„Elvtársak, máma kulákot akasztunk!”

Szőnyi Balázs írta 2020. 06. 29., h - 15:52 időpontban

"Pókok a kulákok, melyek (...) a parasztok és éhező munkások vérén híztak kövérre” 

Péter és Pál napja mellett meg kell férnie egy szomorú, nagyon elítélendő emléknapra is, amit, mint már oly sokszor a bolsevikbetegség okozott a magyar társadalomnak. Június 29 - e az a nap, mely a kuláküldözés emléknapja, 2012. március 26 - tól. 

Az országgyűlési határozat elítélte a kommunista diktatúra idején a magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és megkülönböztetést. Az Országgyűlés javasolta, hogy a kuláküldözés történetéről, körülményeiről méltó módon, rendszeresen emlékezzenek meg, hogy a fiatal nemzedékek megismerhessék a magyar középparaszti réteg szenvedését. A kuláküldözés 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel kezdődött. Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében hirdette meg a „kuláküldözést”, mint a szocializmus építésének, a mezőgazdaság kollektivizálásának fontos eszközét. Az államhatalom a kulákokat a kapitalista rendszer utolsó maradványainak tekintette, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő akadályozói. A kulákokat a "dolgozó nép” ellenségének kiáltották ki, és megindult a béreseket foglalkoztató módosabb parasztok módszeres üldözése. Országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. A gazdák tömegével menekültek földjeikről, miután azokat "önként” felajánlották a pártállamnak. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat, és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon, vagy a börtönben elszenvedett testi bántalmazások következtében vesztették életüket. 

Egy a sokból: egy küröstarcsai parasztembert, az ötvenes évek elején ávósok koholt vádak alapján bíróság elé citálták, ahol halálra ítélték, majd felakasztották. Molnár Sándort azzal a nevetséges és komolytalan váddal gyanúsították meg, hogy füzesgyarmati földjén szándékosan okozott tüzet, amivel veszélyeztette a nemzetgazdaság vagyonát. A nyilvánvalóan abszurd per során Molnár Sándort nyilvános tárgyaláson szégyenítettek meg, perét a rádió közvetítette. A békéscsabai tanácselnöknő, egy bizonyos Szegedi Albertné azt telefonálta a pártközpontba: 

„Elvtársak, máma kulákot akasztunk!” 

Ilyen volt az a rendszer. A kulákok megbélyegzése mindennapos volt, igazolványukban ott virított a nagy K betű, még iskolás gyermekeik neve mellett is ott szerepelt az osztálynaplóban. Gyerekeiket középiskolába is csak nehezen, vagy egyáltalán nem vették fel, legfeljebb lakóhelyüktől távol, felsőoktatási intézménybe pedig még a legjobban tanulók sem kerülhettek. Nagykorúságuk elérése után sokan elköltöztek a községekből, falvakból, mert munkásként elhelyezkedve, néhány év után már munkásszármazásúként nyilvántartva egyetemre, főiskolára kerülhettek.

„Elvtársak, máma kulákot akasztunk!”
1947. április 20. Harta. Rákosi Mátyás nézi az óráját, miután megtekintette Sipos Vilmos, a szlovákiai Diószegről áttelepült gazda új otthonát és jószágait. Háttérben a házigazda feleség, Sipos Vilmosné. MAFIRT: Bass Tibor

A Rákosi-korszak és az 1950-es évek ESEMÉNYEI:

Budapest IV. kerülete

,,Elvtársak,máma kulákot akasztunk"

Magyarország az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti megállapodás szerint újra elveszítette területeinek jelentős részét. A trianoni határokon belüli terület embervesztesége (halottak, hadifoglyok, sebesültek, elhurcoltak) 400-900 ezer fő volt. Elpusztult vagy elrabolták a nemzeti vagyon 40%-át, megsemmisült 30 ezer, súlyos sérüléseket szenvedett 48 ezer budapesti lakás. A közlekedés veszteségei is drámaiak voltak: felrobbantották a Duna és a Tisza összes hídját, elpusztult a vasúti sínhálózat 40%-a, a gyárak 90%-át érte kár. A rablásoknak és rekvirálásoknak esett áldozatul a szarvasmarha-állomány 44%-a, a lóállomány 56%-a, a sertésállomány 59%-a. A külkereskedelem mértéke az 1944-es 1753 millió pengőről a következő évre 3,7 millió pengőre zuhant. A nemzeti jövedelem 1943-44-ben 5214 millió, 1945-46-ban 2541 millió pengő volt

A rendszerre mind párton belül, mind országosan a féktelen terror volt a jellemző. Az időszakot az ÁVO, illetve a belőle önállósított ÁVH kegyetlenkedései, koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” gulag-szerű táborokba deportálása, kivégzése, illetve a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte. Ez Rákosi és Sztálin mesterségesen felépített és fenntartott személyi kultuszával, erőltetett kolhozosítással és a nehéz-, valamint a hadiipar teljességgel indokolatlan és gazdaságtalan fejlesztésével párosult, amik együttesen rövid úton általános nyomorba taszították a lakosságot.

Nagy Imre miniszterelnöksége:

A Rákosi-korszak Magyarország 1945–1956 közötti történelmének szinte egészét lefedi. Szűkebb értelemben 1948 és 1953 között, tágabb értelemben pedig 1947 és 1956 között létezett. Nevét vezetője, a sztálinista-rendszerű totális diktatúrát kiépítő Rákosi Mátyás után kapta, aki 1947–1948 között került a hatalmi piramis csúcsára. Ekkor alapjaiban formálta saját ízlésére az országot; 1949-ben szovjet mintára új alkotmányt és új államcímert („Rákosi-címer”) is készíttetett, illetve megkezdődött a rendőrállam kiépítése és a totális terror („csengőfrász”) korszaka.

1956. október 23-ára a budapesti Műszaki Egyetem hallgatói békést felvonulást szerveztek.A tüntetés délután 3-kor kezdődött a Petőfi-szobornál.Nagy Imre a Parlament előtt mondott beszédet.Az első lövések Debrecenben történtek.Október 25-én a magyar és a szovjet fegyveresek tűzcsapást indítottak.Gerő Ernőt leváltották helyére Kádár János választották meg.November 4-én vasárnap hajnalban támadásba lendült a szovjet hadsereg.Kádár János újjá szervezte a kommunista pártot és megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt.(MSZMP)

Rákosi-korszak:

Az 1956-os Magyar forradalom és Szabadságharc

1953-ban meghalt Sztálin.1953 Nagy Imre lett a miniszterelnök,aki felszámolta az internálótáborok rendszerét,felfüggesztette az erőltetett iparosítást,csökkentette a katonai kiadásokat.1955 márciusában Nagy Imrét megbuktatták.A miniszterelnöki székbe,a 33 éves Hegedüs András lett.

Pókok a kulákok, melyek (...) a parasztok és éhező munkások vérén híztak kövérre...

– ezzel a veretes Lenin-idézettel indul harcba a Honvédelmi Minisztérium '53-as propaganda-diafilmje a parasztság vagyonosabb rétegei ellen.

Új hozzászólás