A körmendi csata

Szőnyi Balázs írta 2020. 07. 26., v - 09:16 időpontban

A körmendi csata a török és keresztény erők összecsapása volt 1664. július 26-27-én Körmend melletti Rába parton. A Szentgotthárdnál augusztus elején lezajlott ütközet előkészítője. Komoly jelentősséget a hadtörténelem nem tulajdonít neki, az összecsapás nem volt olyan nagy méretű, s mindkét fél számára csekély veszteséget hozott. Ellenben a török sereget továbbra is a Rába folyó másik partján tartották. A törökök célja az volt, hogy megszerezhessék a Rába átjáróit és így benyomulhassanak Ausztriába.

1663-ban újabb háború tört ki az Oszmán Birodalommal. A törökök bevették ugyan Érsekújvárt, de a következő év harcai már keresztény sikerekkel indultak, s Zrínyi Miklós horvát bán elpusztította a török utánpótlására nézve nélkülözhetetlen eszéki tölgyfahidat. A nyáron azonban Köprülü Ahmed nagyvezír ostrom alá fogta több mint félszázezer fős sereggel Zrínyiújvárt, amelyet 1500 katona védelmezett. A vár felmentésére jött Raimondo Montecuccoli aligha tudta volna elűzni a nagyvezírt a vár alól, mert a seregben uralkodó kaotikus viszonyok (rossz ellátás, megbomlott rend) felszámolása szinte képtelenség volt és emellett nem lehetet volna felmentő kísérletet tenni. A vár elesett és Zrínyi távozott a frontról felháborodásában. Montecuccoli nem tehetett más, minthogy visszavonult. A generálisnak aligha lett volna esélye megállítani az elsöprő túlerőben levő Köprülü Ahmed nagyvezírt.

Montecuccoli épp Muraszombatnál (ma Murska Sobota, Szlovénia) táborozott, amikor hírek érkeztek arról, hogy Körmend térségében tatár lovasok tűntek fel. Ez arra engedett következtetni, hogy a törökök a Rábán át erőszakos folyamátkelést fognak véghez vinni, feltehetőleg abban a térségben. A generális előreküldte Nádasdy Ferencet egy viszonylag kisebb magyar-horvát csapattal. Július 23 vagy 24 körül törtek be a törökök Vas vármegyébe, s egy 15 000 szpáhikból álló előhad felperzselte Vasvár vidékét. Montecuccoli a lovasságát magához véve elindult Szentgotthárdnak, nehogy a Rába átjáróját megszerezze az ellenség. Lentinél egyesült a keresztények többi csapata a Jean de Coligny-Saligny vezette franciaerőkkel július 22-én, akik Itáliából, Krajnán és Stájerországon át Regedénél (ma Radkersburg, Ausztria) lépték át a határt (összesen 6000 fő). Ekkor további egységeket, egy horvát ezredet, 12 francia és 9 birodalmi lovas századot, valamint 8 ágyút küldtek még Nádasdy számára. Nádasdy Csákánynál (ma Csákánydoroszló) találkozott a németújvári parancsnok Batthyány Ferenc és gróf Esterházy Pál vezette hajdú csapatokkal, akiket azonban otthagyva tovább ment Körmendnek.

Július 25-én Szentgotthárd és Körmend közötti térségbe a Rába védelmére rendelt csapatok Csörötneknél keltek át a folyón, egy nappal később Bádeni Vilmos őrgróf is elérte Szentgotthárdot, s ugyanott kívánt átkellni a folyón, de hírét vették, hogy a török már ott van, ezért Montecuccoli leállította a menetet. Nádasdyt Batthyány azon a napon érte be, s a Schack-féle dragonyosokkal egészültek ki soraik. Valamivel Körmend előtt egy teljes horvát gyalogezredet hagyott hátra Nádasdy az ottani gázló őrzésével, s innen gyorsan tovább vonult a város felé. A horvátok a gázló őrzésekor összecsaptak a törökökkel, pontosabban egyik előretolt csapatukkal, amit a Rábán túlra üldöztek. Ez csakhamar abbamaradt, mert feltűnt egy nagyobb janicsár regiment. Ugyanekkor Nádasdy is szétvert egy portyázó török csapatot.

Július 26-án a francia és a kisebb birodalmi erők bevomultak Körmendre. Előbbiek vezére de Coligny, utóbbiaké gróf Wolfgang von Hohenlohe (a szentgotthárdi csatában Montecuccoli vezértársa és a Rajnai Szövetség csapatainak főparancsnoka). A birodalmiak a gróf parancsára minden átkelési pontot megszálltak. A törökök ekkora már közeledtek a város felé széles menetben. Chateauneuf francia gyalogosai tüzelni kezdtek az ellenségre, de nem sok kárt tettek bennük. Rövidesen megérkezett Esterházy Pál is hajdúi élén. Estére a keresztény erők már erős védelmi állásban helyezkedtek el.

A törökök nem a teljes haddal, hanem egy részévél, köztük az előhaddal érkeztek. Élükön Ahmed Köprülü nagyvezír állt. Az első sorokban jelentős számú tatár csapat is volt. A keresztények alig lehettek kisebbek nála. A törökök taktikája az volt, hogy a lovassággal indítanak döntőrohamot, míg a gyalogosok lőfegyvereikkel tüzelnek az ellenség gyengítése végett (lőfegyverekkel szereltek fel majdnem minden gyalogost), s ők majd a lovasság nyomában rohamoznak.

Július 26-án, délután 2 órakor a körmendi várból ágyúzni kezdték az átellenes part mezején elhelyezkedő török tábort. Az ágyúzott helyszíntől szembe nem messze a lovasságot állították fel. Mire leszállt a nap a keresztények már teljesen megerősítették a védelmi pozíciókat.

Másnap július 27-én a törökök a híd ellen kezdtek támadásba, amit a magyar erők védelmeztek. A beérkező francia egységekkel az oszmánokat sikerült visszaverni a hídtól. A város alacsony falai nem nyújtottak megfelelő védelmet a oszmán ágyúk lövéseitől, s a veszélynek leginkább a francia lovasság volt kitéve. A harcban a franciák főparancsnoka de Coligny is megsebesült. Miután a törökök nem bírták áttörni a szövetségesek állásait több támadással sem, azalatt Montecuccoli is megjött a lovassággal, így előbb vagy utóbb visszakellett, hogy vonuljon az ellenség. Köprülü még egy utolsó támadásra szánta el magát, ezúttal Körmend felső részénél elhelyezett bádeni őrgrófsági lovasezred ellen. A támadásra induló két lovas csapatra a bádeniek heves karabélytüzet zúdítottak, s a törökök megtizedelve meghátráltak. A nagyvezír ekkor kiadta a visszavonulásra a parancsot.

A csata hadászatilag nem volt annyira jelentős, ugyanis a harcban nem a teljes török had vett részt, s azt sem sikerült jelentősen meggyengíteni, de az ellenség legalább a Rába túlpartján maradt. A nagyvezír ezért teljes haderejét délebbre, Szentgotthárd felé irányította, hogy ott foglalja el a folyó átjáróját és benyomuljon Ausztriába.

 

Források: wikipedia; igazmagyarok

Őrség, Vendvidék, B.K.L. kiadó Szombathely, 2001.

Magyarország vármegyéi, városai – Vasvármegye, 1898.

Sudár Balázs, Egy kisiklatott hadjárat Fázil Ahmed pasa nagyvezír 1664

Új hozzászólás