A Bocskai-szabadságharc

Szőnyi Balázs írta 2020. 06. 23., k - 10:04 időpontban

Kis túlzással azt mondhatjuk, I. Rudolf Habsburg uralkodó volt a Bocskai-felkelés első számú felelőse. Merthogy ő úgy gondolta, érdemes felvenni a harcot a törökökkel, hovatovább ki kell űzni őket a birodalomból. Bocskai tett arról, hogy az ellenségeskedés kétszer is békekötéssel záruljon.

1604. október 14-15-e éjjelén az osztrák császári seregben szolgáló hajdúk, akiket az akkor birtokain visszavonultan élő erdélyi főúr, Bocskai István ellen küldtek, Bocskai oldalára állva - Álmosd és Diószeg között vereséget mértek a Habsburg csapatokra. Ezzel megkezdődött az idegen uralom elleni Bocskai-szabadságharc, amelyhez a hajdúkon és a jobbágyokon kívül hamarosan csatlakozott az elégedetlen városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. A szabadságharc során Bocskai Istvánt 1605-ben először Erdély, majd egész Magyarország fejedelmévé választották. A harcok az 1606-ban megkötött bécsi békével zárultak le, amely biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot. Bocskai a hajdúk zömét kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le őket.

Bocskai István Felső-Tisza-vidéki birtokos, a törökellenes párt vezetője 1604-ben visszakapta elkobzott birtokait Rudolf császártól, s megszakította együttműködési tárgyalásait a törökkel. Bethlen Gábor, a törökországi emigránsok vezetője ekkor Habsburg-ellenességbe sodorta Bocskait, aki a lakosság elkeseredettségét kihasználva, felkelést szervezett. Ez 1604. október elején jutott Belgiojoso császári főkapitány tudomására, aki megtámadta Bocskai birtokait. 1604. október 14-15-e éjjelén az osztrák seregben szolgáló hajdúk, akiket ellene küldtek, Bocskai mellé álltak, s Álmosd és Diószeg között legyőzték a császári csapatokat. Ezzel kezdődött a Habsburg-uralom elleni Bocskai-szabadságharc, amelyhez a hajdúk és jobbágyok, az elégedetlen városi polgárság, köznemesség s a főnemesség egy része is csatlakozott. Bocskai csapatai 1605. áprilisig eljutottak Érsekújvárig, az év nyarára elfoglalták a királyi Magyarország döntő részét s a székelyek támogatásával Erdélyt is. Bocskai Istvánt 1605. februárban a marosszerdai országgyűlésen Erdély, 1605. áprilisban Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották.

Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyéket Bocskai és fiági utódai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Szeptember 24-én Rudolf király külön oklevelet adott ki arról, hogy Erdély és a Partium Bocskai fiági leszármazottainak kihaltával sem száll vissza a koronára, és hogy a fejedelemnek és fiú utódainak átengedi Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyéket, továbbá Tokaj várát minden tartozékaival, valamint Tarcal, Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mezővárosokat.[2] Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves háborúnak is véget vetett.

 

Források: multkor.hu; 24.hu; wikipedia

Új hozzászólás