Gyurcsányék a balcsit is eladták

Kovácsi Sándor írta 2020. 08. 10., h - 06:06 időpontban

“Nekem a Balaton a riviéra, napozni ott szeretek a homokon” – csendül fel a retro dal Kálmán Olga műsorvezetőből lett gyurcsányista kirakatbaba videójában, amit egy nap alatt 16 ezren osztottak meg a legnagyobb közösségi oldalon. A hatásvadász felvételen csak ez a néhány dallam idézi valósághűen a nem is túl régmúlt időket és maga Kálmán Olga is emlékezetkiesésben szenved. Segítünk neki. A felsorolt magántulajdonban lévő kempingek, kikötők, szállodák régóta nem mindenkié. És a helyzet az, hogy a Balaton-partot nem az Orbán-kormány árusította ki. A tó körüli állami és önkormányzati érdekeltségeket a 2000-es évek elején vásárolták fel zavaros tulajdonosi hátterű, részben külföldi érdekeltségű cégek, cégcsoportok, amelyek aztán a beígért fejlesztésekből szinte semmit sem valósítottak meg és csak az adósság maradt utánuk. A Mészáros Csoport nem a köz vagyonát, nem a Balatont vásárolta fel, hanem a bedőlt balatoni portfóliót, visszahozva ezzel a nagy Balaton-fejlesztési programot a teljes reménytelenségből. Van még egy rossz hírünk a hazudozó baloldalnak: a Balaton-part beépítését lehetővé tevő törvénymódosítás sem az Orbán-kormány idején történt – erre is rosszul emlékeznek-, hanem 2006-ban a Gyurcsány-kormány idején, amellyel az SCD Group által tulajdonolt nem a fél, hanem az egész Balaton beruházásait akarták lehetővé tenni. Nagy különbség a mostani és a 2010 előtti idők Balatonja között, hogy akkoriban a nagyvállalkozók balatoni érdekeltségeiket csődbe juttatták: üres ígéretek, elolvadó tervek nyomában a régi idők retro kempingjei, dudvával benőtt szellem üdülőtelepek és rég felújításra szoruló szállodák maradtak. Most a Balaton épül, a szálláshelyek egymás után újulnak meg és fogadják a rekord mennyiségű magyar turistát, akik után a szállodákat, kempingeket üzemeltető cégek a magyar államkasszába fizetik be a súlyos adóforintokat. Ezért irigykednek, lázítanak, terjesztik a hazug híreket, felszámolt szabadstarndokról, 3000 forintos lángosról, mert a magyar turizmus motorja, Európa legbiztonságosabb üdülőhelye többé nem a Kádár-kor itt maradt látlelete és 2010 óta nem is politikai örököseinek játszótere.

A közösségi médiában, ismert és kevésbé ismert tipikus fake news oldalakon, ahogy azt a korábbi években nemcsak megszoktuk, de meg is untuk már, gyakorlatilag a szezon indulásával kezdtek terjedni a teljesen abszurd rémtörténetek, a több ezer forintos strandbüfé számláról, ezer forintos sörről, ötezer forintos balatoni hekkről és 3000 forintos lángosról. Amikor aztán a miniszterelnök a koronavírus járvány elleni óvintézkedések jegyében azt tanácsolta, az idei nyár jelszava legyen “több Balaton, kevesebb Adria” csak jobban rákapcsoltak. Szinte minden napra jutott egy-egy fake news, például a Balaton-parti vendéglőben megalázott idős házaspárról, akik 7000 forintot fizettek két rántott szeletért. Ehhez speciel még a fotót is úgy lopták egy ismert recept oldalról. Aztán jött az újabb mantra a megfizethetetlen strand belépőkről, szabadstrandok felszámolásáról – miközben a déli parton továbbra is egymást érik a szabadstrandok, az északin a fizetős strandokon is alig emelkedtek a jegyárak, a legtöbb helyen 1000 forint alatt marad az egész napra szóló jegy. Mellesleg ezen a partrészen is válogathat kedvére, aki ingyen fürdene. A nemrég bezárt, balliberálisok és most Kálmán Olga által is elsiratott, állítólag utolsó keszthelyi szabadstrandra is azért került lakat, mert kutyás családi fürdőhelyet alakít itt ki egy vállalkozó, ahová jelképes 200 forintos áron bárki bemehet majd és igénybe veheti azokat a szolgáltatásokat a rendbe tett parton, amiről a gazzal, náddal benőtt iszapos szabadstrandon nem is álmodhattak volna.

Júliusban lendült csak be igazán a nagy NER-ezés. A Momentum például helyszíni kampányt tartott és felfestette, felmatricázta azokat a kempingeket, amelyek, mint mondják Mészáros kezében vannak, ezért már lassan le sem lehet menni a vízpartra. A politika ifjú liberális titánjainak éppen azokat a helyeket sikerült megjelölnie, amelyek nem is olyan régen még a milliárdos adósságot hátrahagyó, becsődölt SCD cégcsoport vagy a baloldalhoz köthető milliárdos, Leisztinger Tamás-féle Hungest Hotels tulajdonában voltak.

És, hogy mi is az az SCD Group, kik azok a Jászai Gellért vagy Leisztinger Tamás, azt a balatoni emberek nem fogják olyan könnyen elfelejteni, mint Kálmán Olga.

A 18 leányvállalatot magába tömörítő, ismeretlen valós tulajdonosi hátterű, cégbírósági bejegyzések szerint brit hátterű SCD Group a 2000-es évek elején kezdett nagybevásárlásba a Balatonnál. 2003 és 2005 között egymást követően vásárolta fel a három legnagyobb balatoni szállásadó céget: a Siotour Rt.-t, a Balatontourist Rt.-t és Zalatour Kft.-t a magyar államtól, illetve a megyei önkormányzatoktól. A szinte valamennyi Balaton körüli kempinget és több szállodát is magába foglaló csomag még 10 milliárd forintjukba sem került. Viszont vállaltak összességében 100 milliárd forint értékű fejlesztést, beruházást, több milliárd forint kötbérfizetés terhe mellett. Jöttek a gigatervek és az ígérgetések, hogy néhány év alatt teljesen átépítik, modernizálják az egész Balatont.

A cégcsoport külföldön bejegyzett anyacégének valós tulajdonosaira sosem derült fény. Az SCD Holding Zrt. magyar többségi tulajdonosa viszont a baloldali kormányokkal és politikusokkal kiváló kapcsolatokat ápoló Jászai Gellért volt. Az üzletemberről a Magyar Narancs közölt egy portrét évekkel ezelőtt. A cikk felidézi, hogy az SCD Groupot 3 millió forintos alaptőkével alapította Jászai két üzlettársával, Szatmári Gáborral és Bajka Zoltánnal. A társaság arca és ügyvezetője Jászai volt. Nem sokkal az alapítás után egy rejtélyes londoni postafiókcég, az SCD (UK) Ltd. lett a tulajdonos, amely cég mögött Jászaiék saját bevallása szerint angol pénzügyi befektető állt. Ennek a külföldi befektetőnek a nevében tárgyalt Jászai az önkormányzatokkal, állami szereplőkkel, amikor a Balaton valaha volt legnagyobb fejlesztését lengette be, az önkormányzatoknak nemcsak a helyi turizmus fellendítését, hanem 10 milliárdos extra adóbevételt is ígért. 

Heti Válasz derítette ki, hogy 2005 nyarán, vagyis közvetlenül a Siotours, a Balatontourist és a Zalatours kiárusítása után Medgyessy kacifántos úton az SCD-től jutott hozzá a Balaton déli partján egy körülbelül 300 millió forintot érő vízparti villához, a mai napig nem tudni pontosan mennyiért, ráadásul az új vagyont nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában sem. A Zamárdi határában fekvő, egy Tihanyra néző vízparti 1550 négyzetméteres teleket kempingnyúlványként tartottak számon. A terület háromszor is gazdát cserélt az SCD Csoporton belül, míg végül a Medgyessy család nevén kötött ki. 

Korábban a Balaton összképét, természeti értékeit óvó Balaton-törvény kempingek területének beépíthetőségét és más tóparti beruházásokat lehetővé tevő módosítást 2006-ban fogadta el az országgyűlés.  Ezzel a módosítással növelték a tóparti területek beépíthetőségét a korábbi 8 százalékról 25 százalékra. Egy évre rá, 2007-ben jelentették be egy tapolcai sajtótájékoztatón a cégcsoport képviselői az egész balatoni régió fejlesztését magába foglaló Balaton-programot. Akkora gigaberuházások terveit tették le az asztalra 100 milliárd forint értékben, amely elhozza a következő század üdülőparadicsomát. A felvásárolt 23 kemping területére luxusszállót, konferencia-, wellness-, családi- és gyermekbarát hoteleket, szórakoztató-központot, jachtkikötőt, süllőfalut és élményparkokat ígértek, amelyeket részben uniós pályázati forrásokból akartak felépíteni. A fejlesztésekhez négy banktól közel 17 milliárd forint kölcsönt vettek fel. 

Eközben a baloldalhoz köthető milliárdossal, Leisztinger Tamással is üzletetek. Az ingatlanfejlesztéssel is foglalkozó SCD Holding több szállodát is épített a Leisztinger tulajdonában álló Hungest Hotelsnek. 2010-ben, túl egy gazdasági válságon és túl egy kormányváltáson,- elsöprő Fidesz győzelem után-, az MSZP-hez kötödő vállalkozó talán nem látta biztosítottnak a jövőjét, ezért úgy döntött, hogy eladja azt. Vevőként az SCD Holding jelentkezett, de az adásvételt ebben a formában már nem bonyolították le.

Leisztingert talán senkinek sem kell bemutatni, a baloldal egyik legismertebb oligarchája, még ma is az ország 14. leggazdagabb embere. Vagyona jelentős részét a privatizációkor szerezte. Az első milliárdokat a 90-es évek második felében, amit 2002-2010 között 50 milliárd forinttal növelt. 

Ahogy a kormányváltás bekövetkezett és a baloldali patrónusok a háttérbe kényszerültek gyakorlatilag befellegzett az SCD Csoportnak. 2011 augusztusában Jászai bejelentette, hogy a Balatontourist Zrt. kivételével eladja az összes turisztikai érdekeltséget, tehát valamennyi balatoni ingatlant, a sármelléki Fly Balaton repülőteret, pontosabban annak üzemeltetési jogát, illetve a Hunguest Hotelsre vonatkozó vételi opciós jogot is úgy, hogy az éveken át csillogtatott, szerződésekben vállat nagy tervekből, 100 milliárdos beruházásból szinte semmi sem valósult meg. Ezt a gazdasági válsággal magyarázták, ami azért különös, mert 2008-ban, a válság közepén, amikor a hitelezés leállt és az egész  ingatlanpiac befagyott még masszívan kitartottak amellett, hogy a projekt pár éven belül meg fog valósulni, sőt további fejlesztésekben is gondolkodnak.

Végül a cégcsoport mindösszesen 3 milliárd forint értékben hajtott végre felújításokat a kempingekben, továbbá állítólag előkészítette a nagyberuházásokat2011-re a holding szétesett, a fejlesztésekre létrehozott 26 projektcég jelentős része bedőlt, felszámolás alá került. 2012-ben az SCD budapesti ingatlanait birtokló társaság is. A bankok követelésén túl a magyar állam is pert indított a privatizációs szerződésekben rögzített kötbérekért. Két és fél milliárd forintról plusz kamatairól szólt a követelés, amit a kaposvári bíróság tárgyalt. 

Jászai néhány évre eltűnt a nyilvánosság elől, majd ügyesen “átigazolt”. Napjainkban, amikor Mészáros Lőrinc jobbkezeként, NER-lovagként, Fideszes strómanként emlegetik, jótékonyan megfeledkeznek arról, kiknek a jóvoltából és miként szerezte meg a Balatont, azokat az ingatlanokat, szálláshelyeket, amelyek valós érdemi fejlesztését már nem az SCD valósította meg. 

Az SCD-sztorihoz képest smafu, de ha már az ellenzék szóba hozta,  elevenítsük fel az állítólag NER által kisajátított Club Aliga történetét is. A néhai MSZMP pártüdülő úgy jött létre, hogy Rákosi Mátyás mintegy másfél kilométer hosszan elkerítette a Balaton-partot az elvtársak zavartalan üdültetése érdekében, így Balatonaliga település annak lakóival  kvázi Balaton-part nélkül maradt. Az üdülőben, amit a köztől elorozva évtizedeken át élvezett a szocialista elit, Kádárnak, Aczél Györgynek, sőt Fidel Castronak is volt villája. A rendszerváltás után a terület kiürült, kezdte visszahódítani azt a természet. A helyiek ’92 után több kísérletet is tettek, hogy visszaszerezzék a kommunista rezsim által elrabolt Balaton-partjukat. Több fórumot, blogbejegyzést is találtunk, amely még őrzi az akkori egyik fontos tárgyalás leiratának részleteit. 

Summa summarum: a Mészáros Csoport érdekeltségébe tartozik a Balaton? Igen. Bár elég elrugaszkodott így ez a kifejezés, hiszen arról az ingatlanvagyonról, szállodákról, kempingekről és vendéglátó helyekről beszélünk, amelyek régóta nem a közé. Ezt megelőzően is egy-két milliárdos zsebében voltak, hála az elvtársak 2000-től levezényelt privatizációs programjának.  A valóban lényeges kérdés az, hogy jó gazda-e az új tulajdonos, jó-e a váltás a Balatonnak, az itt élőknek és nyaralóknak, a Balatont valóban szeretőknek? A  válasz a csupasz tényeket figyelembe véve egyelőre az, hogy igen. Mindazt a fejlesztést, amire elvtársi érdekeltségi körnek is lehetősége lett volna, a Mészáros Csoporthoz tartozó cégek fejezték be vagy valósították meg. Körbe a tó körül azt látjuk, az egész turisztikai térség épül, fejlődik és ez a vendégforgalomban is megmutatkozik. A Hungest Hotels szállodalánc által értékesített vendégéjszakák száma az adásvételt követően már 2017-ben 90 ezerrel emelkedett, ami 1,5 milliárd forint árbevétel növekedést jelentett. Egy év alatt csak a Hungest szállodák vendégeinek száma 17 ezerrel nőtt. 2019-re a szállodalánc piacvezető lett. Szobakihasználtsága 70 százalékra nőtt. A Hungest Hotels Zrt. 2017-hez képest 86 százalékkal növelni tudta adózott eredményét. A forgalom és a vendégéjszaka szám az elmúlt években rendre rekordot döntött. 

A Mészáros Csoport az érdekeltségi körébe tartozó szállás- és vendéglátóhelyeken több ezer embernek ad munkát, emellett a jótékonyságra is komoly hangsúlyt fektetnek. A balatoni szállodáikban ezen a nyáron például 200 millió forint értékben üdülhetnek ingyen a rászoruló családok – amihez hasonló gesztust valljuk be a 2010 előtt Balatont uraló vállalkozóknál nem volt példa. 

A Balaton tehát köszöni szépen jól van, sőt nagyon jól van. Miközben az ellenzék szerint ugye elérhetetlen a magyarok számára – évek óta a magyar turisták kedvenc üdülőhelye. A legfrissebb KSH által közölt statisztikai adatok szerint az elmúlt 10 évben 30 százalékkal nőtt a magyar vendégek száma a tónál, akik 800 ezerrel több vendégéjszakát töltenek a turisztikai régióban, mint 2010 előtt. 2018-ban és 2019-ben történelmi rekordokat döntött a balatoni turizmus, a vendégek több, mint 70 százaléka magyar. 

Hát, ennyit ezekről a hazaáruló szardarabokró!

 

Borítókép: MH/Purger Tamás

Új hozzászólás