A Bocskai-szabadságharc

Kis túlzással azt mondhatjuk, I. Rudolf Habsburg uralkodó volt a Bocskai-felkelés első számú felelőse. Merthogy ő úgy gondolta, érdemes felvenni a harcot a törökökkel, hovatovább ki kell űzni őket a birodalomból. Bocskai tett arról, hogy az ellenségeskedés kétszer is békekötéssel záruljon.

1604. október 14-15-e éjjelén az osztrák császári seregben szolgáló hajdúk, akiket az akkor birtokain visszavonultan élő erdélyi főúr, Bocskai István ellen küldtek, Bocskai oldalára állva - Álmosd és Diószeg között vereséget mértek a Habsburg csapatokra. Ezzel megkezdődött az idegen uralom elleni Bocskai-szabadságharc, amelyhez a hajdúkon és a jobbágyokon kívül hamarosan csatlakozott az elégedetlen városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. A szabadságharc során Bocskai Istvánt 1605-ben először Erdély, majd egész Magyarország fejedelmévé választották. A harcok az 1606-ban megkötött bécsi békével zárultak le, amely biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot. Bocskai a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le őket.

Bocskai István Felső-Tisza-vidéki birtokos, a törökellenes párt vezetője 1604-ben visszakapta elkobzott birtokait Rudolf császártól, s megszakította együttműködési tárgyalásait a törökkel. Bethlen Gábor, a törökországi emigránsok vezetője ekkor Habsburg-ellenességbe sodorta Bocskait, aki a lakosság elkeseredettségét kihasználva, felkelést szervezett. Ez 1604. október elején jutott Belgiojoso császári főkapitány tudomására, aki megtámadta Bocskai birtokait. 1604. október 14-15-e éjjelén az osztrák seregben szolgáló hajdúk, akiket ellene küldtek, Bocskai mellé álltak, s Álmosd és Diószeg között legyőzték a császári csapatokat. Ezzel kezdődött a Habsburg-uralom elleni Bocskai-szabadságharc, amelyhez a hajdúk és jobbágyok, az elégedetlen városi polgárság, köznemesség s a főnemesség egy része is csatlakozott. Bocskai csapatai 1605. áprilisig eljutottak Érsekújvárig, az év nyarára elfoglalták a királyi Magyarország döntő részét s a székelyek támogatásával Erdélyt is. Bocskai Istvánt 1605. februárban a marosszerdai országgyűlésen Erdély, 1605. áprilisban Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották.

Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyéket Bocskai és fiági utódai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Szeptember 24-én Rudolf király külön oklevelet adott ki arról, hogy Erdély és a Partium Bocskai fiági leszármazottainak kihaltával sem száll vissza a koronára, és hogy a fejedelemnek és fiú utódainak átengedi Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyéket, továbbá Tokaj várát minden tartozékaival, valamint Tarcal, Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mezővárosokat. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves háborúnak is véget vetett.

Források: multkor.hu; 24.hu; wikipedia