gyaur iparosokra, kereskedőkre, az új főváros működtetéséhez, ezért kegyelmet hirdetett számukra, s visszahívta a városba a korábban elmenekülteket. Így fordult elő, hogy a török fővárosnak sokáig több görög lakosa volt, mint török, de még a XX. század elején is igen jelentős kisebbséget alkottak - amikor az örmény után jött a görög genocídium. Az isztambuliak szerencsésebbek voltak szmirnai (Izmir) társaiknál, mert nem mészárolták le őket tömegesen, "csak" elzavarták Görögországba a nagy részét. Ekkor Atatürk, vagyis a Törökök atyja, eredeti nevén: Musztafa Kemál volt hatalmon.

Na, de vissza  Bizánc bukásához:  ha minden igaz, akkor a törökök ostromágyúit egy Orbán nevű magyar mester öntötte - nyilván jó pénzért. 

Bizánc elestével megnyílt az út Európa belseje felé, s a törökök hamar ráléptek a dunai hadiútra... 

Hunyadi mentségére legyen mondva, hogy három évvel később, 1456-ban Szilágyi és Kapisztrán segítségével Nándorfehérvár alatt tönkreverte Fatih Mehmed seregét, s ezzel jó időre elvette a kedvét attól, hogy a szultáni fősereg Magyarország ellen vonuljon. Hogy ezt fia Mátyás hogyan használta ki vagy sem, az már más kérdés.

A török európai előretörésének egyik legjelentősebb sikere és kulcsa volt Bizánc bevétele. Amikor egyesek azt hangoztatják, hogy 150 évig védtük a keresztény Európát gondoljanak arra, hogy nem csak a mi segítségünkre nem szaladgáltak sokszor, hanem mi se, amikor másnak kellett volna. Mindenki a saját, sokszor rövid távú érdekeit nézte, mi is.

Új hozzászólás