A bujdosók győzelme Enyickénél

Szőnyi Balázs írta 2020. 09. 14., h - 09:56 időpontban

A Wesselényi-összeesküvés és a felső-magyarországi fölkelés elfojtása után példátlan méretű megtorlásokat indított el a bécsi udvar, hogy a protestantizmust felszámolja, Magyarország önállóságát megszüntesse és megtöltse a kincstárat. A végváriakat elüldözték a várakból, helyettük fizetetlen császári katonákat vezényelt be a kormányzó Ampringen János Gáspár. Ezek a katonák módszeresen rabolták és pusztították nemcsak a magyar, hanem még a szlovák, román és ruszin vidékeket is, így e négy nemzet egységesen helyezkedett szembe a Habsburg Birodalommal. Az elnyomás miatt rengeteg végvári katona, paraszt, vagy protestáns prédikátor menekült a Partiumba és az erdélyi határhoz. Itt erdőségekben és hegyekben gyülekezve szervezkedni kezdtek, hogy a Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter által támasztott, de hamar elfojtott felkelést folytatni tudják. A protestáns prédikátorok tüzelték őket az udvar és a katolikusok ellen, s okvetlen bizalmat az Oszmán Birodalom felé ajánlottak. A felkelők vezetői, idősebb Petrőczy István, Kende Gábor, Szepessy Pál és Szuhay Mátyás erdélyi, francia és török segítséggel készültek egy Magyarország elleni támadásra.

1672 augusztusának végén Petrőczy István, Kende Gábor, Szepessy Pál és Szuhay Mátyás vezetésével mintegy 800 bujdosó betört Felső-Magyarországra. Talán francia segélypénz és 500 váradi török támogatását is élvezték. Melléjük állt a protestáns hajdúság és az elbocsátott végvári katonaság is, velük együtt már 10.000 főre növekedett a létszámuk. 

A bujdosók Debrecen és Kálló érintésével, a Tiszán átkelve Tokaj, Ónod, illetve Kassa felé nyomultak. Ekkorra már a 15.000-ret is elérte a létszámuk. Velük szemben Paris von Spankau és Wolfgang von Cobb tábornokok mintegy 8000 fővel rendelkeztek, azoknak egy része azonban a végvárakat őrizte. 

A bujdosók két hadoszlopa Szinánál (Abaújszina) egyesült szeptember 13-án. Összesen 8000-ren voltak ágyúk nélkül. Enyickétől (ma Haniska, Szlovákia) délre tábort vertek. Másnap kaptak hírt arról, hogy Enyickénél német lovasság portyázik, mire Petrőczy és Szuhay 1200 fővel lóra ült ellenük. 

A németek elővédjét Soyer alezredes vezette, az egység 300 dragonyosból állt. Mögöttük, mintegy fél mérföldnyire Spankau 2000 katonával állt, amiről Petrőczyék nem tudtak, de a császári seregben sem gyanították, hogy a felkelők ilyen közel vannak. Mikor Petrőczyék hírt kaptak arról, hogy Spankau is közeledik, erősítést kértek, eközben levágták Soyer csapatát. Az alezredes megmaradt katonáival az enyickei kastélyba húzódott, amelyet a felkelők ostrom alá vettek. 

Spankau megtámadta az ostromlókat, és háromórányi harcban visszaszorította a magyarokat. Petrőczy és Szuhay altisztjeikkel együtt kitartásra buzdította katonáit, amelynek hatására azok rárontottak a császáriakra. Vissza is szorították őket, mire Spankau a tartalékok bevetésével újra visszaverte a felkelőket. Ebben a pillanatban Szőcs János 2000 lovassal megérkezett a táborból és a császáriakra rontott. A fáradt németek, akik az eleredő eső miatt puskáikat sem tudták használni, most meginogtak. Sokan elestek vagy fogságba kerültek. Megsebesült Spankau is, aki alig tudott elmenekülni serege roncsaival Kassára. 

A győzelem eredményeképpen Abaúj, Torna, Gömör és Sáros megyék a felkelők mellé pártoltak. Kaput nyitott Bártfa, Eperjes, Kisszeben és Késmárk. Pika Gáspár Árva vármegyét és várát szerezte vissza. 

Az ütközet azért is érdekes, mert egyszerre volt találkozóharc, nyílt ütközet és ostrom is. Bebizonyosodott, hogy a felkelők között sok képzett és bátor katona volt. Több órán keresztül képesek voltak ellenállni a túlerőnek, amely csak képzett, jól felszerelt, tapasztalt sereg esetén lehetséges. De az, hogy az 15.000 főből csak 3200-at lehetett bevetni, mutatja a központi irányítás gyengeségét és a fegyelem hiányát. 

Sikereik hatására Teleki Mihály kővári kapitány is támadást indított 700 lovassal és 500 gyalogossal. A szatmári német védőőrség szeptember 20-án azonban Batizvasvárinál vereséget mért rá, az októberben meginduló császári ellentámadás Cobb vezetésével kisöpörte a felkelőket Felső-Magyarországról, miután Györkénél újabb vereséget mért rájuk. 

 

Források: Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin 

Enyickei csata (magyar nyelven). hadtorteneti.blog.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)

Nagy László: „Kuruc életünket megállván csináljuk…” Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben. Bp., 1983.

Új hozzászólás