A modern Ludas Matyi – Politikai színikritika kicsit másképp…

Czeglédi Andrea írta 2020. 08. 26., sze - 15:29 időpontban

Hazánkban évek óta rendezik több-kevesebb sikerrel a silányabbnál silányabb kormány-buktatós, vagy éppen kormány-lejáratós darabokat. Az anyagi támogatást befolyásos külföldi producerek biztosítják. A szereposztás rendkívül változatos, játszott már főszerepet, a teljesség igénye nélkül: Gyurcsány, Hadházy, a színművészetiről kibukott faltörő Ágika, vagy a felkapaszkodott kisebbségi óvó néni, Bangó művésznő stb. A külföldi szereposztás nem kevésbé változatos: DKné, Újhelyi, Cseh Katka, Donáth és az újabban inkább hazai szerepeket vállaló Niemandmüller. Amint fentebb már említettem, a rendezés silány, a szereplők játéka is hagy némi kívánnivalót maga után, ám az előadássorozat arra megfelel, hogy lekösse a rendszerváltás előttről ránkmaradt – kissé igénytelennek mondható – nézőközönséget, amely az előadás alatt várja a beígért egyforintos perecet… – hiába. A nemzetközi befolyású, közismerten filantróp producerek azonban már a kezdet - kezdetén elhatározták, hogy a jobboldali közönségnek is kell a show, őket is igyekeznek elfoglalni valamivel, csökkentve nagy konkurensük népszerűségét.

Ekkor – na nü! –, jött a nagy ötlet. Külön társulatot hoztak létre, amelynek a sokat sejtető Jobbik nevet adták a „Gut, Besser, G…er” német reklámot kölcsönvéve. A társulat évekig átütő sikerrel játszott hol külföldi, hol pedig a 20-as évekből megmaradt darabokat Magyarországon és az egész Kárpát-medencében. Darabjaik realistának tűntek a rajongók szemében, amíg mások inkább bírálták a túltengő romantika miatt. Abban viszont egyetért a legtöbb néző, hogy sikerrel játszották a populista felhangú, népies elemekkel sűrűn megtűzdelt, de a szentimentalizmustól nedves műveket. Az első felhők akkor gyülekeztek a híres társulat egén, amikor a kihelyezett testvértársulatok vezetői elkezdték megszegni a szóbeli megegyezéseket a lelkes, önkéntes statisztákkal. Lassan kiderült róluk, hogy szélhámos az egész társulat, hiszen színház és művészetellenes a mecenatúrájuk. Hirtelen vége lett a sikersorozatnak, a fizetős közönség dühös volt, becsapottnak érezte magát. A színészek, nagy hozzáértésről téve tanúságot, betagolódtak a baloldalon sikerrel működő társulatba, az akkori színigazgató, Vona Gábor vezetésével.

A külföldi producerek azonban makacsul ragaszkodva eredeti elképzelésükhöz, miszerint meg kell fogni valahogy a jobboldali közönséget is, kiválogatták a társulat legjobb, legígéretesebb színészeit. A társulat vezetője, aki a korábbi bukott társulatban is vezető szerepet tudott magáénak, Tóth László – művésznevén Toroczkait –, a primadonna Dúró Dóra, az állandó férfi főszereplő pedig Novák Előd lett – hogy csak a legnagyobbakat említsük… Feltámasztva hamvaiból, újra kezdték a régi kemény munkát.

Az új társulat első darabjait próbálni sem kellett, hiszen a régi szereplők a korábban már sokszor előadott igazi sikerdarabokkal léptek a közönség elé. Igaz, más néven, de ez mit sem változtatott az új babérok megszerzésének ütemén. Ismét sikeressé váltak a jobboldaliak körében. A közönség gyorsan felejt, és megbocsájtva a régi, szánalmas előadásokat, a legutóbbi bohózatot vastapssal és hatalmas ovációval fogadta. Persze, ebben mások is támogatták őket – a háttérben.

Régóta működő, kevésbé ismert, ám nagy tapasztalatú, sok vendégszereplést is vállaló, magát szövetségnek nevező társulat nyújt nekik hathatós segítséget a dramaturgiában. A kipróbált szakértőgárda tanácsai, információi, kapcsolatai aranyat érnek a Mi hazánk néven futó, újjászervezett színtársulat számára. A legtöbb „színikritikus” pozitív véleménnyel erősíti a társulat siker-sztoriját, ám ismét tévednek, akárcsak korábban, a Jobbik előadásainak esetében. Nem ismerik, ezért összekeverik a stílusokat. Cikkeikben a darabot realisztikusnak ítélik, pedig a darab egyértelműen bohózat, olykor tragikomédia. Súlyos tévedés ez, hiszen a nézőket művelni volnának hivatottak. 

A társulat most fénykorát éli. Rengeteg régi és új rajongó méltatta őket. A főszereplő, Novák egy csapásra hőssé vált szemükben. És valóban: modern Ludas Matyinak, Robin Hoodnak tűnik e szerepében. Az apoteózis remekbe szabott, de Toroczkai játékán felfedezhető leheletnyi álpátosz. A legtöbb néző tetszését olyannyira elnyerte Novák játéka, hogy gázsijába a nézők és más színháznál játszó pályatársak is beszállnak – felajánlásos alapon…

Meggyőződésükké vált: a „nagy Előd”, pozitív hős. Arról nem tudnak – hiszen a főhős szerény és erről mélyen hallgat –, hogy a producerek valószínűleg anyagilag is díjazzák a heroikus alakításáért.

Az elfogulatlan, és értő közönség azonban világosan látja, hogy a társulat a régi, a vonai művészeti stílust követi, és játékuk valójában szegényes. Talán még a régi vándor színtársulatokat is alulmúlják. A már említett lelkes „kritikusok” túlértékelik a darabot. Többek meggyőződése azonban, hogy előbb-utóbb a régi társulat sorsára jutnak, hiszen semmi újat nem nyújtanak. Darabjaikban jól csengő, régi gegeket alkalmaznak, és a színészi átélés is erőltetettnek tűnik. Következetesen próbálják a kormány-lejáratós végszavakat elmondani, de Shakespeare színháza helyett a városligeti Vitéz László jut eszünkbe egy-egy előadás alatt.  Ez hosszútávon biztos bukáshoz vezet.

Most pedig lépjünk ki a kulisszák mögül a valódi világba! Egy szót se többet erről a bukott, de egyben felkapaszkodó, hiteltelen társulatról, amely egy szintén hiteltelen „világszövetség” gyenge adaptációja csupán! Amint azt már tapasztalhatjuk, kemény kampány zajlik, hiszen a választás szélsebesen közeledik.

Sokan igyekeznek helyezkedni, megfelelő pozíciót, jövedelmezőbb oldalt találni. Világosan látszik, hogy nem mindenki bízik a Fidesz zsinórban negyedik ciklusában, ezért inkább észrevétlenül, jó előre elárulják eddigi pártjukat. Mert mindig megvoltak a magunk helyezkedői, ingyenélői, árulói. A választás sikere azonban nem rajtuk, nem a csapnivaló, fizetett ripacsokon, nem a külföldi mecenatúrán, hanem csakis rajtunk múlik!

2022-ben nem csupán az lesz a tét, hogy kormányra kerül-e a Fidesz, meglesz-e a kétharmad, hanem az, hogy lesz-e a választások után Magyarország? Ezt tartsa szem előtt mindenki, aki ma megtapsolja Novák performance-át és kormánybíráló monológjait!

 

Czeglédi Andrea

A cikk a szerző engedélyével lett publikálva!

Új hozzászólás