Egy születésnapra, s egy születésnap elé...

Zetényi-Csukás… írta 2020. 09. 21., h - 10:55 időpontban

-Széchenyi és Bethlen grófok e világra való jövetelének köszöntése-

Jómagamnak, ha nagy tehetséggel bíró és a hazának a legjobbat tevő magyart kellene felemlítenem, akkor ott lennétek mindketten a kivételesek között, hol Szent László, Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, Horthy Miklós és a többi jelesek kaphatnak csak helyet.

S, ha gróf Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak valljuk, úgy gróf Bethlen Istvánt a leghívebb magyarnak kell mondanunk!

Bár, mindig nehéz osztályrész jutott azoknak, kik tudományukkal, kardjukkal tettek a honért: Kivégzés, rabiga, korai halál, vagy a szülőföldről való elűzetés. Kevés becsülete volt annak, akik látván a romlott állapotokat, igyekeztek javítani rajta, szolgálván hittel a nemzet és a genus ügyét.

Majd száz esztendő van születésetek között, Stefi gróf 1791. szeptember 21-én, míg jó Bethlen István 1874. október 8-án született e földi világra.

S mégis…

Magyar sors. Keserű. A szív fájdul belé...

Bethlen gróf!

Ha Széchenyi István volt neked a szellemi példakép, legyen előttünk szikár alakod példaként! Mily nagy a hasonlóság köztetek, mily egyformán ívelő a két pályakép…

Szólj erről, és mi alázattal hallgatunk:

„Gróf Széchenyi Istvánt vallom a magyar politikai gondolkodás nagy mesterének és bármennyire bámulom Kossuth Lajos titáni szellemét, azt tartom, hogy egy ellenséges népektől körülvett, szorongatott és létéért oly nehéz küzdelmet folytató kis nemzet, mint a magyar, csakis Széchenyi tanításainak nyomdokain haladva lesz képes a viharok közt megállani.” (Bethlen István)

Te legnagyobb, s te leghívebb! Széchenyi, hát beszélj!

A jelen benneteket nem ismer, s amit látnak, az egy idealizált kép, miközben egyformán fordult ellenetek a saját honotok és a sok megtévedt magyar…

"Minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek". (Széchenyi István)

S erre a kontraszt:

„El kell mennem, mert egy olyan gyűlölethullám vesz körül engem és rajtam keresztül az egész rezsimet, ha tovább a helyemen maradok és elvégzem azt az igen népszerűtlen feladatot, amely most a kormányra vár, rövid időn belül elsöpört volna nem csak engem, akiért utóvégre nem lenne kár, vagy ami nem állítana meg, hanem az egész rendszert. Nekem ki kell vonnom magamat a forgalomból, és olyanra bíznom a kormányzást, aki a legközelebbi kormányzási feladatok felelősségét megoszthatja a parlamenti ellenzékkel, mert nem veszi őt olyan gyűlölet körül, mint engem és munkatársaimat. Ezért, hogy az általam felépített rendszert fenntartsam és tudjam menteni, kell, hogy új emberek jöjjenek, legalábbis az élre új embernek kell kerülnie, és az én nevemmel nem szabad a kormányzással összekötni lennie.” (Bethlen István, 1931. augusztus 19-én).

Nem mondok semmit. Nem tudok. Csak fejet hajtok előttetek.

Szavak nincsenek, csak feltétlen tisztelet.

Isten áldja drága emléketeket! A magyarok örök szeretete legyen veletek!

Sovány a vigasz, de ma én éltetlek benneteket, én hirdetem nemes jellemeteket.

 

Én, az egyik legkisebb magyar.

Zetényi-Csukás Ferenc

Új hozzászólás