Káldy Miklós párviadalra szólító levele

Szőnyi Balázs írta 2020. 06. 24., sze - 12:23 időpontban

Ismert tény, hogy a végeken gyakran kihívták egymást a török és magyar katonák párviadalra. Ezek a párviadalok meghatározott szabályok szerint zajlottak le, igazlátókkal, kijelölt helyen, fegyverekkel. A lovas párviadalt általában kopjával vívták, de a szablya és a fokos is gyakori fegyvernek számított.

Az íratlan törvények szerint valamelyik fél vitéze (vagy vitézei) levelet küldött egy ellenséges vitéznek, amelyben felszólítja őt, hogy álljon ki ellene. Egy-egy kiváló párbajozó, mint Gyulaffy László vagy Thury György, ha meghallották, hogy valami neves katona érkezett a végekre, addig nem nyugodtak, amíg ki nem hívták őt. A kihívottnak illett elfogadni a kihívást, különben gyávának tartották. Rókafarkat, törött fegyvert dobáltak be a várkapun ilyen esetben. A bajvívások személyes sérelmek megtorlására is alkalmasak voltak.

1555 június 24-én Káldy Miklós, hajdani nándorfehérvári öreg katona, kihívta párbajra a legvitézebb veszprémi törököt.

Ez levél adassék a nagyságos Beszprémi bégnek, a hatalmas császár helytartójának, etc. Nekem jó uramnak.

 

Jól tudjátok atyámfiai vitézek, hogy én titeket mind jól ismerlek, mikor Nándorfejérvár még magyar kézben volt [1521. augusztus 29-ig] … Válasszátok ki közületek a legjobb vitézt, s én jövendő Szent György-napkor megütközöm véle a pápai, győri vagy beszprémi mezőn, ahol ti. ő akarja. És egyéb fegyver nála ne legyen, csak egy éles szablya és egy vasbot, sem páncél, sem sisak, s mindhalálig legyen a viadal. S ha Isten neki adja a diadalt, ő fejét veszi a vitéznek.” Az általános szokások szerint győztes ráadásul megkapta az elesett fegyverét és ingóságait. Káldy felsorolta a levélben, hogy ki mindenkit győzött már le addig bajvívásban, ezzel is tekintélyét kívánta növelni. Felettébb nyughatatlan, verekedős katona lehetett az ősz vitéz. A Vrácsa-mezőn fejét vette Amhát (Ahmed) kapudzsi basinak, aztán Deli Juszufnak és Amhát (Ahmed) agának is. „Azért ti vitézek, ha valamely tibennetek ugyan vagyon, énnekem Szent György-nap előtt egy hónappal előbb tudtomra adja, a nevét is megírja, ki lészen a vitéznek a neve, aki én velem a bajt felveszi, én annak nagy szép ajándékot küldök.

Az 1555-ös esztendő is mozgalmasnak bizonyult a dunántúli végeken, januártól lehetett híreket hallani a török mozgolódásairól, aztán nyár végén Tojgun budai pasa valóban hadjáratot indított a somogyi végvárak ellen, amelynek során elesett Kaposvár, Kaposmérő, Korotna és Babócsa, Szigetvár ostromára viszont az oszmánok nem vállalkoztak. Káldy Miklós, talán Nádasdy Tamás vitéze volt, legalábbis levelét Vasvárról keltezte, és Nádasdy is itt töltötte az őszi török hadjárat napjait. Nem tudjuk, a felső- vagy az alsókáldi Káldy család tagja volt-e, a genealógiákban ilyen nevű végvári vitéz nem szerepel. Esetleg más Káldy család is szóba jöhet, bár ennek ellentmond, hogy a Vas megyei Vasváron élt (Káld falu is itt fekszik), amikor levelét fogalmazta. A kihívás talán az ellenfél erejének kipuhatolására, egy-egy jobb vitéz „kiiktatására” szolgálhatott, de az is lehet, hogy a közeledő hadjárat előtt az ilyen bajvívásokra szívesebben adhattak engedélyt. Csak sajnálhatjuk, hogy a párbaj megtörténtéről nem tudunk semmit.

Új hozzászólás