Temesvár veszte...

Szőnyi Balázs írta 2020. 07. 27., h - 12:09 időpontban

Temesvár ostroma 1552. június 24. - július 27. között zajlott az oszmán és a magyar seregek között. A vár végül július 27-én elesett, így Temesvár 164 évre török fennhatóság alá került.

Az egy hónapja tartó ostrom alatt Ahmed másodvezér csapatai romhalmazt csináltak a temesvári várból. A nagy melegben kiszáradtak a várat övező mocsarak, így közvetlen közelről is lehetett lőni a falakat. Losonczi - hiába kért - nem kapott segítséget sehonnan, mivel a neki szánt segélyeket Lippa parancsnoka, Bernardo de Aldana visszatartotta. Ennek, és a két főtiszt közti konfliktusnak az okait részletesen tárgyalja Molnár Dániel Márton: Losonczi és Aldana – Katonai koncepciók ütközése 1551-52-ben című tanulmánya. Árnyalja az Aldanáról kialakult egyoldalúan sötét képet, igyekszik rámutatni azokra a különbségekre, amelyek a két tisztet, a kétféle katonai felfogást jellemezték. Aldana nagytudású, alaposan felkészült, képzett spanyol tiszt volt, aki jól értett az ostromműveletekhez. Ugyanakkor nagyobb létszámú, több fegyvernemet is összefogó hadműveleteket nem tudott vezetni, ez bebizonyosodott 1552 elején, a Szeged ellen vezetett, sikertelenül végződött támadásnál. Mivel azonban várvédelemben képzettnek tartotta magát, igyekezett megszerezni Temesvár parancsnokságát, amelyet Losonczi semmiképpen nem akart neki átadni, részben mert egyfajta családi örökségként tekintett az Anjou-korban ősei által megszerzett temesi ispáni címre, másrészt pedig ez a cím számára a bárók közé való felemelkedést jelentette. A két tiszt végül 1552 elején veszett össze, addig nagyon harmonikus volt köztük az együttműködés. Aldana talán érezte, hogy Losonczival az élen Temesvárnak kevesebb esélye van ellenállni.

Losonczi mégis kitartott, bár leveleivel bombázta a királyt, a rendeket és az erdélyieket. 

Július 24-én a törökök általános rohamot indítottak a falak ellen, és bár komoly veszteségek árán, de sikerült megszállniuk a Vízivárat. Ekkor a demoralizált, reményvesztett, a további sikerekben már nem bízó városi polgárok és katonák (jelentős részük spanyol, német és olasz zsoldos volt) a megadásról kezdtek beszélni. Bíztak a török szavában, hogy bántatlanul elvonulhatnak, értékeiket is magukkal vihetik. Losonczi beleegyezett a vár feladásába, és július 27-én reggel kibontott zászlókkal, teljes fegyverzetben indultak a várból. A török sereg kétoldalt sorfalat állt. Elsőként a polgárság vonult ki a Péterváradi kapun, utánuk a szekerek körülfogva a lakossággal, aztán Losonczi lovasaival és gyalogosaival. A kapitányt Kászon bég és a ruméliai beglerbég fogta közre. Mikor kivonult az utolsó ember, a törökök egyre szűkebben zárták körül őket, és kezdték a fiúkat el-elragadni a sorból. Mikor Losonczi apródját, Tomori Andrást is elrabolták, a kapitány harcra szólította vitézeit. Megszólaltak a dobok, a kürtök, a katonák rárontottak a hozzájuk legközelebb álló oszmán harcosokra. A többség hősi halált halt, csak kevesen estek sebesülten fogságba, köztük Forgách Simon és Losonczi. 

A kapitányt Amhát pasa elé vitték, aki azzal támadt rá, hogy miért nem adta át azonnal a várat, miért ölt meg annyi katonát. Erre mondta Losonczi híressé vált szavait: "Eb a hitetek, vagy még annál is hitványabb, ti gyalázatosak, ti, az emberiség szemete, ti esküszegők, szégyentelenek! Ha veszettségeteket, és kutya-hiteteket ismertem volna, még különb gyászt okoztam volna, nevem emlékezetére és a ti pusztulásotokra!" Amhát viszont az a lippai Ulema bég sorsát idézte fel, akinek sorsáért most bosszút állt. Bár élve akarta Szülejmánnak küldeni a súlyosan sebesült magyart, tudta, hogy az úgysem élné túl az utat. Ezért lefejeztette, fejbőrét lenyúzatta és szalmával tömette ki. Ezt küldte el a szultánnak, míg a koponyáját lándzsahegyre szúrva kitűzette a sátra elé. Testét eltemettette, a városi népet pedig elengedte, visszatérhettek otthonukba. 

Temesvár eleste maga után vonta az egész Temesköz elestét, amelyet a második magyarországi vilájetként szerveztek meg, élén a temesvári pasával. Szulejmán szultán létrehozta a Temesvári vilajetet, melyhez a csanádi, gyulai, lippai és borosjenői szandzsákok tartoztak.

Temesvárt csak 1717-ben sikerült visszavenni a töröktől.

 

Források: wikipedia

Temesvár ostroma, 1552. leletek.lapunk.hu. (Hozzáférés: 2020. május 12.)

Új hozzászólás