Táncsics Mihály

Szőnyi Balázs írta 2020. 06. 28., v - 11:21 időpontban

“Ha a népnek természeti joga és szabadsága meg nincs, akármit mesterkélünk rajta, sohasem lesz, nem lehet azzá, amivé lennie kell vala” – Táncsics Mihály

 

Táncsics Mihály Stancsics Mihál néven a Bakony északi lábánál fekvő Ácsteszéren született 1799. április 21-én szlovák anyától és telkes jobbágy horvát apától, akiknek tizenhárom gyermeke közül csak hét maradt életben. Mihály élete első két évtizedét a kis község egyik vályogfalú házában élte le, zsellérként, pásztorként, uradalmi cselédként robotolt. A személyesen is megtapasztalt jogtalanságok késztették arra, hogy élete végéig a jogegyenlőségért harcoljon.

"...a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok." – Táncsics Mihály

Húszéves korában takácsként szabadult Bakonyszombathelyen. Segéddé avatták. Budán tanítóképzőt végzett. Ehhez nem kellett érettségi akkor. A 8 osztályos gimnáziumot szakasosan, különféle iskolákban végezte el. Komoly latin tudást szerzett. Gimnáziumi tanulmányai mellett házi-tanítóskodik. Nyaranta járta az országot. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és – Horvát István történész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult. 

Nevelő volt Bács vármegyében Szalmássy báróéknál, Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-től Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. "Magyar és német beszélgetések" (1833) könyvét betiltják. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később innen is nősült: felesége Seidel Teréz egy józsefvárosi csizmadia lánya volt.

1836-tól megjelent irányregényeiben Pazardi (Kolozsvár, 1836)  és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. 1840-től latin helyett magyar a hivatalos nyelv. Tanítványai közül sokakat a magyar nyelv rajongójává tett.

Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta: mai értelemben erősen kommunisztikus (lásd: utópista szocializmus) elképzelései mellett a társadalmi változások letéteményesének továbbra is a polgárságot tartotta. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. Sajtószabadságról nézetei egy rabnak] (Lipcse – de a hatóságok megtévesztése céljából a kiadás helyének Párizst tüntette fel –, 1844). Az éppen zajló országgyűlés követei közt nagy sikert arat vele.

Táncsics Mihály
Táncsics Mihály

1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában, bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Útja során nemcsak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, elfogták,s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben sajtóvétség (lásd cenzúra), valamint izgatás vádjával elítélték.

Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. A börtönből kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amit lovak helyett hívei húztak. 

Az első országgyűlési választásokon, azaz az 1848-as választásokon a siklósi kerületben indult, ahol mandátumot is nyert. Áprilisban Munkások Újsága címmel hetilapot adott ki, amit a munkássághoz és a parasztsághoz címzett. Noha az eseményekkel, amelyek saját szabadságát is visszaadták, egyetértett, az általa felvázolt utópista szocialista fejlődési irány heves nemtetszésbe ütközött. Lapját Kossuth 1848 végén betiltatta, őt magát pedig megpróbálták rövid úton politikailag elszigetelni, nézeteit nevetségessé tenni.

A forradalom és szabadságharc bukása után nyolc évig rejtőzött a saját házuk alatt kialakított rejtekben egészen az 1857 májusában kihirdetett amnesztiáig. Bujdoklása során különböző röpiratokban buzdított az ellenállásra, amiért „cserébe” a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte.

1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták és 15 évre ítélték. A kiegyezést követő általános amnesztia révén 1867-ben, szinte már teljesen vakon szabadult. Az 1869-es választásokon az orosházi kerületben indult, amit meg is nyert. A parlamentben felszólalt a virilizmus ellen, az állam és egyház szétválasztása mellett, a választójog bővítéséért, valamint a zsellérek földhöz juttatása ügyében. 1869-ben belépett az Általános Munkásegyletbe, amely június 11-én megválasztotta elnökéül. Táncsics Arany Trombita című lapja innentől kezdve az egylet közlönyeként működött tovább. Ugyan 1870-ben, a belső nézeteltérések hatására lemondott elnöki tisztségéről, kapcsolatát a szocialista mozgalommal élete végéig fenntartotta, ápolta.

Képviselői mandátuma lejárta (1872) után végleg visszavonult a közélettől és magyar nyelvészeti kérdésekkel kezdett foglalkozni, valamint a magyarországi nemzetiségek magyarosítási terveivel.

A Tömő utcai új házába munkás családokat fogadott olcsó bérért, de a lakók azt sem fizették, mégsem tette ki őket. Adóssága nőtt. Házát olcsón elárverezték.

Eközben utópista szocialista nézetrendszere mentén több utópisztikus rendszert is kigondolt, valamint figyelme a parasztságról mindinkább a munkásság felé fordult, később már csak bennük látta a fennálló rendszer megdöntéséhez szükséges erőt. Táncsics haláláig élesen szemben állt a dualizmus rendszerével, de az aktív politizálást végleg feladta.

Nyolcvanöt éves korában, 1884. június 28-án halt meg Budapesten. Ady Endre így emlékezett rá versében:

…Kendet ostorozták, Kutya se becsülte. Mert kend senki se volt, Mindenkiért hevült, Paraszt-anya szülte. 

Számos utca, intézmény őrzi nevét, szülőháza ma múzeum. 1990 óta osztják ki az újságírói tevékenységet elismerő Táncsics Mihály-díjat.

Saját műveinek gyűjteményes kiadására és önéletrajzának megjelentetésére minden pénzét elköltötte; mivel kölcsöneit sem tudta fizetni...

 

Források: paprikablog; cultura.hu; wikipedia

Új hozzászólás