Fatih Mehmed, Konstantinápoly meghódítójának az uralkodása alatt a török félhold fél Európát fenyegette. Még Itáliában is partra szálltak 1480-ban. A pápa azt fontolgatta, hogy Avignonba menekül, de Mátyás oda küldte Magyar Balázst egy sereggel és sikerült visszaszerezni Otrantót. A nyalka magyar vitézek Nápolyban parádéztak talján bajtársaikkal, majd hazatértek.
Nagy török flotta gyűlt össze az albán parton, s mivel Velence hosszú háborúskodás után éppen békét kötött velük, nem volt aki a siker reményében szembe szállhatott volna velük az Adrián. Ennek megfelelően 1480 július 28-án átkeltek a tengeren és Otranto mellett partra szállt mintegy 18-20 ezer török Gedik Ahmed pasa vezetésével. Ostrom alá fogták a várost és a citadellát, amelyet mintegy 2000-ren védtek. A török 15 napos ostrom után győzelmet aratott, amelyet nagy mészárlással ünnepeltek meg. Becslések szerit a városban és környékén 12 ezren haltak meg és 5000 embert rabszíjra fűztek.
A legendárium szerint 800 férfi (15 évesnél idősebb) maradt életben a városban, akiket a törökök meg akartak téríteni, s felajánlották nekik, amennyiben felveszik az iszlámot, akkor megkímélik életüket, sőt asszonyaikat, gyerekeiket is szabadon engedik. De a derék olaszok ragaszkodtak hitükhöz, a törökök augusztus 14.-én kivezették őket a városon kívülre és végeztek velük. Őket nevezik a mai napig Otranto mártírjainak.
A törökök ezt követően kifosztották a környező kikötőket, városokat. Aztán az ősz beálltával jó részük hazatért Albániába, a pasa 8000-res helyőrséget hagyott hátra, amely idővel felére olvadt. Közben a nápolyi király (Otranto hozzá tartozott) és IV. Sixtus pápa is akcióba lépett. Össze szedték erőiket, a pápa 5 gályája mellé flottányi hajót bérelt Genovától és 1481 február 25.-én legyőzték a török flottát.
Keresztes hadjáratot hirdetett a pápa, de külföldi segítség nem tolongott. A nápolyi király rokonától, Mátyástól kért segítséget, aki egy kisebb sereget bocsátott a rendelkezésére Magyar Balázs vezetésével (a létszám 800-2000 között volt, a segélyhad valószínűleg 800 körül volt, de a nápolyi seregben is voltak magyar zsoldosok). A magyaroknak azért örültek nagyon az olaszok, mert ismerték a törököt, tudták, hogy kell harcolni ellenük.
A keresztény sereget a nápolyi király fia, Alfonso herceg vezette. Áprilisban ostrom alá vették Otrantót, de nem igazán haladtak, mert a várárokkal nem boldogultak a török kitörései miatt. Amint megjöttek a magyarok megváltozott a helyzet. A város köztelében egy völgyben pihenték ki az utazás fáradalmait. A török nem tudott az érkezésükről és vesztükre pont arra kalandoztak. Magyar Balázs legényei fegyvert rántottak és szétverték a mintegy 200 fős csapatot, a maradékát a várárokig kergették. Ezt követően a török többet nem mert kitörni. Az olaszok elkezdték feltölteni az árkot, hogy rohamra tudjanak indulni. A török persze igyekezett ezt megakadályozni, ha kijöttek a várból azonnal ott termettek a magyarok és a kontyos futott is vissza. Augusztus 23.-án Alfonz sikertelen rohamában a magyarok nem vettek részt, tartalékban maradtak. A középkori pletykák szerint a hiú herceg nem akart a magyarokkal osztozkodni a sikerben.
Időközben elhunyt Fatih Mehmed, az ottománok közt hatalmi harc tört ki, s az otrantoi helyőrség miután megbizonyosodott róla, hogy nem kap segítséget szabad elvonulásért feladták az erődöt szeptember 10.-én. A nagy nápolyi győzelmi fesztiválon a magyar sereg is részt vett mintegy 800 katonával (400 gyalogos, 300 huszár, a többi tüztér és egyéb). Ezt követően a magyarok hazatértek, a török veszély pedig végleg elmúlt, mert Gedik Ahmed pasát az új szultán, II.Bajazid megölette. A töröknél ritkán tolerálták, ha feladtak egy erődöt.
Ezek fényében nem meglepő, hogy néhány török inkább Otrantoban maradt a kiürítés után, s olasz urak egzotikus háziszolgái lettek. Úgy gondolhatták, hogy lényesebb a láncnál a kard, de a selyemzsinórnál még a rabság is jobb...
Források: wikipedia;
Csorba Csaba - Estók János - Salamon Konrád: Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1999.
Markó László: A Magyar Állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Magyar Könyvklu
Új hozzászólás